Milyen élményei voltak Magyarországon, melyek a legkedvesebb emlékei?
Körülbelül tíz évvel ezelőtt jártam először Budapesten, amiről nagyon szép emlékeket őrzök. Emlékszem, hogy részt vettünk egy gyalogtúrán, amely Budán és Pesten is körbekalauzolt minket. Meglátogattuk a lenyűgöző Halászbástyát, sétáltunk a Rákóczi téri Vásárcsarnokban, befaltunk egy lángost, majd megnéztünk egy operát a Magyar Állami Operaházban. Egy este, amikor vacsorázni akartunk, rábukkantunk egy hangulatos étteremre, ott kóstoltuk meg először a magyar borokat. Az első palack kékfrankos olyan útra indított minket, amire soha nem számítottunk.
Miért döntött úgy, hogy a magyar borokra szakosodik?
A magyarországi nyaralásunk után mindenhol kerestük a magyar borokat Szingapúrban, a szupermarketektől a borüzletekig, de sehol sem találtuk őket. Egy év keresgélés után úgy döntöttünk, hogy közvetlenül a borászatokhoz fordulunk, és megkérdezzük, rendelhetünk-e tőlük, és meglepetésünkre igent mondtak. Az egyik dolog követte a másikat, és hamarosan olyan sok palackot hoztunk be a családunknak, barátainknak és barátaink barátainak, hogy úgynevezett alkoholengedélyt kellett szereznünk, hogy legálisan importálhassuk a borokat. Így indult el a The Wine Key.
Mi teszi a magyar bort érdekesé a szingapúriak számára, hogyan vált sikeressé a vállalkozása?
Kezdetben kihívást jelentett egy olyan viszonylag ismeretlen régió, mint Magyarország, bevezetése a szingapúri borpiacra. Bárki, aki a boriparban dolgozik, megmondhatja, hogy egyáltalán új bort nagyon nehéz megismertetni, nemhogy egy teljesen új régiót. Az embereket mégis magával ragadták a magyar borok gazdag történetei. Az olyanok, mint Eger várának 1552-es ostroma, amely az egri bikavért inspirálta. Vagy az egri csillag mögötti megható háttér. Ezek megérintették a fogyasztókat, és segítettek felhívni a figyelmet a borokra. A Wine Key még mindig növekszik, ezért nem mondanám, hogy már elértük a kitűzött céljainkat, de úgy gondolom, hogy apró sikereket értünk el az út során.
Melyik magyar borok a legnépszerűbbek Szingapúrban?
Azt mondanám, hogy a fogyasztók körében a nemzetközi fajták jobban teljesítenek, mint a helyi fajták vagy keverékek. Valószínűleg azért, mert ezeket a fogyasztók ismerik. Gere Attila Kopar és Solus borai a legkelendőbbek, őket követi a St. Andrea Egri Bikavér.
Hogyan írná le általánosságban a szingapúri borkultúrát?
Szingapúrban nagyon műveltek a borfogyasztók annak ellenére, hogy iparágunk viszonylag fiatal, és a magas alkoholfogyasztási adó miatt az emberek inkább a prémiumborokat részesítik előnyben. Az Európai Unióban és az Egyesült Államokban tapasztalható trendekkel ellentétben itt még mindig a vörösborok a legnépszerűbbek,
Hogyan lehetne tovább növelni a magyar borok jelenlétét?
A borászoknak mindig azt mondjuk, hogy nagyon aktívan kell részt venniük az új piacokra való belépéskor. A boripar ma már nem ugyanaz, mint tíz évvel ezelőtt, sokat változott, sokkal több borászat van a piacon, a fogyasztók tájékozottabbak és ezért válogatósabbak abban, hogy mit isznak. A mesterkurzusok és a borvacsorák remek alkalmak a fogyasztókkal való kapcsolatépítésre, és ha a borász is jelen van ezeken az eseményeken, az még jobban emeli borai értékét, és emlékezetes élményt nyújt a fogyasztóknak, akik ezt aztán megosztják barátaikkal. A végső cél az, hogy a fogyasztók önkéntes szószólóivá váljanak a boroknak, és ehhez személyes kapcsolatot kell kialakítanunk velük. Szerencsésnek tartjuk magunkat, hogy szoros partnerünk a szingapúri magyar nagykövetség, amely óriási szerepet játszott a magyar borok térnyerésében. A Wine Key nem jutott volna el oda, ahol ma tart, a nagykövetség támogatása nélkül – ezért nagy köszönettel tartozunk nekik!
A szerző az Eurázsia szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. szeptemberi számában jelent meg.