Fotó: iStock
Kecskés Bálint
04/10/2024 22:00
Első ránézésre Kína és a nyugati világ viszonya pozitív irányba mozdult el az utóbbi időben. Az elmúlt fél évben számos magasszintű találkozóra került sor Xi Jinping kínai elnök, valamint különböző amerikai és európai uniós tisztségviselők között. Az együttműködés azonban továbbra sem felhőtlen, amit nyugati részről Kína Oroszország indirekt támogatásával – vagyis az úgynevezett „oroszbarát semlegességével” –, valamint Peking új gazdasági stratégiájával indokolnak.
Az oroszországi olaj fokozott vásárlásával, valamint kettős felhasználású termékek értékesítésével Kína jelentős haszon realizálása mellett hozzájárul Moszkva Ukrajnában tett erőfeszítéseihez. Az elmúlt két évben (2022, 2023) 64 százalékkal nőtt a kereskedelem a két fél között, így elérte a 240,1 milliárd dollárt, továbbá a Moszkva felé irányuló kínai export csak a tavalyi évben mintegy 47 százalékkal bővült. Kína oldaláról az Oroszországgal való gazdasági kapcsolat fenntartása két okból is előnyös: egyrészről erősíti kötelékeit egy olyan állammal, ami osztja globális ambícióit, másrészről pedig a Globális Dél egyik – kiszolgáltatott helyzetbe került – volt konkurens hatalmát vazallus államává teszi. Amit Kína gazdaságilag Moszkván nyer, az megerősíti képességeit a másik regionális kihívójával, Új-Delhivel szemben.
A Nyugat szemszögéből ez a probléma eltörpül a másik konfliktusforrással, vagyis Kína egyre növekvő gazdasági erejével szemben, amelynek motorja korábban az építőipar és az ingatlanszektor volt. Ez a korszak véget ért, amit az Evergrande ingatlanóriás összeomlása is fémjelez. A feldolgozóipar bővítése, valamint az Övezet és Út kezdeményezés (BRI) mellett az új gazdasági stratégia középpontjában a high-tech iparág áll. A cél nem kisebb, mint a globális dominancia megszerzése az elektromos autók, akkumulátorok, szélturbinák és napelemek terén. Az Európai Unió számára kritikus jelentőségű zöld szektorban Kína évtizedes előnnyel rendelkezik a nyugati vállalatokhoz képest.
Ezek a kínai zöldtechnológiák olcsóbbak és volumenben túlszárnyalják nyugati vetélytársaikat. Azzal, hogy jelenleg a kínai belső fogyasztás alacsonyabb, mint a termelés üteme (a kínai GDP csupán 39 százaléka jött a magánjellegű fogyasztásból tavaly, míg az EU-ban 52,3, az USA-ban pedig 67,7 százalék), az exportra jutó hatalmas mennyiség a nyugati vállalatok elnyomását eredményezi.
Az exporton alapuló gazdaságstratégia így kihasználja a belső fogyasztáson nyugvó angolszász modell hiányosságát, ami kereskedelmi szankciókhoz vezet: az USA május 14-én 100 százalékos importvámot vetett ki a kínai elektromos autókra (EV), 50 százalékosat a félvezetőkre és a fotovoltaikus cellákra, valamint 25 százalékosat az EV akkumulátorokra, míg az EU 17,4 és 37,6 százalék közötti vámot határozott meg EV-gyártók szerint. Az uniós szankciók meghozatala a 2022-es 400, illetve a 2023-as 300 milliárd dolláros Kínával szembeni kereskedelmi deficit letörését kívánják elérni, ami ugyan 2023-ra értékben csökkent, de volumenben – a kínai termékek árainak csökkenése miatt – nőttek.
Az iparvédő vámkorlátozások és egyéb szankciók meghozatala ugyan képesek bizonyos értelemben védeni a kevésbé versenyképes nyugati vállalatokat, azonban a probléma nem itt van: az EU zöld célkitűzései – mint a 2050-re való teljes karbonsemlegesség elérése –, a kínai zöldvállalatok nélkül elképzelhetetlenek. Nem meglepő, hogy az EU tartózkodik az Egyesült Államokhoz hasonló szankciók meghozatalától.
Peking stratégiája láthatóan eredményes: egyszerre emelkedik a Globális Dél vezető hatalmává, és válik a nyugati célkitűzések elengedhetetlen szereplőjévé.
A szerző a HIPA Beszállítófejlesztési osztály vezető tanácsadója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. októberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
