Átkelés Mandzsúriában
Gábris Gyula
20/12/2023 07:00
A Műegyetemen megszerzett mérnöki diplomát követően Cholnoky Jenő tanársegéd lett a vízépítési tanszéken. Lóczy Lajos hatására azonban a természeti földrajz felé fordult, ahol jól kamatoztathatta műszaki ismereteit is. Kutató munkájának első nagyszabású eredményei a Balaton tudományos tanulmányozásához kapcsolódnak. Ma is helytálló magyarázatát adta a tó vízszintváltozásainak, az állóhullámok jelenségének, a víz színtüneményeinek, valamint a jég mechanizmusának.
Legkedvesebb munkaterülete azonban a geomorfológia (felszínalaktan) volt, melynek csaknem minden ágában jelentőset alkotott. Elsőként állított fel felszínfejlődési modelleket (magyarázatokat) a Kárpát-medence különböző tájairól. Kiemelkedő a folyóvízi erózió kutatása terén elért több eredménye: a folyók szakaszjellegének meghatározása, a teraszképződés magyarázata, a Duna és mellékfolyói teraszrendszerének első szintézise. Az Alföld tudományos kutatásának programja keretében írta meg a futóhomok mozgásának törvényeiről szóló alapvető tanulmányát. Jelentőset alkotott a lejtős tömegmozgások (suvadások) kutatásában, és fontos a karsztmorfológiai munkássága is. Szerteágazó kutató és oktató munkájának gyümölcse az első magyar nyelven írt geomorfológia könyv.
Enciklopédikus műveltség
Cholnoky Jenő kétségkívül a szakma legszínesebb egyénisége volt. Enciklopédikus műveltsége a geográfia csaknem minden ágán túl kiterjedt a történelem, a néprajz mellett bizonyos mértékig más természettudományokra, sőt – eredeti végzettsége alapján – a műszaki tudományokra is. Mindezeken túl a szavak, a toll és az ecset mestere, művészi vénával megáldott művelője is volt. Különös kapcsolatteremtő érzéke vezette a hazai társadalmi életben, amikor mintegy tucatnyi tudományos vagy népszerű társaság vezető tisztségviselője, igen gyakran elnöki pozíciót betöltő vezetője volt.
Cholnoky oktatói tevékenysége a budapesti egyetem Földrajzi Intézetében kezdődött. 1894 őszén került Lóczy Lajos mellé asszisztensnek (tanársegédnek). Kínai utazásáról hazatérve 1902-ben adjunktusi kinevezést kapott, majd doktorált és habilitálva magántanár lett. A kolozsvári Ferenc József Egyetem megüresedett Földrajz Tanszékére benyújtott pályázatát elfogadva, 1905 elején egyetemi tanári kinevezést kapott Erdélyben, ahol iskolaalapító professzor lett. A vesztes világháború következtében Kolozsvárra bevonuló románok 1919 októberében kiutasították.
Budapesten a béketárgyalásokat előkészítő bizottság földrajzi szakértője volt, 1920-tól már oktatott, de hivatalosan csak 1921-ben foglalta el Lóczy örököseként a budapesti Pázmány Péter Egyetemen a földrajzi katedrát, ahonnan 1940-ben, hetven éves korában vonult nyugdíjba. Összesen tehát negyvenhat évig tanított a felsőoktatásban, s ebből harminc évet a budapesti egyetemen.
Az egyetemi előadásai generációkkal ismertették meg a földrajzot, és nemcsak a szakmai közönséggel, mert Cholnoky óráit szorgalmasan látogatták a medikusok, a mérnök- és jogászhallgatók is. Az Uránia tudományos színházban (később mozi) vasárnap délelőttönként tartott, vetített képekkel illusztrált előadásai társadalmi esemény számba mentek. Élvezetes stílusban megírt, de a tudományos ismeretterjesztés szigorú feltételeinek is megfelelő könyvei bestsellerként minden művelt ember könyvtárában megtalálhatók voltak.
Kelet-Ázsia vonzásában
Geográfus számára az utazás, a földrajzi környezet személyes megtapasztalása életszükséglet. Példaképpen Lóczy Lajost vehetjük, aki Széchenyi Béla több éves kelet-ázsiai expedíciójának tagjaként beírta a nevét a földrajzi felfedezők nagykönyvébe. Legkedvesebb tanítványa, Cholnoky Jenő, hasonló babérokra vágyott. Lóczy ösztönzésére ő is Kelet-Ázsiát választotta, mint olyan területet, amely egyre jobban vonzotta az európaiakat, s ugyanakkor nagyon kevés ismeretük volt ezekről a vidékekről.
