Kazahsztánban a népvándorlások lezárultával megjelent a gabona is, ami mára ugyancsak fontos élelemmé vált, ezért a kazah konyhát a sok tészta- és húsétel jellemzi. A nomád életmód következtében az ország területén élő népek igyekeztek az élelmet hosszú távon tartósítani, ezért a sózott, füstölt vagy a szárított húskészítmények széles körben elterjedtek. A hétköznapokban még manapság is leginkább birkát fogyasztanak, esetleg marhát. A húst sokszor nagy darabokban főzik meg.
A kazahok nem sok levest készítenek, a leggyakoribb a manpar nevű, húslevesre hajazó lé, amit bárány- vagy marhahúsból főznek, és sok zöldséggel, tésztával kínálják. A kespe egy másik változat, amelynek készítéséhez gyakran hizlalt ló-, vagy marha-, olykor tevehúst használnak, amit a csonton hagynak, esetleg a csont és a hús külön kerül a fazékba. Sárgarépával, tésztával kínálják a gyerekek körében is kedvelt levest.
Talán a legnépszerűbb kazah fogás a beshbarmak, ami egy főtt húsétel, leggyakrabban birkából vagy lóból, sok tésztával, apróra vágott hagymával, és húslevessel kínálják. Neve öt ujjat jelent, emlékezve arra, hogy a nomádok kézzel fogyasztották az ételt. Egy különleges étel a mipalau, amit birkaagyból készítenek, velővel, hússal és húslevessel kevernek el – ez a vendégeknek szánt csemege.
Legutóbbi számunkban az üzbég konyhát mutattuk be, így olvasóinkat nem érheti meglepetésként, hogy Kazahsztánban is fontos szerepet játszik az itteni pilaf (plov), a palau, vagyis a fűszeres, rizses egytálétel. Üzbegisztánban külön plovra szakosodott éttermek is várják az éhes közönséget, pedig valaha kifejezetten ünnepi éltnek számított a fogás, egyébként Kazahsztánban is. A palau fűszerezése eltér az Üzbegisztánban megszokottól: a bárány vagy marha húsával, továbbá vöröshagymával és sárgarépával készített eledelt fokhagymával, korianderrel és köménnyel ízesítik, sőt gyakran kerül az ételbe szárított gyümölcs is.
