Fotó: iStock
Halkó Petra
08/05/2024 22:00
Az első nemzetközi gazdasági együttműködések a fejlett országokból a kevésbé fejlett országok felé áramló források allokációját jelentették, így önkénytelenül is vertikális irányultságot kölcsönöztek nekik. Mindennek feloldására született meg az elképzelés, miszerint a globális környezetben kizárólag a gazdasági liberalizmus működőképes, valamint ezzel egyidejűleg az ezt gazdaságpolitikai szempontból lemodellező Washingtoni Konszenzus. Ennek a modellnek az alapelvei közé tartozik a szabadpiac, a privatizáció és a kereskedelmi liberalizáció, amelyek ígéretei szerint elősegítik a gazdasági növekedést és a fejlődő országok modernizációját. Csakhogy valójában értékvezérelt infrastrukturális projektekről van szó: az újgenerációs megállapodások hemzsegnek a globalista ballasztoktól, az emberi jogi kikötésektől és a civilizációs misszióktól, s habár a morális érvek felülírták a pragmatikus szempontokat, mégsem eredményeztek gazdasági gyarapodást. Továbbá azért sem, mert a nyugati donorországok irányába a „capital flight” folyamatok révén visszaexportált tőke az FDI beruházások „lefolyóivá”, nem pedig gazdasági motorországokká tették a fejlődő országokat.
A Pekingi Konszenzus ettől eltérő elképzeléssel rendelkezik a gazdasági fejlődésre vonatkozóan, amelynek alapját a kulcsfontosságú iparágakban való aktív állami beavatkozás képezi. Kína megközelítése világos: az ENSZ 2019. évi beruházási riportja óta ismert, hogy bármely fejlődő régióra – fejlődő Afrika, fejlődő Ázsia, súlyosan eladósodott szegény országok – is tekintünk, Kína tartósan felküzdötte magát az öt legfontosabb külföldi tőkebefektető közé, ráadásul a balkáni államok is körbe udvaroltatták magukat vele. Önmagában az Övezet és Út kezdeményezés keretében a történelem legnagyobb infrastrukturális és beruházási programját valósítja meg. A Boston University Global Development Policy Center 2023. évi jelentése szerint 2013 és 2021 között Kína 331 milliárd dollárnyi finanszírozást nyújtott; az összeg közel harmadát pedig afrikai országok számára. Mindeközben hozzájárult a fejlődő országok gazdasági növekedésének fellendítéséhez és segített a globális Dél által vezetett intézmények támogatásában, amelyek célja a pénzügyi segítségnyújtás, az energiaellátáshoz való hozzáférés biztosítása, valamint az infrastrukturális hiányosságok felszámolása.
E modell maga Kína számára is gyors növekedést és teljes integrációt biztosított a világkereskedelmi rendszerben, lehetővé téve számára, hogy vezető pozíciót érjen el a globális gazdasági szabályozásban és új értéket teremtsen az új szabályokban: a kölcsönös előnyök maximalizálása és a kockázatok minimalizálása. E szemlélet miközben új piacokat és nyereséges projekteket kínál a kínai vállalatoknak, mozgásteret is teremt az országnak arra, hogy kiterjessze a gazdasági és politikai befolyását a globális színtéren a Nyugat hagyományos dominanciájával szemben.
A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. májusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
