Fotó: iStock
Eurázsia
03/02/2024 13:42
Az Egyesült Államok számos törvényjavaslatot terjeszt elő Kína fejlődésének korlátozására, ideértve a „kicsi udvar, magas kerítés” elnevezésű stratégiát – áll a Makronóm Intézet elemzésében. Ennek lényege, hogy az Egyesült Államok a legnagyobb értéket képviselő dolgokat saját területén tartja (a „kicsi udvarban”), miközben más országoknak lehetőséget ad az „udvaron” kívüli területeken való tevékenykedésre, de csekély jövedelemmel.
Az amerikai politika mögött a hagyományos nemzetközi rend védelme áll, amelyben az USA vezető szerepet tölt be. A Kína által az elmúlt évtizedekben elért gyors fejlődés azonban kihívás elé állítja Washingtont és Európát, kiszorítva őket eredeti helyzetükből, a globalizáció középpontjából.
Li Simo, a Fudan Egyetem Kínai Intézete tanácsadó bizottságának igazgatója szerint Kína globalizációs központi szerepét számos adat támasztja alá. 2023-ban az ázsiai ország átlagos hozzájárulása a világgazdasági növekedéshez elérte a 38,6 százalékot, meghaladva a G7 csoport együttes értékét. Az IMF prognózisai szerint a következő öt évben Kína lesz a globális gazdasági növekedés fő motorja, hozzájárulása pedig kétszerese lesz az Egyesült Államokénak. Emellett Kína vált a világ legnagyobb fejlesztésfinanszírozási forrásává is, 22 év alatt több mint 1,34 ezer milliárd dollárt nyújtott támogatásként és hitelek formájában 165 országban. Ez több, mint amit a Világbank, az IMF és a Párizsi Klub 22 tagja együttesen biztosított.
Az Övezet és Út kezdeményezés eredményeként a résztvevő országok kereskedelmi volumene, külföldi befektetései és az alacsony jövedelmű országok GDP-je is növekszik.
Kína kereskedelmi szempontból is megkerülhetetlenné vált, legnagyobb kereskedelmi partnere több mint 120 országnak, beleértve Japánt, Dél-Koreát és az EU-t. Ezek az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy már nem Kína megy a világ felé, hanem Kína lett a világ.
A globalizáció vesztesei és nyertesei
A cikk kitér a globalizáció folyamatára is, melynek kezdetén kezdetén az országokat két kategóriába sorolták: központi és perifériás államok. A központi államok, élükön az Egyesült Államokkal, koncentrálták a hatalmat, tőkét és fejlődési lehetőségeket, míg a perifériás államok csak nyersanyagot, olcsó munkaerőt és fogyasztói piacot biztosítottak. Kína azonban lassan áttért a perifériáról a centrum felé, folyamatosan korszerűsítve iparát és növelve kibocsátásának értékét. Ezen változásoknak köszönhetően Kína vált a világ legnagyobb termelőjévé, a globális kereskedelemben és gazdasági növekedésben betöltött szerepét pedig fokozatosan erősíti.
A szerző kitér arra, hogy Kína nemcsak a mennyiséget, hanem a minőséget is növelni kívánja. A cikk hangsúlyozza, hogy a jövőben Kínának nemcsak az ipari kapacitásokra, hanem a hozzáadott értékre és a bruttó árrésre is ki kell terjeszkednie. A kínai ipari kapacitás jelenleg 30 százalékát teszi ki a globális kapacitásnak, azonban a hozzáadott érték mindössze 12 százalék. A cikk szerint Kína innovációjával és technológiai fejlesztéseivel további hozzáadott értéket teremthet, amely elősegítheti a magas színvonalú fejlődést.
Kié az udvar?
Li Simo végül felteszi a kérdést az amerikai „kicsi udvar, magas kerítés” stratégiát illetően: vajon ki is van valójában a kerítésen belül?
Az amerikai koncepció által felvázolt udvarban szerinte két országcsoport van. Az első a Brit Birodalom és annak négy utódállama. A másik a nyugati keresztény államok, beleértve Franciaországot, Németországot és Spanyolországot. Ezeknek a lakossága együttesen nagyjából 600 millió fő, és bár a globális GDP 50 százalékát adják, a gazdasági növekedésnek csak 35 százalékát – írja a Makronóm.
Ezeken az országokon kívül létezik még egy középmezőny, melyhez javarészt a kelet-európai államok, valamint Törökország tartozik. Ez a nagyjából 500 millió lakosnyi országcsoport adja a globális GDP 10 és a gazdasági növekedés 5 százalékát.
Végül, de nem utolsó sorban említi a globális Dél államait, melyek nem sokat profitáltak a globalizációból, bár fejlődtek, de periférián maradtak. Az együttes lakosságuk 6 milliárd fő, a globális GDP mintegy 40, a gazdasági növekedés 60 százalékát adják, és továbbra is növekednek.
Li Simo kiemeli, a kicsi udvar mellett a világ meglehetősen nagy. A kínai szakértő úgy véli, hogy a kínai gazdasági növekedés paradigmaváltása jelentős lesz a világ számára. „A globalizáció régi modellje kiigazítások előtt áll, és a legtöbb fejlődő ország, ha nem lép feljebb az ipari láncban, akkor a közepes vagy az alsó középszintű jövedelmek csapdájába esik” – írja cikkében a Makronóm.
A cikkben bemutatott adatok és érvelések alapján Kína nemcsak gazdasági szempontból jár az élen, hanem olyan területeken is, mint a technológiai innováció és a fejlett iparágak fejlesztése. A következő évtizedekben várhatóan Kína továbbra is meghatározó szereplőként jelenik meg a globális gazdaságban.
