Fotó: iStock
Kiszelly Zoltán
06/08/2024 22:00
A millennium idejének vitái még a meglévő nemzetközi szervezetek reformjáról szóltak. Japán és Németország is helyet kért a II. világháború öt győztes hatalma mellett az ENSZ Biztonsági Tanácsában, ezért hajlandóak voltak nagyvonalúan támogatni a világszervezet fejlesztési programjait. India, mint a „legnépesebb demokrácia” és Dél- Afrika, mint a fekete kontinens békés rendszerváltásának példája is ugyanúgy odaült volna a 21. század döntéshozóinak asztalához, mint Brazília, amely Közép- és Latin-Amerika szószólója. Egy másik elképzelés szerint az ENSZ BT-be az öt kontinens legnagyobb integrációs szervezeteinek küldötteit kellett volna ültetni, így biztosítva a közös (klíma) kihívásokkal szembesülő emberiség arányos képviseletét.
Húsz éve győzött a status quo, így a fennálló renddel elégedetlen (regionális és közép)hatalmak elkezdték a megmaradt egyetlen szuperhatalomtól, az USA-tól való emancipációjukat. Ez a folyamat gyorsult fel az elmúlt két évtizedben és kapott egy olyan dinamikát, amely kísértetiesen hasonlít a Föld I. világháború előtti felosztásához. Ahogy akkor a gyarmatosítható területek fogytak el, és az akkori nagyhatalmak már csak egymás rovására tudtak újabb területet foglalni, úgy napjainkban a meghódítható piacok és természeti erőforrások feletti ellenőrzés ért el egy olyan szintet, amelyen békés eszközökkel már nem lehet tovább terjeszkedni.
A regionális és középhatalmak befolyásuk növelésére eltérő stratégiát követnek: Törökország (Türk Államok 13 FÓKUSZ Szervezete), Irán (síita félhold) és Szaúd-Arábia (Ábrahám-megállapodások) regionális szövetségeket építenek. Kína az Övezet és Út kezdeményezéssel szerez piacot exportorientált gazdaságának és a BRICS+ formációban egyesíti az öt kontinens vele együttműködésre hajlandó regionális és középhatalmait.
Inkumbensként az USA már nem tudja az „Oszd meg, és uralkodj!” elvet érvényesíteni, ezért inkább a blokkosodást választja és a Németország által dominált EU-val, az angolszász országokkal, valamint távol-keleti szövetségeseivel alkot egy tömböt. Ez nem bezárkózás, inkább erőgyűjtés a 21. század hátralévő részét meghatározó nagy megmérettetésére, amit Kínával kell lejátszaniuk.
A spontán globalizáció eddig Délkelet-Ázsiának kedvezett, ezért a Nyugat most az „irányított” globalizációtól várja helyzetének javulását. Milyen lesz a posztglobális világrend? Még nem tudjuk! A világrendszerváltás a szemünk előtt zajlik, szankciókkal és az atomfegyverek árnyékában zajló háborúval. A Kelet és Nyugat között fekvő Magyarországnak biztos, hogy nem a blokkosodás, hanem a konnektivitás és a béke kínálja azt a keretet, ami a magyarság 21. századi fejlődéséhez a legjobb feltételeket biztosítja.
A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány politikai elemzési igazgatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. augusztusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
