A Makronóm Intézet az érintett országokat a szakmai körökben elterjedt „hintaállam” kifejezés helyett ingaállamokként azonosította: amíg a hidegháború alatt a hintaállamok csupán az Egyesült Államok és a Szovjetunió között egyensúlyozhattak, a XXI. század ingaállamai egy multipoláris nemzetközi térben jóval nagyobb szabadsággal és ingaszerű mozgási képességgel rendelkeznek.
Ezek az országok fejlettségükben, kihívásaik-ban meglehetősen különbözők, ugyanakkor számos olyan aspektusban hasonlítanak, amelyek lehetővé teszik globális szerepvállalásukat: a globális értékláncok kritikus szakaszaiban versenyelőnyük van, jelentős saját tőke mozgósítása mellett a külföldi befektetések számára is különösen ígéretes célpontnak számítanak, de akár politikai vezetőik nemzetközi rendről alkotott víziójának szolgálatába is állíthatják a gazdaságukat.
Az ingaállamok mélyebb ismerete segíthet a globális dél államaival való hatékony együttműködés kialakításában. Ezeknek az országoknak nincs egységes ideológiai hát-terük, ugyanakkor közös bennük, hogy pragmatikus hozzáállásuk segíti a külpolitikájukat.
Az ingaállamok motivációinak és világgazdaságban betöltött szerepüknek megismerésével Magyarország számára is számos új lehetőség nyílik: hazánk a keleti és nyugati tőke találkozási pontjaként jelentősen profitálhat az új, átalakuló világrendből.
A teljes elemzés a Makronóm Intézet oldalán olvasható.
A világhírű amerikai közgazdász a kazanyi BRICS-csúcstalálkozó tanulságairól írt.
Lapzártánk után lesz az amerikai elnökválasztás, amely nagyban fogja befolyásolni a nemzetközi politikai irányokat, történéseket, a globalizáció és a konnektivitás jövőjét. De már ezt megelőzően nagy mozgolódás volt érezhető a világban.