Fotó: Farkas Vivien – VivienNaomi Photography
Őry Mariann
23/05/2023 06:00
– Milyen szempontok határozzák meg az Európai Unió Kína-politikáját?
– Az EU Kínával kapcsolatos politikája összetett. Először is, mivel Kína gazdasági teljesítménye meghaladja a huszonhét uniós országét együttvéve, Európa egyre inkább úgy tekint Kínára, mint jelentős gazdasági és technológiai versenytársra. Gazdasági téren Európa Kínával szembeni elégedetlensége főként két szempontot tükröz, a piacra jutás kölcsönösségét és az úgynevezett tisztességes versenyt. A kínai vállalatok a európai beruházásaikkal kapcsolatban is problémákba ütköztek. Az európai országok hoztak néhány protekcionista intézkedést, például korlátozták a kínai fúziókat és felvásárlásokat nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, vagy arra, hogy a kínai vállalatok állami támogatásban részesülnek.
Másodszor, újdonság, hogy az EU úgynevezett intézményes ellenfélként tekint Kínára, hangsúlyozva a Kína és Európa közötti különbségeket az értékek és a kormányzási modellek tekintetében. Harmadszor, a koronavírus-járvány kitörése óta a Kína és Európa közötti cserekapcsolatok és a kommunikáció jelentősen csökkent, miközben a köztük lévő percepciós szakadék nőtt. Negyedszer, az ukrán válság kitörése után néhány európai ország a korábbinál határozottabbá vált Kínával szemben. Az európai–amerikai transzatlanti szövetség megerősödése az ukrán válsággal összefüggésben hatással volt a Kína–EU-kapcsolatokra is.
Joe Biden hatalomra kerülése után aztán az Egyesült Államok külpolitikája jelentősen megváltozott, és nagyobb hangsúlyt fektetett a hagyományos európai szövetségesekkel való kapcsolatok erősítésére. A Biden-adminisztráció számára fontos szempont Európa egyesítése Kína növekvő befolyásával szemben. Az ukrajnai válság kirobbanása után Európa újra megértette, hogy a NATO és az Egyesült Államok túlságosan fontosak Európa számára biztonsági és védelmi kérdésekben. Tovább erősödött az európai és az amerikai együttműködés a nemzetközi színtéren.
– Ez el is döntötte, hogy Európa az Egyesült Államok mellett foglalt állást Kínával szemben?
– Az európai országok nem hajlandók választani Kína és az Egyesült Államok között. A fokozódó amerikai–kínai verseny ellenére Európa nem akar az Egyesült Államok oldalára állni. Európa számára az Egyesült Államok hagyományos katonai szövetséges, Kína pedig a világ második legnagyobb gazdasága, fontos gazdasági partner és piac.
Európa újrapozicionálja nemzetközi szerepét, nem hajlandó csupán kereskedelmi és gazdasági szereplőként fellépni, geopolitikai tényezővé akar előlépni. Bár az ukrajnai válság bizonyos mértékig aktivizálta a NATO-t, az európai és az amerikai érdekek nem azonosak, és Európának ragaszkodnia kell a Kínával szembeni önálló politikájához. Egyrészt, legyen szó akár a járvány utáni gazdasági talpraállásról, a klímaválságra adott közös válaszról, a zöldátállásról vagy a digitális átalakulásról, a kínai–európai együttműködés messze felülmúlja a versenyt és a nézeteltéréseket. Másrészt, mint a béke két nagy ereje, két nagy piac és két nagy civilizáció, Kínának és Európának is felelőssége irányt mutatni a világban.
– Pekingből nézve az uniós intézmények azok, amelyeket az EU Kína-politikája alakítójának tartanak, vagy a tagállamokat?
– Kína az EU-t a világ legszorosabb, regionálisan integrált országcsoportjának tekinti. Az EU szuverén államok nemzetek feletti jellegű közössége. Az országok és régiók érdekei, a politikai pártok irányvonalai azonban eltérők, és az intézményeken kívüli érdekcsoportok (például lobbiszervezetek, NGO-k – a szerk.) céljai, amelyek az uniós döntések befolyásolására irányulnak, még inkább szerteágazók, ezért az unió végső döntései gyakran az országok, régiók, politikai erők és érdekcsoportok közötti kompromisszum eredményei.
