Fotó: iStock
15/12/2025 22:51
Közel-Kelet
A Közel-Kelet elsősorban geopolitikai fogalom. Azzal együtt, hogy ókori civilizációk örökségei is formálják a mai arculatát, a régió etnikai-vallási-politikai sokszínűsége és az energiahordozók stratégiai jelentősége egyedi egységet jelenít meg. Az elmúlt tíz évben a térség fejlődése új irányt vett: bár a hagyományos olajexportáló gazdaságok továbbra is jelentős szerepet játszanak, egyre inkább előtérbe kerülnek a tudásalapú, innovatív és fenntartható fejlesztések. A térség államainak erőtere és szerepe látványosan növekszik mind a regionális, mind a nemzetközi kapcsolataikban. A Közel-Keleten azonban továbbra is léteznek törésvonalak, destabilizáló tényezők és konfliktusgócok, aminek okán egyszerre lehetőségekkel és kihívásokkal teli régió van jelen a geopolitikai világtérképen. Rövid áttekintés következik a közel-keleti konfliktusok főbb gócpontjairól, valamint az egyes konfliktusokhoz kapcsolódó kulcsfontosságú rendezési kezdeményezésekről.
Gázai övezet/Ciszjordánia
A Hamász (és a hozzá kapcsolódó fegyveres csoportok) és Izrael közötti háború drámaian eszkalálódott 2023. október 7-től, számos áldozattal járva Gázában és jelentős humanitárius következményekkel. A konfliktusnak a térség további országaiba átgyűrűző, közvetett dimenziója van (Törökország, Libanon, Szíria, Irán, Jemen). A Közel-Keletnek az egyik legsúlyosabb és legrégebb óta fennálló, folyamatos gócpontja. Az egyik fő keretrendszer az Arab Liga által elfogadott terv, az arab békekezdeményezés (2002), a közel- keleti konfliktus békés rendezésére. A terv teljes izraeli kivonulást javasolt a megszállt területekről egy független palesztin állam létrehozásáért, a palesztinok menekültekkel kapcsolatos „igazságos megoldást” és az arab–izraeli konfliktus lezárását, valamint a normális kapcsolatok kialakítását ígéri Izraellel. A tervet 2002. március 28-án, a bejrúti csúcstalálkozón fogadták el, és az Arab Liga tagjai egységesen támogatták. A gázai béketerv (más néven a 2025. októberi gázai háborús tűzszünet, Izrael–Hamász-tűzszünet vagy a 20 pontos terv) egy Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke által kezdeményezett többfázisú terv, amelynek célja a folyamatban lévő gázai háború és a tágabb közel-keleti válság rendezése. A tervet Trump 2025. szeptember 29-én jelentette be a Fehér Házban tartott sajtótájékoztatón Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel együtt, és 2025. október 13-án a gázai béke-csúcstalálkozón, más néven Sarm es-Sejk-i csúcstalálkozón, együtt írta alá húsz ország vezetője. Az izraeli–palesztin kérdés továbbra is központi szerepet játszik a közel-keleti stabilitásban, jelentős humanitárius következményekkel jár, és beágyazódik a regionális geopolitikába (Irán, Libanon, Jordánia stb.) Egy tartós rendezésnek többszörös és szélesebb hatása lehet, a felszíni rendezések és kudarcok továbbra is táplálják az instabilitást, és fokozzák a széles körű eszkalációs kockázatot.
Libanon: izraeli–libanoni határ és belső megosztottság
Izrael és a Hezbollah között fokozódott a feszültség és a tűzharc a dél-libanoni és észak-izraeli határon, különösen a gázai/izraeli háború kontextusában. A libanoni Hezbollah külső támogatója, Irán befolyása meggyengült, mivel a közvetítő ország Szíriában nem Irán-barát rezsimváltás történt, és Iránra Izrael légicsapásokat mért. Maga a Hezbollah számos tagját likvidálták az izraeli erők különleges műveletek során. Ugyanakkor a félkatonai szervezet továbbra is jelentősebb haderőt jelent Libanon reguláris hadseregénél, ami továbbra is mind belső, mind kifelé irányuló feszültségek hordozója. A térség ennek okán továbbra is instabil, és fennáll az eszkaláció és a szélesebb körű konfliktusba való átgyűrűzés veszélye. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének libanoni ideiglenes erői (UNIFIL) és az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai (pl. 1701. sz. határozat) keretet biztosítanak a tűzszünetekhez és a békefenntartói megfigyeléshez. 2024 novemberében az Egyesült Államok és Franciaország közvetítésével törékeny megállapodás született az ellenségeskedés beszüntetéséről Izrael és Libanon között. Libanon belső és külső konfliktusainak az eszkalációja a tágabb Irán–Izrael-konfliktustengelyt is magasabb fordulatszámra kapcsolhatja. A határövezet stabilitása kulcsfontosságú Libanon belső biztonsága és Izrael északi frontja szempontjából.
