A világon 150 millió türk nyelvű nép él, melyeket a nyelven kívül a pántürk gondolat köt össze. E 19. században keletkezett eszme arra törekedett, hogy a világ minden türk ajkú népét kulturálisan és politikai értelemben is összefogja. Ám a türk ajkú népek általában nem nevezték magukat türknek, mert az etnikai identitás szinte ismeretlen volt a körükben, ennél fontosabbnak tartották a törzsi és politikai önazonosságot. Talán furcsán hangzik, de a türk egység gondolata Magyarországról indult útnak. A magyarokat sokan türk eredetű népnek tartották, Vámbéry Ármin nyelvész elsőként kezdett el foglalkozni egységesen a különféle türk ajkú népekkel, és sokat hatott a török haladó értelmiségre is.
Ekkoriban a türk népek az Oszmán- és az Orosz Birodalomban éltek. Az oszmánok türkmen eredetűnek tartották magukat, de birodalmuk soknemzetiségű és kevert vallású államát (török, arab, kurd, görög, örmény, grúz, albán, bolgár, szerb, bosnyák, cserkesz, zsidó) a szunnita iszlám eszméje tartotta egyben, nem a nacionalizmus. Ellenben az Orosz Birodalomban sok türk ajkú nép (kazáni és krími tatárok, nogajok, baskirok, kaukázusi és azeri törökök) szenvedett a pravoszláv orosz nemzet vallási és kulturális elnyomásától. Utóbbiak a pántürk gondolatban, a türk népek egységében látták az orosz elnyomás alóli felszabadulás lehetőségét. Vezéregyéniségük, a krími tatár Gaszpirali Iszmáil (1851-1914), az 1870-es években Párizsban tanult, ahol megismerkedett a nacionalizmus és a felvilágosodás gondolatával. A Krímre visszatérve „Terdzsimán” című lapjában fejtette ki progresszív gondolatait, kihirdette a dzsedídizmust (arabul „új”-at jelent), mely által a muszlim oktatást európai mintára akarta átalakítani. Követői (dzsedídisták) a vallási identitás helyett a nacionalizmusra esküdtek és az etnikai identitást tartották fontosnak. Egységes türk nemzetben gondolkodtak, melyben a különféle népeket egy közös türk nyelv gondolata fogta össze, bár igazi türk nyelvi egység akkor már nem létezett.
A dzsedídizmushoz hasonló reformtörekvés az Oszmán Birodalomban is elterjedt, például az Ifjútörök mozgalom, mely ugyancsak a nacionalizmust és a török nyelvű modern oktatást tűzte ki céljául. Az 1908-as Ifjútörök forradalom után a dzsedídista pántürk eszme is teret nyert az Oszmán Birodalomban. Mehmet Ziya Gökalp (1876-1924) szociológus már nyíltan a türk népek egységéért szállt síkra. Írásai komoly hatást fejtettek ki, egyik lelkes olvasója Musztafa Kemál (1881-1938), a későbbi Atatürk volt.
A Szovjetunióban a türk népek függetlenségi törekvései elbuktak; bár sorra kiáltották ki független államaikat – Türkisztán (özbek, kirgiz, karakalpak), Azerbajdzsán, Baskirföld, a kazáni tatár Edil-Urál és a kazak Alas – Sztálin a 1930-as évektől üldözte és kivégeztette a türk autonómiát vagy pántürk gondolatot támogató értelmiséget. Atatürk a török nacionalizmus eszméjére alapozva hozta létre a modern török nemzetállamot 1923-ban, melynek alapja a közös nyelv és kultúra lett. A türk nyelvű államok felismerték, hogy a globalizált 21. században csak a türk egység révén tudják megfelelő súllyal képviselni érdekeiket egy olyan térségben melyet az Európai Unió, Oroszország, Irán és a Kína vesz körbe. A türk egység gondolatának manapság Törökország a zászlóshajója.
A szerző turkológus, mongolista.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. novemberi számában olvasható. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
