Szijjártó Péter magyar és Wang Yi kínai külügyminiszter Dunakeszin (Fotó: Facebook/Szijjártó Péter)
Kohán Mátyás
02/06/2025 22:00
A felszabadulás napi vámsokkal megkezdett, és azóta is folyó tárgyalássorozatban – amely persze elsősorban az Amerikai Egyesült Államok és Kína kereskedelmi mérlegének egyensúlytalanságáról, másodsorban viszont a világkereskedelem új játékszabályairól szól – az Európai Unió és Kína kezében komoly fegyver lenne, ha hitelt érdemlően tudnák állítani: vihetik Trumpék a vámjaikat olyan magasra, amilyenre nem röstellik, mert a világ másik két nagy gazdasági blokkjának van kereskedelmi opciója egymás felé is, elszigetelhetik és kikerülhetik az Egyesült Államokat.
Ez persze nem így van. Hiába utazott a vámok hírét véve nagy rössel Ursula von der Leyen legszorosabb bizalmi embere, Maroš Šefčovič kereskedelemért és gazdasági biztonságért felelős uniós biztos március végén Kínába a miniszterelnök-helyettessel, majd a kereskedelmi és vámügyi miniszterrel tárgyalni az EU és Kína kereskedelmi és befektetési viszonyairól. A világon mindenütt, így a nagy vízen túl is pontosan értik: az Európai Unió nagyon is hagyja, hogy Kínával fennálló politikai vitái befolyásolják a teljesen más logikán haladó gazdasági kapcsolatokat. E kép kialakulása mögött hosszú éveken át tartó, konzekvens európai politika van, amely mind az EU, mind Kína számára lehetetlenné teszi az amerikaiak hiteles elrettentését a meggondolatlan kereskedelempolitikai lépésektől.
Itt jön a képbe az Európai Unió rejtett erőforrása, Magyarország. Magyarország Kína-realista politikájának hitelességét ugyanis senki sem vonhatja kétségbe: hazánk nem most, a trumpi vámfenyegetés árnyékában találta ki, hogy tessék-lássék tenne valamit a jó magyar–kínai kapcsolatok látszatáért, hanem régóta törekszik Kínával szoros gazdasági együttműködésre. Ennek örvén a magyar és kínai politikai és gazdasági kormányzat vezetői éveket fektettek kölcsönös bizalomépítésbe, amely bizalom az Európai Unió javát is szolgálhatja, amennyiben a szövetség úgy dönt: a Kína-ellenesség helyett talán mégis a Kína-realizmus lehet az üdvös stratégia egy olyan helyzetben, ahol az EU az Egyesült Államokkal is versenyben áll. Magyarországon rendkívül fejlett civil szervezeti háló, hosszú évek óta ápolt önkormányzat- és vállalatközi kapcsolatrendszer, állandóan ismétlődővé vált fórumok egész sora segíti a gazdasági kapcsolatok szervesülését, és mivel Magyarország régóta intézményesült kapcsolatban áll az EU gazdasági szereplőivel is, a hálózati tőke könnyedén más európai partnerek rendelkezésére bocsátható. Reziliens, szerves, bizalmi alapú európai–kínai gazdasági kapcsolatokkal alátámasztva pedig már nem kong üresen az, ha az Európai Unió jelzi: kereskedelmi partnerei a korlátozó intézkedésekkel elidegeníthetik és más partnerek felé közelíthetik.
Mindez ékes bizonyítéka annak is, hogy az Európai Unió számára a tagállamok önálló külpolitikája – és a külpolitikai döntések egyhangú meghozatala – nem a közös előrehaladást gátló béklyó, hanem aranytartalék. Ha ugyanis egyetlen közös európai külpolitika van, akkor nincs többé lehetőség arra, hogy a fősodratú európai külpolitika hibáit a szövetség egy korábban ébredő, pontosabb elemzéseket követő, ezáltal jobb stratégiát választó tagállam segítségével küszöbölje ki. Márpedig huszonhét fővárosban huszonhét szempár – mint az régóta világos – többet lát, mint négy darab közös brüsszeli szem.
A szerző külpolitikai újságíró.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. júniusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
