Fotó: Hegedüs Róbert
Őry Mariann
04/06/2024 22:00
Hogyan ötvözi zenéjében a keleti és a nyugati hagyományokat?
A megközelítésem az, hogy megpróbálok nagyon hűséges lenni az emlékeimhez és a tapasztalataimhoz. Mielőtt New Yorkba költöztem, kínai operáról, a keleti rituálékról tanultam. A költözésem után a nyugati klasszikus zene számos fajtáját ismertem meg, a klasszikustól a modernig. Ezek a dolgok ugyanolyan arányban olvadtak egybe. Nem tudom elválasztani a korai tapasztalataimat a későbbiektől. Mindezek az emlékek egyszerre jutnak eszembe. Az élettapasztalatomat tükrözi az, ahogyan zenét írok. Nem ez az egyetlen megközelítés a zeneszerzéshez, de mivel annyira kötődik a hagyományaimhoz és a tapasztalataimhoz, ez az egyetlen megközelítés, amit ismerek. A művészet legfontosabb aspektusa, hogy megtaláld a gyökereidet, mert a te saját perspektívád teszi érdekessé az alkotásaidat.
Célja, hogy a zenén keresztül elősegítse a Kelet és Nyugat közötti megértést?
Mindenki azt mondja, hogy a zene egy nemzetközi nyelv, de sajnos sok, ember alkotta korlátba és határba ütközünk a zene terjesztésében. Egy olyan világban, ahol Kelet és Nyugat elválaszthatatlanul eggyé válik, remélem, hogy a zeném segíthet túllépni az ember alkotta korlátokon, és arra törekszem, hogy egy láthatatlan hidat építsek, amely összeköti az ősiséget és a jövőt, a Keletet és a Nyugatot. A különböző kulturális környezetekben az egyéni karakter és a mély spirituális gondolatok keresése még mindig a legjobb eszköz a művészi alkotásban. Végezetül remélem, hogy a társadalom támogatja és ösztönzi a zenealkotást, nemcsak a sajátomat, hanem társaimét és az új zeneszerzők fiatal, tehetséges generációját is, mert ők a jövőnk.
Többször is azt nyilatkozta, hogy Bartók Béla hatással volt a zenéjére. Mi fogta meg a magyar zeneszerző munkásságában?
Mindig valami szokatlant keresünk. Bartók módszerei lenyűgözőek voltak számomra, és biztos vagyok benne, hogy sok zeneszerző számára is, akik egy élmény új oldalainak felfedezésével próbálták megtalálni a hangjukat, de közben mindig igyekeztek a saját tradíciójukat követ ni. Számomra mindig is a hagyomány volt az egyik legfontosabb dolog. Minden onnan eredt. A hozzáállásom miatt mindig nagyon izgatott vagyok minden darab miatt, mert minden egyes darabbal mindig megpróbálok új irányt találni, és új módon tekinteni a hagyományra. Bartókhoz hasonlóan úgy gondolom, a hagyományhoz való vissza térés mindig a innováció célja lesz. Például, ha hagyományos vonósnégyesre vagy hagyományos zenekarra írok, úgy találom, hogy ha más szemszögből, más tradícióból komponálsz vagy nézel a hagyományos zenekarra, akkor egy teljesen új zenekar lesz belőle. Ez olyan, mint hogy Sztravinszkij másképp nézett a zenekarra, mint Mahler, akinek a látásmódja szintén teljesen eltér Debussyétől. Ilyen színes ez a zenei világ, ilyen volt és ilyen lesz.
Milyen emlékezetes tapasztalatokat szerzett a magyar zenei életről, amikor hazánkban dolgozott?
Nagyon szép emlékeim vannak a Nu Shu, a hárfaversenyem öt évvel ezelőtti itteni előadásáról. Volt egy olyan tehetséges fiatal hárfaszólistánk, aki az utolsó pillanatban ugrott be a szólószerepbe. Ő zseniális volt. A magyar közönség is csodálatos – a tapsolási hagyományok tényleg egészen elképesztőek! Jó emberek, jó ételek, jó élet. Meg tiszteltetés számomra, hogy visszatérhetek.
Mi a jelentősége, egyedisége a Buddha-passió magyarországi bemutatójának?
Számomra úgy tűnik, hogy az elmúlt ezer évben Bachtól Michelangelóig minden művész szenvedélyes történetekből, a nyugati kultúrából és az ősi történetekből dolgozik. Kevesen merítettek azonban a buddhista filozófiából, keleti spirituális megközelítésből. Úgy érzem tehát, hogy ez a zene, ezek a történetek nagyon fontosak, hiszen most van annak az ideje, hogy Nyugat és Kelet az egy közös otthonunkká váljon – akárcsak Buda és Pest! Meg kell tanulnunk megosztani a szenvedélyt és az együttérzést. Ez az előadás egy magával ragadó élmény. Amikor a Buddha-passió című operámat megalkottam, akkor a kínai Mokao-barlangok hat falfestményből merítettem, ezerötszáz évvel ezelőttről. Amikor a zenémet hallom, a barlangokat hallom. A festmények transzponált, átalakított hangját hallom. Ősi történeteket mesélek el újra, a festményekből kihozva a zenét. És ez egy nagyon különleges kísérlet számomra. Valóság és álom, meditáció és való élet. A közönség valóban láthatta, ahogy a barlangok életre kelnek a színpadon, multimédia és animáció segítségével.
A Google megbízásából, 2008-ban megkomponálta az Internet Szimfóniát, amelyet a YouTube Symphony Orchestra adott elő, és olyan koncerteket tartott, ahol a közönség egy mobilalkalmazás segítségével járult hozzá az előadáshoz. Hogyan változik ma a szimfonikus zene „fogyasztása”? Milyen igényei vannak a mai hallgatóknak?
A technológiának nagyon sámánisztikus alkalmazásai vannak. Amennyiben egy nagyon egyszerű, spirituális hitet követve tudjuk használni, akkor a technológia varázs latos lehet. Különben mindegy, hogy milyen bonyolult a produkció, ha nem hagyunk szabadságot az előadóknak és a karmestereknek, elvész az üzenet, nem lesz tanulság. Remélem, hogy ha össze tudom kapcsolni a technológiát és a hagyományt, akkor a technológia humanizálható, és segíthet a tradíciók megfiatalításában. Szerintem valójában minden egy opera, az üzenetek sok rétege, drámai eredménnyel. Ha egy kicsit jobban odafigyelünk, akkor láthatjuk, hogy a képek, hangok rétegei is egy egésszé állnak össze. Ezeken az előadásokon keresztül sokat tanulhatunk arról, hogy mit fogunk csinálni a jövőben. Tíz évvel ezelőtt kezdtem el rögzíteni a gyerekkori emlékeimet, zenét csináltam vízzel, papírral, kővel és kerámiával. Ez azután történt, hogy túl sok időt töltöttem a nyugati klasszikus zene mechanikájának tanulmányozásával, és szerettem volna egy kis időt eltölteni ezen a modern tár rizsföldeken szaladgál a gyermekkorom gyönyörű tájain. Később azt gondoltam, miért ne adhatnánk hozzá egy modern aspektust? Ebből rájöttem, hogy a technológia nem csak arra való, hogy új dolgokat hozzon létre, hanem arra is, hogy mélyebben felfedezhessük általa a hagyományt.
A szerző az Eurázsia felelős szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. júniusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!