Baimachilin, a Kínai Népköztársaság 13. Országos Népi Gyűlése Állandó Bizottsága alelnöke (Fotók: Eurázsia Központ)
Őry Mariann
24/06/2025 21:16
A rendezvény moderátora Horváth Levente, az Eurázsia Központ igazgatója volt, aki megnyitójában az emberi jogok terén is a párbeszéd, a magyar–kínai stratégiai együttműködés fontosságát hangsúlyozta.
Magyarország támogatja Kína nemzetközi emberi jogi együttműködésre irányuló kezdeményezését – hangsúlyozta megnyitó beszédében Gong Tao kínai nagykövet, aki fontosnak nevezte az emberi jogok fejlesztését az emberek jólétének javítása révén. A nagykövet emlékeztetett, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a közös alap, de minden országnak figyelembe kell vennie saját hagyományait és szuverenitását. Elutasította az emberi jogok politikai fegyverként való alkalmazását, valamint a kettős mércét és más államok belügyeibe való beavatkozást. Kiemelte, hogy minden országnak joga van saját fejlődési útját választani, amit a nemzetközi közösségnek tiszteletben kell tartania.
Baimachilin, a Kínai Népköztársaság 13. Országos Népi Gyűlése Állandó Bizottsága alelnöke, a Kínai Emberi Jogi Tanulmányok Társasága (CSHRS) elnöke Magyarországot a Kína–EU emberi jogi együttműködésének fontos szereplőjeként méltatta. Kína elkötelezett a szegénység felszámolása és a modernizáció mellett, ezzel elősegítve az emberi jogok érvényesülését. Baimachilin szerint az élethez és fejlődéshez való jog alapvető. Kiemelte a tibeti és xinjiangi kisebbségek fejlődési lehetőségeit és jogvédelmét, hangsúlyozva, hogy Kína saját nemzeti körülményeinek megfelelő emberi jogi gyakorlatot követ. Javasolta, hogy az emberi jogokat a fejlődésen keresztül kell előmozdítani, a valódi multilateralizmust gyakorolni, kerülni a kettős mércét és elismerni a civilizációk sokszínűségét.
Ma Huaide professzor, a CSHRS alelnöke, a Kínai Politikai Tudományi és Jogi Egyetem rektora az emberi jogok globális védelmének fejlődését méltatta, különösen az ENSZ szerepét hangsúlyozva. Rámutatott, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata konszenzus eredménye, de ez a konszenzus nem statikus: az emberi jogi diskurzus túlmutat az ideológiai különbségeken. A hangsúlyt az együttműködésre helyezte a konfrontációval szemben, mivel a politikai nyomásgyakorlás aláássa a nemzetközi emberi jogi mechanizmusok hitelességét. Véleménye szerint a jövőben a kölcsönös tiszteleten alapuló modellre kell áttérni, amely elutasítja az ideológiai megosztottságot.
Thürmer Gyula, a Magyar Munkáspárt elnöke szerint Magyarország az emberi jogokról szóló nemzetközi politikai küzdelem középpontjában áll. Bírálta a liberális jogfelfogást, amely szerinte az abszolút szabadságot diktatúraként erőlteti rá másokra, figyelmen kívül hagyva a közösség érdekeit és a nemzeti sajátosságokat. Elutasítja az NGO-k befolyását és a nemzetállamok felszámolását célzó liberális törekvéseket. Elismerően szólt Kína eredményeiről: a szegénység felszámolása, a szociális biztonság, az oktatás fejlesztése példamutató. A pártelnök a civilizációk közötti párbeszédet a jövő kulcsának nevezte.
Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője a nyugati beavatkozások erkölcsi és gyakorlati következményeit bírálta, történelmi példákon (Irak, Arab Tavasz, Afrika) keresztül. Kiemelte, hogy Tajvan a kínai civilizáció szerves része. Bírálta a nyugati világ értékválságát, valamint hangsúlyozta, hogy a világ multipoláris irányba halad, és Magyarország is saját jövőkép alapján, kulturális gyökereit megtartva építi kapcsolatait, különösen Kínával. A kölcsönös tisztelet, együttműködés, szeretet és összefogás szerinte az emberi jogok igazi alapja.
Kiszelly Zoltán, a Századvég Politikai Elemző Központjának igazgatója beszédében hangsúlyozta, hogy az ENSZ arányosságon alapuló rendszere mára veszélybe került, de a kínai kezdeményezésű „Béke barátai” platform – melyhez Magyarország elsőként csatlakozott – segíti ennek megőrzését. A globalista érdekcsoportok szerinte az emberi jogokat politikai eszközként használják, büntetve azokat az országokat – köztük Magyarországot –, amelyek nem fogadják el az egységes, nyugati értékrendet. Kína a multilateralizmus élharcosaként mintát mutat, és Magyarország is egy alternatív, nyitott, nemzeti érdekeken alapuló emberi jogi megközelítést támogat.
Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Kínai Tanszékének vezetője, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója előadásában a nyugati és kínai jogszemlélet történeti fejlődését ismertette. Rámutatott, hogy az emberi jogok alapokmánya a második világháború borzalmaira adott válaszként született, s benne különböző civilizációk, köztük kínai gondolkodók közösen próbálták meghatározni az emberi méltóság univerzális normáit. Kiemelte, hogy az emberi jogi gondolkodás nem statikus, hanem folyamatosan fejlődő rendszer. Az emberi jogok nem csupán politikai és polgári jogokat jelentenek, hanem olyan szociális jogokat is, mint a szegénység felszámolása vagy az oktatáshoz való hozzáférés. Kína gazdasági eredményei e téren is hozzájárultak a globális előrelépéshez. Végül hangsúlyozta, hogy az emberi jogok rendszerének alakítása közös feladat, amely csak párbeszéd, kompromisszum és kulturális különbségek tiszteletben tartása mellett lehet sikeres – ahogy azt a mai konferencia is bizonyította.
Deme Dániel, a Magyarország Barátai Alapítvány kommunikációs igazgatója, a Hungary Today és Ungarn Heute hírportálok főszerkesztője felszólalásában újságírói szemszögből világította meg az emberi jogok kérdését a magyar–kínai kapcsolatokban. Rámutatott: a mainstream médiában Kínáról és Magyarországról is szinte kizárólag negatív, sablonos narratívák jelennek meg, amelyek politikai-ideológiai alapú torzításokat tükröznek. Felhívta a figyelmet arra, hogy akik Magyarországot autoriter rezsimként ábrázolják, gyakran ugyanazok, akik Kínát is egyoldalúan kritizálják. Deme szerint ez aláássa a hiteles tájékozódás lehetőségét, ezért fontos a közvetlen tapasztalat, párbeszéd és a valódi, sokszínű véleményeken alapuló tájékoztatás. Hangsúlyozta: a konszenzus nem a különbségek eltüntetését jelenti, hanem azok tiszteletben tartását. Magyarország és Kína ebben hasonlóan gondolkodik: elutasítják, hogy kívülről kényszerítsenek rájuk egységes emberi jogi értelmezést.