Szíria: többrétegű polgárháború és regionális összefonódás
Szíria az Aszad-rezsim bukása és az új kormány megalakulása után is mélyen széttöredezett, számos helyi és nemzetközi szereplő (kormány, kurd erők, törökországi, orosz, iráni támogatás/befolyásolás) érintett benne. Továbbra is jelentős konfliktusdinamikák zajlanak, különösen a kurd területek, a külföldi erők és a vitatott határok körül. A Szíriáról szóló II. genfi konferencia (2014) és az ENSZ által vezetett tágabb erőfeszítések politikai átmenetet céloztak, de komoly akadályokba ütköztek. Az (Oroszország, Törökország és Irán által vezetett) asztanai folyamat az egyik hivatalos keretrendszer, amely a szíriai konfliktust volt hivatott rendezni még az Aszad-rezsim bukása előtt 2024-ben. A legfrissebb jelentések (2025 szeptember) szerint megújultak a tárgyalások az új demokratikusan megválasztott kormány és a kurd vezetésű erők (Szíriai Demokratikus Erők – SDF) között az állami intézményekbe való integrálásukról. Szíria stabilitása (vagy instabilitása) hatással van a tágabb régióra: a menekültáradatra, a terrorizmusra (pl. az ISIS újjáéledése), a regionális hatalmak szerepvállalására (Irán, Törökország, Oroszország).
Irán–Izrael konfliktus: proxy és regionális háborúk
Az Irán és Izrael között régóta fennálló rivalizálás jelentősen eszkalálódott, beleértve a proxykonfliktusokat, a rakétacsapásokat és a közvetlen összecsapásokat. A regionális dimenzió óriási: libanoni front, szíriai front, jemeni/húszi front, Irak. Bár Irán és Izrael között nincs hivatalos átfogó békefolyamat, a diplomáciai lépések és a regionális enyhülési erőfeszítések (beleértve a szaúdi–iráni normalizációt is) új lehetőségeket teremtenek. A periferikus frontokon (pl. Izrael–Libanon) a megfigyelési és tűzszüneti megállapodások részleges stabilizátorként működnek. Irán és szövetségeseinek a tengelye egy nagyszabású regionális háború kirobbantására képes. E rivalizálás stabilizálása csökkentené a szélesebb körű konfliktusok kockázatát, beleértve a globális hatalmakkal való konfliktust is.
Jemen: polgárháború, humanitárius válság és regionális dimenzió
A 2014 óta tartó jemeni polgárháború súlyos csapásokat okozott az országnak. Jelentős regionális dimenziója van: pl. a húszi mozgalom támadásai a Vörös-tengeren lévő hajók ellen, Irán, Szaúd-Arábia lehetséges közvetlen bevonása a konfliktusba, illetve Izrael felé irányuló húszi légicsapások. A jemeni kormány és a húszik között létrejött stockholmi megállapodás (2018. december) a hudajdai tűzszünetre és az erők átcsoportosítására összpontosított. A rijádi megállapodás (2019. november) a kormány és a Déli Átmeneti Tanács (STC) közötti hatalommegosztást szabályozta Dél-Jemenben. Újabban, a Kína közvetítésével zajló szaúdi–iráni újbóli együttműködés részeként Irán beleegyezett, hogy 2023 márciusában leállítja a húsziknak szánt fegyvereket. A világ egyik legsúlyosabb humanitárius válsága, a jemeni instabilitás a kritikus tengeri útvonalakat (Vörös-tenger) is megzavarja. Egy ilyen megállapodás nagymértékben csökkentené az emberi szenvedést, a humanitárius katasztrófát, és segítene a Perzsa-öböl térségének stabilizálásában.
Összegzés
A felsorolt főbb gócpontok nem elszigeteltek, hanem egymásba fonódnak. Az egyik eszkalációs hullám a másik amplitúdóját, kilengését felerősítheti. Egyikükben (pl. Gázában) fellángoló feszültség máshol (Libanonban, Szíriában, Iránban) feszültségeket válthat ki. Számos béketeremtő erőfeszítés létezik (pl. regionális kezdeményezések, ENSZ-folyamatok, kétoldalú megállapodások), de a legtöbb részleges, törékeny és gyakran elakadt. A geopolitikán túl az emberi szenvedés is hatalmas – civil áldozatok, elvándorlás, infrastruktúra pusztulása. A strukturális problémák (gyenge államiság vagy éppen túlságosan autoriter, menekültáradat, militarizált nem állami szereplők, külföldi beavatkozások) még a jól megtervezett béke-kezdeményezéseket is hosszú távú kihívások elé állítják. Léteznek további, jelenleg lappangó vagy még nem kritikusnak minősített gócpontok a Közel-Keleten, amelyek ráerősíthetnek az eddigiek eszkalációs potenciáljára.
