Fotó: iStock
21/11/2025 18:05
Az emberiség történelmét vizsgálva azt láthatjuk, hogy mindig is a konnektivitás valamilyen formája volt a népek, városállamok, civilizációk, országok és birodalmak célja. Nemhiába a folyók mentén alakultak ki az ősi és a későbbi civilizációk is, ugyanis amellett, hogy élelmet és a mezőgazdasághoz vizet biztosított a folyó, a közlekedésben, és így a kereskedelemben is nagy szerepe volt.
A civilizációk fejlődésével egyre nagyobb területeket próbáltak behálózni a birodalmak területük növelésével vagy kereskedelmi útvonalakkal, mint például az ókori selyemút. Az évezredek során különböző formában, az utókor számára különböző elnevezéssel azonosítjuk ezen összekapcsoltságokat – szövetségek, gyarmatosítások, uniók stb. –, amelyek végső soron egyfajta konnektivitást tűztek ki célul, mígnem a 20–21. századra a technológiai fejlettségnek köszönhetően elértük a konnektivitás egyik legújabb szintjét, a globalizációt.
A történelmi tapasztalat is azt mutatja, hogy akik a konnektivitásban részt vettek, azok jól jártak, ellenben akik bezárkóztak, azok lemaradtak. A bezárkózás általában ideológiai okokból alakult ki – ha másra nem is volt jó, arra mindenképp, hogy tanuljunk belőle.
A 20. századi hidegháborús ideológiai harcok után volt egy viszonylag békés húsz éve a konnektivitásnak, de a 21. században ismét kiújultak az ideológiai harcok, ezáltal elindult a bezárkózás is a decoupling és de-risking jelszavakkal. A 21. századra azonban már annyira szövevényes lett a globalizáció és az összekapcsoltság, hogy valójában a decoupling és de-risking csak politikai mottó lett. Míg a nyugati politikai vezetők a leválást hirdetik, az adott országok gazdasági szereplői még szorosabbra fűzik a gazdasági kapcsolatokat: 2025 márciusában Xi Jinping kínai elnök több mint negyven nemzetközi cégcsoport vezetőivel találkozott, többek között a Blackstone, a Standard Chartered Bank, a Bridgewater Associates, a Qualcomm, az AstraZeneca, a Pfizer, a Mercedes, a BMW, a Toyota, a Siemens, a Samsung – és még hosszan sorolhatnám – alapítóival és elnökeivel. De ugyanígy 2024-ben is volt egy hasonló találkozó, és valószínűleg jövőre is lesz. Október közepén a Black stone elnöke Wang Yi külügyminiszterrel és államtanácsossal, az Apple vezérigazgatója pedig Wang Wentao kereskedelmi miniszterrel tárgyalt Pekingben. Eközben a Volkswagen, a Continental, a Bosch és más német vállalatok is növelik a befektetésüket Kínában. A német kereskedelmi kamara jelentése szerint a német cégek 51 százaléka növelni fogja a jelenlétét Kínában a következő egy-két évben. Az AstraZeneca 2,5 milliárd USD, a Scania svéd teherautógyár (a Volkswagen leányvállalata) 2 milliárd EUR, a Volkswagen 2,5 milliárd EUR, a BMW 2,8 milliárd EUR befektetést jelentett be.
Jól látható, hogy míg a politikai elit ideológiai alapon dönt, addig a gazdasági világ teljesen más irányt vesz, és még szorosabbra fűzi a kapcsolatot Kínával. Összegezve: a nyugati politika tulajdonképpen csak színjáték, valójában egyre erősebb a gazdasági összekapcsolódás, hiszen csak a konnektivitás viszi a világot előrébb.
Másik érdekesség a konnektivitásban, hogy a globalizáció korábbi „éllovasa”, az USA meghirdette a kereskedelmi háborút Kínával, majd tulajdonképpen a vámháborút az egész világgal szemben. Míg mindenki megijedt az amerikai vámoktól, és behódolt, csak egy ország volt az, amelyik kiállt és válaszcsapást indított. Kína bejelentette, hogy korlátozza a ritkaföldfémek exportját, mire megkezdődött a nyugati hisztéria és pánik, hogy mi lesz így a nyugati vállalatokkal, és Kína hogy tehet ilyet. Az USA tehát elindított egy gazdasági háborút, majd megdöbbent, hogy gazdasági eszközökkel ütöttek vissza neki. A gazdasági együttműködés a konnektivitás jegyében előrébb vinné a világot.
A múlt tanulsága, hogy a konnektivitás a megfelelő irány.