Fotó: iStock
Veres Szabolcs
15/01/2025 10:58
Khíva Üzbegisztán nyugati részén található, közel a Türkmén határhoz. Ez egy történelmi város, amely híres a középkori építészeti csodáiról és a hagyományos közép-ázsiai kultúrájáról. Buharához hasonlóan Khíva is az Unesco Világörökség része, amely 2500 éves múltra visszatekintő, gazdag történelemmel és kultúrával rendelkezik. A városközpontban található az Ichan Kala nevű óváros, amely szintén az UNESCO világörökség része és egyike az Üzbegisztán legjelentősebb történelmi helyszíneinek.
Khíva híres a középkori erődítményeiről, a városfalakról és a városkapukról. Az óvárosban sok mecset, medresze, néhai karavánszeráj és más történelmi épület található, amelyek a Közép-Ázsiai kultúra gazdagságát és szépségét tükrözik. Khíva a Selyemút fontos állomása volt, és a város gazdag történelme során fontos kulturális és kereskedelmi központtá vált.
Ugyanakkor ma Khíva a turisták körében is népszerű hely, akik az óváros gyönyörű épületeit és a régi idők hangulatát szeretik felfedezni. A városban lehetőség van több múzeum és kézműves műhely meglátogatására is. A város a középkori idők varázsát őrzi meg, és fontos célirány a közép-ázsiai történelem és kultúra iránt érdeklődők számára.
Khíva magyar felfedezője
Az európaiak számára szinte ismeretlen Khíváról Vámbéry Ármin adta az első, máig is sokszor felhasznált részletes leírásokat 1863. évi utazása után. A magyarok nyelvi rokonságát kutatva, dervisnek öltözve, sőt a dervis életmódot mindenben elsajátítva szállt hajóra a Kaszpi-tenger utolsó perzsiai kikötőjében, s „tűnt el az ismeretlenbe”. Dervisruhában Közép-Ázsián át című, számos nyelven kiadott munkájában részletesen beszámolt arról, milyen emberfeletti megpróbáltatások közepette haladt teve karavánjuk az Etrek folyó mentén, majd a Kaflankír-síkságon (Tigrisföld) és a Hyrkániai sivatagon át (Kara-kum sivatag). A karaván több mint egy hónapon keresztül menetelt keletre a sivatagban, mire 1863. június 3-án megérkeztek Khíva falaihoz.
Egy khívai magyar
Kőrösi Csoma Sándor és Vámbéry Ármin óta több magyar orientalista indult el Közép-Ázsiába, közülük sokan az őshazát keresve. Közülük a legtöbben át is kellett, hogy haladjanak az akkori Khívai Kánság területein.
A 19. században kirobban az „ugor-török háború” (a magyarság törökségi hovatartozásáról folytatott éles nyelvészeti- és kulturális vita) folyamán a tudomány iránt érdeklődők előtt „ismerős” helyszínné vált. Vámbéry mellett egy titokzatos molla (szerzetes jelölt) szereplésének volt köszönhető, hogy a közép-ázsiai török kánság neve a magyar köznyelv részévé vált.
A Dualizmus-kori „török párti” magyar értelmiség számos képviselője tanult törökül, melyhez a legtöbbjüknek segítségre volt szüksége. Ehhez pedig számos esetben házitanítót fogadtak. Az akkori kor leghíresebb „török nyelvtanára” pedig a Khívából érkezett Molla Szadik (1836-1892) volt. Molla Szadik, vagy magyarosabban Molla Izsák (és még számos más magyarosított néven is emlegetik) élete a XIX. sz. magyar-török kapcsolatkeresés egyik legérdekesebb története: A csagatáj törökül, üzbégül és türkménül is nagyszerűen beszélő Szadik Vámbéryvel együtt érkezett Magyarországra és hamar megtanult magyarul, így az MTA Könyvtár keleti kéziratok osztályának könyvtárosává vált. A nyelvtanítás mellett élete végéig Vámbéry „jobbkeze” és „élő török szótára” volt. Korai halála után a velencei református temetőben helyezték örök nyugalomra.
A szerző az Eurázsia Központ kutatója