Sárkány László
Délkelet-Ázsia
2025 őszén Délkelet-Ázsia békéjét három, egymással összefonódó feszültségforrás alakítja: a tengeri térségek vitái, a határ menti nézeteltérések és a mianmari belső konfliktus. Ezek kezelésére a térség országai különböző módokon, de a diplomácia eszközeivel és közös céllal törekednek: a stabilitás megőrzésére és a békés együttélés biztosítására. A Dél-kínai-tenger továbbra is a régió legérzékenyebb és legvitatottabb területe. Az ASEAN és Kína már több mint húsz éve tárgyal a magatartási kódexről (Code of Conduct, COC), amely a hajózási szabadság és a szuverén jogok gyakorlásának szabályait hivatott rendezni. A legutóbbi, 2025 augusztusában Kuchingban tartott magas szintű találkozón a felek „kézzelfogható előre haladásról” számoltak be, Malajzia pedig – soros ASEAN-elnökként – a tárgyalások felgyorsítását tűzte ki célul. Miközben a közös keretrendszer kialakítása lassan halad, az egyes államok saját eszközeikkel is igyekeznek érvényesíteni érdekeiket és fenntartani a tengeri stabilitást. Vietnám hazai és nemzetközi jogi lépéseket is tett, például kiterjesztett kontinentális talapzatigényt nyújtott be az ENSZ-hez, és diplomáciai jegyzékekben rendszeresen aggodalmát fejezi ki a térségben tapasztalható eszkaláció miatt. A Fülöp-szigetek továbbra is nemzetközi fórumokon tematizálja az incidenseket, valamint szövetségi együttműködésekkel igyekszik megerősíteni tengeri biztonsági pozícióját. E folyamatok kettős pályát rajzolnak ki: egyrészt a szabályalapú rendezést szolgáló ASEAN–Kína-tárgyalásokat, másrészt az állami és jogi eszközökre épülő nemzeti stratégiákat.
A szárazföldi határokon több vitás kérdés továbbra is fennáll, ám ezek jellemzően ellenőrzött keretek között maradnak. Thaiföld és Kambodzsa 2025 nyarán újabb incidenseket élt át a régóta vitatott határszakaszokon, de mindkét kormány aktiválta a technikai mechanizmusokat, s munkamegbeszélésekkel stabilizálta a helyzetet. Vietnám és Kambodzsa megerősítette határ menti együttműködését, és folytatja a demarkációs munkálatokat. Malajzia és Szingapúr vezetői szintén fenntartják a problémamegoldó megközelítést, míg Malajzia és Indonézia technikai tárgyalásokat folytat a Sulawesi-tengeri határ kijelöléséről. Ezek az esetek egy regionális mintát körvonalaznak: gyors deeszkaláció, a viták intézményes csatornákba terelése és a politikai vezetők folyamatos bevonása.
A legsúlyosabb konfliktus jelenleg Mianmarban zajlik. Az ASEAN ötpontos konszenzusa továbbra is a regionális diplomácia alapját képezi – a fegyveres erőszak megszüntetése, az inkluzív párbeszéd, a humanitárius hozzáférés és a különmegbízott szerepének megerősítése révén –, ám a végrehajtás elmarad a céloktól. Malajzia idei elnöksége alatt az ASEAN külön üléseket szentelt a mianmari helyzetnek, gyakorlati lépésekre ösztönözve a feleket, miközben a térség elemzői világosabb ütemezést, erősebb ösztönzőket és a humanitárius mechanizmusok hatékonyabb alkalmazását sürgetik. Eszerint a közmegegyezéses béke nem új tervekben, hanem a meglévő elvek következetes, lépésről lépésre történő megvalósításában rejlik.
E fejlemények közös nevezője a megelőző békeépítés a régióban: a tengeren a magatartási szabályok kodifikálása, a szárazföldön a határigazgatás professzionalizálása, Mianmarban pedig a politikai konszenzus gyakorlati végrehajtása. A megközelítés fokozatos és jogtudatos, az ASEAN szerepére, a nemzeti jogi eszközökre és a technikai munkára támaszkodik. Bár az eredmények nem látványosak, a régió kormányai egyetértenek abban, hogy a tartós béke nem egyszeri egyezségeken múlik, hanem azon a csendes, következetes munkán, amelynek alapja az együttműködés, a jog tisztelete és a bizalomépítés.
