Fotó: AFP/Ng Han Guan
Salát Gergely
02/07/2024 22:00
Ha van olyan nemzetközi program, amelynek a középpontjában a konnektivitás áll, a kínai Övezet és Út kezdeményezés (BRI) mindenképpen ilyen. Ez valójában nem egyetlen nagy projekt, hanem apró összeköttetések sűrű szövedéke, amelyek évtizedes távlatban összeállhatnak majd egy óriási hálózattá, létrehozva egy összekapcsolt Afro-Eurázsiát. Érdemes közelebbről szemügyre venni egy ilyen kisebb kapcsot, ami jól illusztrálja a BRI lényegét.
Algériában épül az az 575 kilométer hosszú vasútvonal, amely az ország nyugati sarkában fekvő Gara Djebilet vasércbányát köti össze az ország vasúti hálózatával. Gara Djebilet a világ egyik legnagyobb vasérclelőhelye, csakhogy eddig nemigen szerepelt a térképeken, ugyan is egyrészt nem volt meg a kitermelt érc elszállításához szükséges infrastruktúra, másrészt az itteni érc magas foszfortartalma miatt különleges kezelést igényel. A mostani kínai–algériai együttműködés mindkét problémára megoldást kínál.
A negyven állomással rendelkező vasútvonalat a kínai CRCC – nem összetévesztendő a Budapest–Belgrád vonal felújításán dolgozó CREC-vel –, illetve egy helyi állami cég közösen építi, rendkívül mostoha körülmények között. A CRCC-nek van tapasztalata a sivatagi munkálatokban: a cég korábban részt vett Algéria 1216 kilométeres kelet–nyugat autópályájának felépítésében, amely tizenhat évig tartott. A vas foszfortartalmát emellett kínai technológiával fogják csökkenteni.
Az együttműködés ugyanakkor nem merül ki ennyiben: a két ország 2014-ben átfogó stratégiai partnerségre lépett, s tavaly a Pekingbe látogató algériai elnök tizenkilenc együttműködési megállapodást kötött harminchatmilliárd dollár értékben, amelynek mintegy 6000 kilométernyi vasútépítés is a része.
A BRI nem valamiféle jótékonysági intézmény, a kezdeményezés lényege, hogy miközben a partnerországok fejlődését is előmozdító összeköttetések kiépülnek, ebből a kínaiak is profitálnak.
Gara Djebilet esetében egyértelmű a kínai érdek. Az ország a világ legnagyobb acélgyártója – többet termel, mint a világ többi része együttvéve –, de vasércimportjának nagy részét mindössze két országból szerzi be: 79 százalékát Ausztráliától, 19 százalékát Brazíliától. Ez jelentős kínai kitettséget jelent, főleg Ausztráliával szemben, amellyel gyakran vannak politikai vitái. Az algériai vasérchez való hozzáférés által Peking diverzifikálni tudja beszerzési forrásait. Algéria pedig a vasérc révén szintén csökkentheti egyoldalú függőségeit, hiszen jelenleg exportbevételeinek 93 százalékát a kőolaj és földgáz adja. Ráadásul a projekt távoli, elszigetelt régiókat kapcsol be az ország vérkeringésébe, és számos munkahelyet teremt.
Ha kellően ügyesen érvényesítik érdekeiket, mindkét ország jól jár, s az ilyen projektek Európa számára se rosszak: az új vasércforrás lenyomhatja a világpiaci árakat, Észak-Afrika fejlődése pedig a migrációs nyomást enyhít heti. A máshol létrejövő összeköttetések ránk is hatnak, hiszen a világon már most minden mindennel összefügg. Érdemes a BRI-t ilyen szemszögből is nézni.
A szerző a PPKE BTK Kínai Tanszékének vezetője és a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. júliusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
