Fotó: Hegedűs Róbert
Őry Mariann
01/04/2025 22:00
Egy éve kapott felkérést a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokért felelős új államtitkári posztjára. Az azóta eltelt időben számos ázsiai ország képviselőjével tárgyalt. Tapasztalatai alapján hogyan látják Magyarország szerepét?
Vannak olyan globális folyamatok, amelyek országainkra eltérő hatással vannak, részben történelmi múltunk, részben geopolitikai helyzetünk különbségei okán. Ezekről említést teszünk, részletesen bemutatjuk az okát, ha más megközelítést alkalmazunk, és a kölcsönös tisztelet talaján állva igyekszünk megérteni egymás álláspontját, de igyekszünk a kétoldalú kapcsolataink építési lehetőségeire koncentrálni. Tapasztalatom szerint még a nálunk jóval nagyobb lakosságszámmal, mérettel vagy GDP-vel rendelkező országok vezetői és nagykövetei is partnerként, szemmagasságban tárgyalnak velünk. Külpolitikánkat a kölcsönös tisztelet és érdekek mentén építjük, elkerülve a más országok belügyeibe való beavatkozást. Nem gondoljuk, hogy saját társadalmi és történelmi berendezkedésünk az egyetlen helyes modell, ezért nem is próbáljuk azt másokra erőltetni, ahogy ezt mi is elvárjuk. Ezt partnereink is értékelik.
Hogyan befolyásolja Magyarország megítélését, hogy a nyugati szövetségi rendszer tagja?
Tagjai vagyunk a transzatlanti közösségnek, az Európai Unió és a NATO elsődleges szövetségeseink. Ugyanakkor határozottan képviseljük saját álláspontunkat, ami nemcsak elismerést, hanem tiszteletet is kivált. Egy négyszázötven milliós közösségben egy tízmilliós ország, amely következetesen kiáll érdekei mellett, fontos és megbízható partnerként jelenik meg. Ez azért is lényeges, mert ha egy adott kérdésben megállapodás születik velünk, partnereink tudják, hogy tartani fogjuk magunkat az álláspontunkhoz. Abban az esetben, ha a saját érdekeinket háttérbe szorítva, pusztán követő magatartással a nagyobb, domináns szereplők véleményéhez igazodnánk, akkor a külső partnerek számára feleslegessé válna velünk tárgyalni – elég lenne például Franciaországgal vagy Németországgal egyeztetni. Természetesen ezek az országok is fontos kétoldalú kapcsolatokat építenek, de minket is egyenrangú félként kezelnek. Minden egyes találkozón tapasztaltam, hogy ez a hozzáállás tiszteletet ébreszt, és megbízható partnerként erősíti hazánk helyzetét. Ázsiában számos ország van, amelynek – hazánkhoz hasonlóan – nem érdeke a blokkosodás.
Milyen közös stratégiákat alakíthatunk ki velük a konnektivitás előmozdítására?
Úgy látom, hogy nincs olyan ország, amelynek egyértelmű és kizárólagos érdeke lenne a blokkosodás. Inkább azt tapasztalom, hogy bizonyos országok vezetői – akár erőfitogtatásból, akár sérelmeken alapuló politikát folytatva – olyan döntéseket hoznak, amelyek végső soron a blokkosodáshoz vezetnek. Ez akkor is igaz, ha az erő, amelyre hivatkoznak, már a múlt része, vagy ha a sérelmeik véltek vagy kevésbé megalapozottak. Közös érdekünk elkerülni ezt a folyamatot, és felhívni az érintett vezetők figyelmét arra, hogy politikájuk zsákutcába vezet. A blokkosodás számos területen gátolja az együttműködést és fejlődést. Ha Ázsiára tekintünk, ott az együttműködések kölcsönös tiszteleten és közös érdekeken alapulnak. Nekünk is ez a tapasztalatunk: először kétoldalú kapcsolatok építésével kezdtünk, ma pedig már az a megtiszteltetés ért minket, hogy különböző szervezetek meghívnak megfigyelőként vagy szerződéses partnerként. Ezek közül kiemelném a Türk Államok Szervezetét, valamint a Délkelet-Ázsiai Barátsági és Együttműködési Szerződést, amelyhez idén csatlakozunk. Ezek a szervezetek a partnerségre és együttműködésre helyezik a hangsúlyt anélkül, hogy föderalista szemléletet kényszerítenének tagjaikra. Ezeket az együttműködéseket kívánjuk tovább építeni.
