Fotó: AFP/Sebastien Salom-Gomis
Velkei Tamás
06/09/2024 22:00
Az űrhajózás hőskorában az első asztronauták még tubusból szívták ki a különböző táplálékokat, később szárított, porított formában is hozzájuthattak az élelmiszerekhez, amelyekre csupán – megfelelő módon – egy kis vizet kellett permetezniük, és rehidratált állapotban az élvezeti értéke is nőtt.
A kezdeti nehézségek után folyamatosan fejlődött az űrhajósételek készítésének technológiája, a szakemberek már törekedtek a változatosságra is, hogy az asztronauták állóképessége mellett szellemi frissességüket is minél ideálisabb állapotban tartsák. Létfontosságú feladatuk volt, hogy minden vitamint, ásványi anyagot bevigyenek az űrhajósok szervezetébe. Mindezeken túl kizárólag olyan eledel kerülhet az űrállomásra, amely nem romlandó, nem rohad vagy penészedik.
Minél több időt kezdtek az asztronauták eltölteni a világűrben, annál inkább nőtt az igény arra, hogy a Föld körüli pályán elfogyasztott ételek ne csak táplálók, de étvágygerjesztők is legyenek. A NASA űrprogramjait az ISS űrállomástól az Orion-programig a Space Food System Laboratory és a Space Food Research Facility menedzseli. A Space Food Systems csapatának teljesítenie kell a személyzet minden tagjának táplálkozási igényeit, úgy, hogy közben figyelembe veszi az élelmiszerbiztonságot, a szűkös tárolási helyet, a korlátozott elkészítési lehetőségeket és a mikrogravitációs nehézségeket.
Fagyasztva szárított élelmiszereket állítanak elő, de csomagolnak kereskedelmi forgalomban kapható italporokat, sütiket, édességeket és egyéb szárított árukat is, amelyeket az űrhajósok kiválaszthatnak az étkezéseikhez. Az italok por formában kerülnek az űrbe, így előbb ki kell mérni belőle a megfelelő mennyiséget, majd az italtartályt a tetején egy egyirányú műanyag szeleppel lezárni – a szisztéma lehetővé teszi a víz közvetlen befecskendezését. A további változatosságról a Space Food Research Facility hőkezelt élelmiszerekkel gondoskodik, amelyeket tasakban porcióz ki, hasonlóan a katonai étkezésre kész ételekhez. A különbség annyi, hogy ezeket az élelmeket kifejezetten az űrhajósok táplálkozási szükségleteinek kielégítésére fejlesztették ki.
S hogy mit hoz a jövő? A Space Food Systems Laboratory aktívan részt vesz a tápláló és jó minőségű ételek kutatásában és fejlesztésében is a jövőbeli, hosszú távú küldetésekhez kapcsolódva. A kihívás nagy, hiszen az akár öt éven át tartó küldetések során az élelmiszereknek ugyanolyan biztonságosnak, táplálónak és ízletesnek kell lenniük. Ráadásul mindezt igen korlátozott erőforrások mellett kell biztosítaniuk.
Bár elviekben több évre elegendő élelmet is szállíthatna egy űrhajó, nem mindegy, mekkora terhet kell szállítania, ezért logikus lépés, ha az űrhajósok maguk termelnek meg egyes növényeket. A módszer bevált, az ISS-es található kis üvegházban már évek óta termesztenek különböző zöldségeket. És a kínálat bővülhet is: a Debreceni Egyetem kutatói például a paprikával kísérleteztek, és az agrárkar több évtizeden át nemesített paprikáját már a Nemzetközi Űrállomáson is tesztelték.
Vélhetően a hajtómű kérdésén túl az önellátás és az űrkertészet fejleszthetősége lesz az egyik legnagyobb kihívás az elkövetkező száz, vagy akár ezer év során. De amint azt a Mentőexpedíció (The Martian) című sci-fiben vizionálták, csupán burgonyával is sokáig ki lehet húzni (?) a Marson. Igaz, ha a Holdon, a Marson, vagy esetleg egy még távolabbi bolygón kívánunk huzamosabb ideig élni, az űrfelfedezők vélhetően hamar egysíkúnak éreznék az étrendet.
A szerző történész, újságíró.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. szeptemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!