Szakáli Máté
Közép-Ázsia
A Szovjetunió összeomlása után Közép-Ázsiában öt független állam – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán – alakult, amelyek határait a Szovjetunió mesterségesen, a régiók etnikai és kulturális sajátosságainak figyelembevétele nélkül állapította meg. Egyes helyeken a határokat még mindig nem jelölték ki, és a tárgyalások még folynak. A határvitákkal kapcsolatban Közép-Ázsiában a legjelentősebb konfliktusok közé tartozik a kazah–üzbég és a tádzsik–kirgiz határvita, amelyek gyakran fegyveres összetűzésekhez is vezettek.
Határviták: Kazahsztán és Üzbegisztán
Közép-Ázsiában a Szovjetunió szétesését követően az újonnan létrejött országok közötti határvonalak nem mindenhol lettek jogilag meghatározva. 2001–2002 között Kazahsztán és Üzbegisztán között első alkalommal került sor az országok közötti vitatott határszakaszok közös meghatározására, amelyet etnikai alapú területcsere is kísért. Ezen határegyeztetések következtében Asztana (korábban Nur-Szultán) megkapta Bagys települést és az Arnasai víztározó főként kazahok lakta területét, Taskent pedig a túlnyomóan üzbég lakosságú dél-kazahsztáni és Kyzylorda régiók területének egy részét. Ennek köszönhetően a 21. század elejére az Üzbegisztán és Kazahsztán közötti 2440 km hosszú nemzetközi államhatárszakasz 96 százalékával kapcsolatban már sikerült megegyezni. 2022 végén került sor egy nagyon fontos kétnapos találkozóra Kazahsztán és Üzbegisztán vezetői között. Kassym-Jomart Tokayev, Kazahsztán elnöke 2022. december 21–22-e között hivatalos látogatást tett Üzbegisztán fővárosában, Taskentben, ahol Shavkat Mirziyoyev üzbég elnökkel folytatott tárgyalásokat, amelyek során a legfontosabb – valamint a két közép-ázsiai ország szempontjából történelmi jelentőségű – eredmény az a dokumentum volt, amelyben a két ország vezetője aláírta az Üzbegisztán és Kazahsztán közötti határszakasz elfogadásáról szóló egyezményt.
Közép-Ázsia legvitatottabb határszakaszának rendezése
A Tádzsikisztán és Kirgizisztán közötti határtárgyalások még 2002-ben kezdődtek, de csaknem két évtizeden keresztül alig haladtak, ami megoldatlan és gyakori konfliktusokhoz vezetett a két szomszédos ország között, amelyek okai a megművelhető földhöz, a vízhez és a közlekedési infrastruktúrához történő hozzáférés és felügyelet volt. Részben a lezáratlan határkérdéseknek, részben a belső politikai feszültségeknek köszönhetően is az elmúlt két évtized folyamán Kirgizisztán és Tádzsikisztán között a feszültségek több alkalommal is, például 2021 áprilisa és májusa között, majd 2022 szeptemberében is heves összecsapásokká fajultak, amelyek mindkét oldalon több tucat áldozatot követeltek. Ugyanakkor a fegyveres összecsapásokkal járó és emberáldozatokat is követelő határvita minden jel szerint a végéhez közelít azt követően, hogy Biskekben a Kirgizisztáni Állami Nemzetbiztonsági Bizottság vezetője, Kamchybek Tashiev és tádzsik kollégája, Saimumin Yatimov aláírta a két ország között fennálló határvita rendezéséről szóló dokumentumot. A most aláírt megállapodás véglegesíti a két nemzet közötti mintegy 972 kilométeres határ lehatárolását és kijelölését, véget vetve a régóta fennálló feszültségeknek. Emellett a dokumentum tartalmaz egy az államhatárokról szóló szerződést, az energialétesítmények és vízkészletek kezeléséről, valamint a kulcsfontosságú határátkelőhelyeken új utak építésére vonatkozó tervezetet is. A közelmúltban aláírt egyezmény a kazah–üzbég határszakaszok vitáját rendezte véglegesen, tükrözve a két ország gazdasági együttműködését. Az Üzbegisztán és Kazahsztán közötti megállapodás egyedülálló lehetőséget teremtett a közép-ázsiai országok számára is, hogy hasonlóan rendezzék a vitás határvonalakat, és elősegítsék a fejlődést a régióban. Ugyanezen gazdasági és politikai megfontolások mentén Kirgizisztánnak és Tádzsikisztánnak is lehetősége nyílik a határviták rendezésére és a közös kooperációra. Ugyanakkor a kirgiz–tádzsik határrendezéssel kapcsolatos kérdésben valós aggodalomra adhat okot, hogy a helyi lakosság nincs tájékoztatva a megállapodás részleteiről, ami feszültségek forrása is lehet. Ugyanakkor a helyiek várnak a két állam közötti határ megnyitására, mert szabadon akarnak mozogni, vízhez akarnak jutni, tekintve, hogy a közlekedési és öntözési rendszer közös a régióban.
Veres Szabolcs