Hogyan halad a kapcsolatok fejlesztése az ázsiai országokkal?
Még messze nem értünk a folyamat végére. A politika világából azt a tapasztalatot hoztam magammal, hogy a külkapcsolatokban az első számú szabály: a jelenlét. Ez nem csupán a felső vezetői vagy szakértői szintű találkozók gyakoriságában nyilvánul meg, hanem a nagykövetségeken és külképviseleteken keresztül is. Fontos, hogy amit mondunk, és azt a külpolitikai irányvonalat, amelyet képviselünk, az adott ország vezetői, polgárai, társadalma a mindennapok során visszaigazolva lássák. Nagykövetségeinken keresztül nemcsak a jogszabályi és keretrendszeri környezetet térképezzük fel, hanem a társadalmi és kulturális hátteret is, amely segítheti vállalatainkat a piacra lépésben, valamint befektetési lehetőségek azonosításában. Az elmúlt évtizedben tizenegy nagykövetség vagy főkonzulátus kezdte meg működését. A sort Indiával kezdtük, majd Oroszországban, Malajziában, Mongóliában, Vietnámban, a Fülöp-szigeteken, Üzbegisztánban, Új-Zélandon, Ausztráliában, Kirgizisztánban és legutóbb Laoszban folytattuk. Emellett külképviseleti irodákat hoztunk létre Kambodzsában, Bangladesben is. Ha a tervek szerint haladunk, idén további két külképviselettel bővül a hálózatunk.
Mi a magyar stratégia lényege ezen a téren?
A térség országai eltérő fejlettségi szinten állnak, ezért az együttműködésben is differenciált megközelítés szükséges. Míg egyes államok fejlett iparral és gazdasággal rendelkeznek, mások közepesen fejlettek, de jelentős erőforrásokkal bírnak. A sikeres együttműködés kulcsa, hogy tisztában legyünk saját erősségeinkkel, amelyeket fel tudunk ajánlani, és felismerjük azokat az előnyöket, amelyeket a partnerországok biztosíthatnak számunkra. A fejlődő és közepesen fejlett országok – különösen Délkelet- és Közép-Ázsiában – hatalmas erőforrásokkal rendelkeznek, legyen szó energiáról, alapanyagokról vagy nyersanyagokról. Ezen országok gazdasági növekedésével párhuzamosan a középosztály is erősödik, ami növekvő felvevőpiacot jelent. A fejlett iparral rendelkező országok – például Kína, Dél-Korea és Japán – esetében az együttműködés elsősorban az innovációra, technológiára és kutatás-fejlesztésre épül. Tavaly ezek az országok voltak a legnagyobb befektetők hazánkban.
Hogyan értékeli az idén tizenöt éves keleti nyitás stratégiájának eredményeit?
A keleti nyitás eredményességét leginkább azok a városvezetők, valamint a helyi közösségek tudják felmérni, akik nyitottak voltak a távol-keleti befektetésekre. Ők teremtették meg azt a környezetet, amely nemcsak a beruházások érkezését segítette elő, hanem azok bővítését is ösztönözte. A magyar munkaerő számára ezek a cégek biztos megélhetést és versenyképes munkakörülményeket kínálnak, és tapasztalataik szerint a munkavállalók elégedettek. Célunk, hogy ezt a folyamatot tovább erősítsük, bár a térségben erős a verseny a befektetésekért. Miközben a régión belül az együttműködésre törekszünk, az ázsiai tőkéért folytatott versenyben gyors döntések és kedvező feltételek szükségesek. Magyarország vonzó befektetési környezetet alakított ki, amelyhez a kormányzat és a törvényhozás is hozzájárult. Ennek köszönhetően számos távol-keleti vállalat nemcsak magyarországi jelenlétét erősítette meg, hanem itt hozta létre európai gyártó- vagy szolgáltatóközpontját is. Örülünk annak, hogy ezek a cégek jól érzik magukat Magyarországon, és azon dolgozunk, hogy ez a jövőben is így maradjon.
