A Szovjetunió felbomlása után már rögtön 1991-ben megalakult a Független Államok Közössége, amely laza együttműködési formaként mindenekelőtt a konszolidált átmenetet volt hivatott biztosítani. Nurszultan Nazarbajev kazah elnök első hivatalos moszkvai útján, 1994 tavaszán a Moszkvai Állami Egyetemen elmondott, azóta elhíresült beszédében felvetette az Eurázsiai Unió megalapításának gondolatát. Ez a kormányok feletti intézmény minőségileg magasabb szintet képviselt volna, egységes gazdasági térséget és közös védelempolitikát alakított volna ki.
Egy ilyen, az Európai Unióhoz, vagy inkább a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéhez (ASEAN) hasonló szervezet megalakulásáig végül hosszú út vezetett. Előbb a FÁK-on belül tettek halvány kísérletet a gazdasági együttműködés elmélyítésére, majd az első komoly lépés ebbe az irányba 2001-ben az Eurázsiai Gazdasági Közösség megalakítása volt. Ezt követte az évtized végén a Vámunió, majd rá két évre, 2012-ben az eurázsiai gazdasági integrációt deklaráló Egységes Gazdasági Térség létrehozása. Végül a folyamat 2014-ben az Eurázsiai Gazdasági Közösség jogutódjának, az Eurázsiai Gazdasági Uniónak a megteremtésével teljesedett ki.
Az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlását biztosító, a vámhatárokat lebontó és fokozatosan egységes piacot és gazdaságpolitikát kialakító Eurázsiai Gazdasági Unió három taggal – Belarusz, Kazahsztán, Oroszország – alakult. Hozzájuk csatlakozott hamarosan Örményország és Kirgizisztán. Az uniónak mára ezer fő feletti apparátusa van.
Állandó szerve az integráció mindennapi működését biztosító Eurázsiai Gazdasági Bizottság, amelyet tíztagú kollégium irányít, 2024 februárjától a volt kazah kormányfő, Bakitzsán Szagintajev elnökletével. Az elnökök négyévente a tagországok betűrendjében váltják egymást. A legfőbb szerv az államfőket tömörítő Legfelső Tanács, emellett kiemelt egyeztető fórum a miniszterelnökök részvételével összeülő Tanács.
Az Eurázsiai Gazdasági Unió igyekezett felvenni a kapcsolatot a hasonló profilú integrációs szervezetekkel. Az elmúlt majd egy évtized alatt már mintegy 50 állam fejezte ki valamilyen szinten az érdeklődését az együttműködés iránt. Egyebek mellett szabadkereskedelmi szerződést írtak alá Vietnámmal, Szingapúrral, Szerbiával, legutóbb pedig Iránnal. Tárgyalnak erről többek között Indonéziával, Indiával, szorosabbra fűzték a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat Kínával, megfigyelői státuszt kapott az évek során Moldova, Üzbegisztán és Kuba. A kapcsolatok építését lelassította, vagy egyenesen megállította az Ukrajnában kitört háború, és általában véve is nehézkesebbé tette az együttműködés további elmélyítését a szervezeten belül is.
A tagok megosztása, és az érdeklődőkre gyakorolt nyomás az ellenérdekeltek részéről már az unió megalakulása óta folyamatos. Sokan a Szovjetunió felélesztését látják minden ilyen posztszovjet integrációs kísérletben. Ez a bomlasztás a háború kirobbanásával új fokozatra kapcsolt, de magukat a tagokat is elbizonytalanította kissé az orosz invázió. A közös gazdasági érdekek azonban alapvetően felülírják a kételyeket. Mert erre a szervezetre is jellemző, hogy míg a politikusok gátakat, addig a gazdaságban dolgozók hidakat építenek.
A szerző újságíró, a Moszkvater.com alapító főszerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. novemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!