Egyrészt az unió intézményei, különösen az Európai Parlament, egyre nagyobb befolyással bírnak az EU Kína-politikájára. Az Európai Parlament az EU-n belül a Kínával szembeni úgynevezett értékalapú diplomácia egyik fő mozgatórugója. Ugyanakkor a tagállamok álláspontja is befolyásolja a közös stratégia irányát. Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Külügyi Szolgálatnak folyamatosan egyeztetnie kell a tagállamokkal annak érdekében, hogy a Kínával kapcsolatos politika nagyrészt koherens maradjon.
Magyarország például többször leszavazta az EU azon kísérleteit, hogy közös nyilatkozatokat tegyen a Xinjiang – Ujgur Autonóm Területtel kapcsolatos kérdésekben. Ez mindenképpen segít elkerülni a kapcsolatok kisiklását.
Amikor tavaly novemberben Wang Yi kínai államtanácsos és külügyminiszter telefonon egyeztetett Antonio Tajani olasz miniszterelnök-helyettessel és külügyminiszterrel, rámutatott, hogy Kína mindig átfogó stratégiai partnerként tekint az EU-ra, támogatja az EU stratégiai autonómiáját, és reménykedik egy stabil és virágzó Európában. Kína Európával kapcsolatos politikája továbbra is stabil és folyamatos, és a nemzetközi helyzet változásai nem befolyásolják. A kínai–európai együttműködés nem irányul harmadik fél ellen, és nem is lehet harmadik félnek alárendelve.
– Milyen szerepet játszik Magyarország az EU és Kína kapcsolatában?
– A mai összetett világhelyzetben nagyon veszélyes egy olyan kis kelet-közép-európai ország számára, mint Magyarország, hogy úgymond oldalt válasszon. A jelenlegi kormány egyfajta manőverezést folytat a nagyhatalmak között, miközben megvédi nemzeti érdekeit. Ahogy Ady Endre fogalmazott, Magyarország kompország, amely egy képzeletbeli folyó két oldalán ingázik Kelet és Nyugat között.
Amióta Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, Magyarország és Kína kapcsolatai szorosabbá váltak, és a két ország kereskedelmi kapcsolatai gyorsan fejlődtek. Ma Magyarország nemcsak egy Kelet és Nyugat között ingázó hajó, hanem híd a keleti és nyugati együttműködésben, a kínai és európai kapcsolatokban. Magyarország az első európai ország, amely együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá Kínával az Övezet és Út együttműködésben való részvételről.
Az Orbán-kormány Kínával folytatott gazdaság- és kereskedelempolitikája várhatóan továbbra is pragmatikus és együttműködő marad, gazdasági szinten az Orbán-kormány a Kínával való együttműködést a keleti nyitás stratégiája szerves részének tekinti.
A Kína és Magyarország közötti kétoldalú kereskedelem és befektetések új lehetőségeket nyitottak meg. A kínai CATL akkumulátorgyártó vállalat hivatalosan bejelentette, hogy Debrecenben akkumulátorgyárat épít, a beruházás összege több mint hétmilliárd euró, ami az eddigi legnagyobb magyarországi projektberuházás. A magyar–szerb vasútvonal magyarországi szakaszának építése is várhatóan határidőre befejeződik.
Magyarország Kínával való együttműködésének demonstrációs hatása is van. Az Övezet és Út kezdeményezés keretében Magyarország kulcsszerepet játszik, az európai piacra vezető kaput jelenti Kínának. Hozzájárul az Övezet és Út kezdeményezés folyamatos előmozdításához az európai régióban, valamint a Kína és Európa közötti kapcsolat kölcsönösen előnyös fejlődéséhez.
A szerző külpolitikai újságíró, az Eurázsia felelős szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2023/II. számában jelent meg.