Az Európai Unió külpolitikája, a magyarral ellentétben, a kockázatmentesítéssel és hasonló jelszavakkal végső soron a blokkosodást szolgálja. Hogyan tudjuk ezt ellensúlyozni?
Az Európai Bizottság gyakran saját feladatának tekinti az EU külpolitikájának meghatározását és képviseletét, holott ezt valójában a tagállamok külügyminiszterei döntik el, egyhangú megegyezés esetén felhatalmazást adva a főképviselőnek. Fontos különbség, hogy a külpolitikai irányvonal nem Ursula von der Leyen döntése, hanem a külügyminiszteri tanácsülések határozatain alapul. Miközben a közös piac és a kereskedelempolitika egységes szabályozás alá esik, a külpolitika minden tagállam szuverén döntési joga marad. Ezt Magyarország alapvető fontosságúnak tartja. A jelenlegi háborús helyzetben érthető, hogy Magyarország nézőpontja eltér Írországétól vagy Portugáliáétól, hiszen nekünk a szomszédunkban zajlik, és a Kárpátalján élő magyar közösségen keresztül elszenvedői vagyunk. Ahogy mi tiszteletben tartjuk más országok döntéseit, ugyanezt várjuk el saját döntéseink esetében is. Elkötelezettek vagyunk az Európai Unió mellett, és amellett is, hogy visszatérjen eredeti alapjaihoz, amelyek meghatározó szerepet biztosítottak számára a világpolitikában. Jelenleg nem ezen az úton halad, de célunk, hogy az EU megerősítésén dolgozzunk, érdekeink világos képviselete mellett. Ebből a célból kérdezzük meg a magyar embereket Ukrajna EU-s tagságáról szóló véleménynyilvánító szavazás keretében.
Mekkora változásokat hoz a nemzetközi kapcsolatokba Donald Trump második elnöksége?
A biztonságpolitikai helyzet szempontjából egyértelmű, hogy az EU katonai ereje elmarad az Egyesült Államok mögött. A háborúnak pedig az elmúlt három évben az Egyesült Államok támogatásával sem tudtak véget vetni, akkor nem értjük, mire alapozzák, hogy az Egyesült Államok nélkül sikerülhet. Napról napra változó retorikát hallunk, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy a béke kérdése is előtérbe kerül – még ha más kontextusban is. Amikor az Egyesült Államok elnöke nemcsak kampányában, hanem diplomáciai tárgyalások során is egyértelműen beszél a béke fontosságáról, az Európa politikai vezetőinek körében is változásokat hozott, azonban háborúpárti döntésekkel továbbra sem gondoljuk, hogy a békét elő lehet segíteni. Magyarország elkötelezett a béke mellett, és bízik abban, hogy a háborúzó felek minél hamarabb eljutnak a fegyverszünetig. Ezt követően érdemes lesz megvizsgálni Európa gazdasági helyzetét, hiszen sok jelenlegi nehézség a háború és a szankciók következménye. Nem tudjuk, hogy ezek a problémák a háború végeztével megmaradnak-e, vagy a gazdaság gyorsan talpra állhat. Az Európai Uniónak saját megerősítésén kell dolgoznia, és a kölcsönös érdekek mentén kell partnerséget kialakítania az Egyesült Államokkal. Nem tartjuk szerencsésnek azt az utat, amelyen a tagállamok többsége még mindig halad. Számunkra az elsődleges, hogy ne a háború folytatásán munkálkodók, hanem a békét keresők asztalánál üljünk.
A szerző az Eurázsia főszerkesztő-helyettese.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. áprilisi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!