Mestere útvonal javaslatot is tett, sőt kutatási programmal is ellátta. Elsősorban vízföldrajzi és geomorfológiai kérdések megoldására buzdította. Cholnokyt kínai tapasztalatai is segítették abban, hogy később a hazai felszínalaktan kiemelkedő személyiségévé, fontos irányzatának megalapítójává váljék. Sajnos neki nem jutott gazdag pártfogó, aki költségeit biztosította volna, így szerény ösztöndíj ígéretével és mintegy ezerötszáz forinttal a zsebében kelt küzdelmekkel teli vándorútra 1896. december 3-án Triesztből. Az Áden–Bombay–Colombo–Szingapúr–Hong Kong útvonalon 1897. január 24-én érkezett Sanghajba.
Annak ellenére, hogy útja során állandóan pénzzavarral küzdött – többször kénytelen volt kölcsönt felvenni, vagy földtani ismereteit kihasználva szakértői munkát vállalni több-kevesebb fizetésért – valamint rendszeresen időrabló huzavonába keveredett a kínai bürokráciával, csaknem két évig tartó utazása során igen nagy területet utazott be. Kocsival, hajóval megtett útjain kívül sokat járt terepen – a naplója szerint nagyjából hatezer kilométert tett meg gyalog, amikor részletes helyszíni megfigyeléseit végezte. Összesen 579 napot töltött Kínában, amiből „237 napot fordíthattam érdemleges tanulmányokra” – írta.
Leírta a Jang-ce-kiáng1 alsó szakaszának földrajzi viszonyait, különleges természeti jelenségeit. A Cien-tang-kiáng folyó torkolatában és a Hai-ning-csou-öbölben az átbukó hullámmal berohanó dagályról (özönár) először készített fényképeket, és ismertette a jelenség lényegét, valamint az ellene való védekezést az öböl partján.
Kimutatta a Hoang-ho (Sárga-folyó) óriási hordalékkúpját, amelyen a folyó gyakran változtatja futását, elképzelhetetlen nagy károkat okozva a Kínai-alföldön. A folyó szabályozása sok hasonlóságot, s ugyanakkor néhány lényeges különbséget is mutatott a Tisza viszonyaihoz képest. A Góbi pereméig jutva fontos megfigyeléseket tett a homokmozgás törvényszerűségeiről. A félsivatag természeti és társadalmi viszonyainak tanulmányozása alapján elméletet dolgozott ki az eurázsiai népvándorlások eredetének, okainak magyarázatára.
Egy lávamező felfedezése
Alaposan tanulmányozta a lösztartományokra jellemző löszképződést és a löszkőzet tulajdonságait. Mandzsúriába is eljutott kerülő úton – Nagaszaki és Vlagyivosztok érintésével hajón – ahol az aranybányászatban hasznosította ásványtani és geomorfológiai ismereteit, megteremtve további utazásának anyagi feltételeit. Közben felfedezett egy nagy lávamezőt.
Széles érdeklődési körének megfelelően Cholnokyt a földrajzon kívül érdekelte a kínai építészet, a csatornarendszer és működése, a közlekedés hagyományos formái, a településviszonyok – összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy minden, ami az ember és a táj kapcsolatát jelentette.
Igen részletes és éppolyan szakszerű, mint művészi rajzokkal illusztrált naplót vezetett, amelyet az érdi Földrajzi Múzeumban őriznek. Az 1235 rajza között a földrajzi jellegűek mellett különböző vízépítési, hajó- és házépítészeti megoldások mérnöki pontosságú ábrázolásai is szerepelnek. Az utazás során 13x18-as üveglemezre készített felvételeiből 190 a kolozsvári, 120 a budapesti tudományegyetemek, és 150 az érdi Földrajzi Múzeum tulajdonában van. A másolatok miatt ez 246 képet jelent.
Tanulmányútjának eredményeit földrajzi szaklapokban (például Földrajzi Közlemények, A Földgömb), ismeretterjesztő újságcikkekben, folyóiratokban közölte. Kínai élményeiről népszerű formában A sárkányok országából című kétkötetes munkájában számolt be. Talán a legnagyobb hatással mégis egyetemi és Földrajzi Társaság-i előadásai voltak, hiszen évtizedeken keresztül hallgathatták, és tanulhatták nézeteit, eredményeit azok, akik aztán – mint tanárok – a felnövekvő nemzedékeknek adhatták tovább Cholnoky Jenő világlátását.
A szerző professor emeritus, ELTE Természetföldrajzi Tanszék.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. januári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!