Fotó: A szerző felvétele
Kelevei Tamás
02/07/2024 22:00
„Harminc éve úgy kezdődött a történetünk, hogy néhány Krisna-tudatú hívő egy kis Somogy megyei zsákfaluba érkezett” – idézi fel a harminc évvel ezelőtti kezdeteket Magola Roland, vagy a krisnások egymás között használt szanszkrit nevén Rúpa-manóhara Dász, Krisna-völgy Indiai Kulturális Központ és Biofarm Krisna-hívő lelkésze.
A kezdetek óta „völgylakó” férfi hozzáteszi: Krisna-tudatú hívők már a hetvenes évektől éltek Magyar országon, igaz, a kommunista rendszer nem nézte jó szemmel az egyház működését, ahogy Rúpa-manóhara Dász fogalmaz, mindig futniuk kellett valaki elől. A rendszerváltoztatáskor az egyházak helyzete is meg változott, attól kezdve a Krisna-tudatú hívek – bejegyzett egyház tagjaiként – hivatalosan is gyakorolhatják vallásukat. Ez idő tájt két megoldandó feladat állt az egyház előtt, az egyik, hogy ne legyenek „karosszék filozófusok”, vagyis legyen az egyháznak értelmezhető válasza arra, ha valaki megkérdezi a híveit, hogyan élnek.
Kellett egy hely
E kérdéskör mentén (is) érkezünk a másik feladathoz: fel merült, milyen jó lenne egy hely Magyarországon, ahol olyan életmódot folytathatnának, amilyet szeretnének, és ne csak egy belvárosi ház egyik lakásában legyen módjuk hitüket gyakorolni. Területet kerestek, megnéztek ingatlanokat Nógrád, Csongrád és Baranya megyében is, de a legalkalmasabbnak Somogyvámos tűnt. „Nem voltunk könnyű helyzetben a tárgyalások során, hiszen éppen csak kikeveredtünk a kommunizmusból, egy kis közösség polgármesterével megértetni, hogy szeretnék a településen létrehozni egy kvázi kommunát, nem ment minden döccenő nélkül” – idézi fel némi humorral fűszerezve Rúpa-ma nóhara Dász.
Hanzel László, Somogyvámos akkori polgármestere lehetőséget látott a krisnások érdeklődése kapcsán, örült, hogy végre nem elmegy ötven fiatal a faluból, hanem érkezik ugyanannyi, ezért támogatta őket terveik megvalósításában. Így sikerült megvásárolni – több részletben – a nagyjából százhektáros területet. A tranzakcióval azonban gyakorlatilag el is fogyott ez egyház teljes vagyona.
Az első krisnás völgylakók a területen megmaradt is tállóban szálltak meg. Az első épület, amit felépítettek, a templom volt, egy évvel a telekvásárlás után, 1994-ben. A vezető lelkész, Sivarám Szvámi (születési nevén Létai Péter) kérte arra a farm vezetőjét, kezdjék el az építkezést. Ezt követően kezdődött az első lakóingatlanok építése, ami azzal is járt, hogy a közösségnek meg kellett állapodnia a jövővel kapcsolatos kérdésekben: hogyan éljenek, milyen elvek mentén neveljék a gyermekeiket, milyen helyi szabályok alapján szervezzék közös életüket, mik legyenek a prioritások. Az elveket az ősi védikus szentírások határozták meg, mint például a Bhagavad-gítá. Úgy döntöttek, azoktól sem válnak meg, akik nem tudnak az újonnan lefektetett szabályokhoz alkalmazkodni, de arra kérték őket, inkább éljenek a községben. Kezdetben nagyjából ötvenen laktak a völgyben, s mindössze öten a faluban.
Háromszáz hektáron
Jelenleg százharmincan élnek Krisna-völgyben, és százhetvenen a településen. Az újonnan érkezők leginkább a faluban tudtak ingatlanhoz jutni. Ennek részben az is az oka, hogy más ökofalvakhoz hasonlóan a föld és az ingatlanok a közösség tulajdonában állnak, vagyis, akik a völgyben élnek, lényegében szolgálati lakást kapnak az egyháztól. Pár évente épül egy-egy új ingatlan, de az már az egyház finanszírozásában. A becslések szerint a – közben 300 hektárosra növekedett – terület egyébként akár több ember lakhatását is elbírná.
Amikor a völgy elkezdett benépesülni, az ideérkezőknek nem volt ahhoz képzettsége, hogy ellássák magukat. A legtöbben Budapestről, vagy vidéki nagyvárosokból érkeztek; aki először kezdett foglalkozni a szarvasmarhákkal, korábban festő-mázolóként dolgozott, hozzá hasonlóan mások is menet közben választottak maguknak területet, ahol a közösségért tenni tudtak. A tanulási folyamat olyan sikeres volt, hogy egy évtizeddel később már az ENSZ klímacsúcsára is meghívást kapott Krisna-völgy, mint a fenntartható gazdálkodásban élenjáró szervezet. Ma nagyjából száz hektáron legeltetnek szarvasmarhát, tíz hektáron termelnek gabonát, két hektáron gyümölcsöt, egy hektáron zöldséget.
Emellett működtetnek óvodát, általános és középiskolát, éttermet, szálláshelyet, ajándékboltot, készítenek kéz műves termékeket, ehhez a mézet, a lent és a kendert is maguk termelik meg. Amivel foglalkoznak, ahogy élnek, azt szeretnék minél több embernek megmutatni, amit olyan sikeresen tesznek, hogy 2023-ban járt az ötszázezredik látogató a völgyben. „Talán az a legfontosabb üzenete Krisna-völgynek, hogy nemcsak a fenntartható jövőért dolgozunk, hanem hogy megmutassuk az embereknek: a fenntartható jövő amellett, hogy hasznos, szép is. A legtöbb ember úgy távozik tőlünk, hogy ő is szeretne egy ilyen helyen, és, vagy így élni, mint mi, és néhányuknak talán még sikerül átültetnie néhány itt látott metódust a saját környezetébe” – szögezi le Rúpa-manóhara Dász.
Indiában is példaképek
A Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Közösségéhez (ISKCON) csatlakozott magyar krisnás egyháznak Indiában található a központja Calcuttához közel, Mayapurban. A hatalmas országban járó magyar diplomaták több alka lommal is találkoztak azzal a kedvező képpel, ami az indiai kormányban kialakult Krisna-völggyel kapcsolatban. Érdekesség, hogy a magas beosztású indiai politikusok tanácsolják az Indiába látogató magyar vezetőknek: ha még nem jártak a somogyi vallási központban, a közeljövőben tegyenek látogatást ott.
A szerző történész, újságíró.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. júliusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
