Nemzeti identitás és reformok Kazahsztánban
Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök Atyrau (korábban Gurjev) városában a Nemzeti Kurultáj ülésén elmondott beszédének több hangsúlyos pontja is volt. Ezek közül az egyik, hogy utalást tett arra, hogy Kazahsztán nemzeti jelképeinek stílusa a jövőben társadalmi „kérésére” akár meg is változhat, ugyanis egyik állami szimbólummal (címer) az a probléma, hogy túl sok benne a szovjet korszakra emlékeztető elem.
Nemzeti identitás és reformok Kazahsztánban
Tükör

Nemzeti identitás és reformok Kazahsztánban

Fotó: AFP/Ludovic Marin
Veres Szabolcs 20/03/2024 16:10

Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök Atyrau (korábban Gurjev) városában a Nemzeti Kurultáj ülésén elmondott beszédének több hangsúlyos pontja is volt. Ezek közül az egyik, hogy utalást tett arra, hogy Kazahsztán nemzeti jelképeinek stílusa a jövőben társadalmi „kérésére” akár meg is változhat, ugyanis egyik állami szimbólummal (címer) az a probléma, hogy túl sok benne a szovjet korszakra emlékeztető elem.

Ugyanakkor Tokajev elnök szerint – amint azt a beszédében megjegyezte – az elkövetkező években a nemzeti jelképekről szóló felülvizsgálatot nemcsak állami, hanem regionális vagy akár helyi szinten is alávetik az összes szimbólumnak.

A kazah elnök beszédével kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Kurultájon elmondott beszédében kitért arra is, hogy az új kazah identitásnak alapvető pillére kell, hogy legyen a nemzeti (kazah) nyelv, az Aranyhorda történelmi öröksége és a hanafita szunnita vallási hagyomány. Ez párhuzamosan pedig azt is jelenteni fogja, hogy a kazahok identitásából az orosz múlttal közös emlékek különválnak majd. Ugyanakkor több elemző ezt a kazah nacionalizmus megerősödésének tekinti.[1] Mivel a nacionalizmus Kazahsztánban egyfajta „oroszellenes vektort” is jelent, ezért sokan úgy gondolják, hogy a kazah elnök beszéde az Oroszországgal való kapcsolatok fellazításának és a Törökországgal való együttműködés a „Nagy Turán” eszméjének – melyet Törökország a Türk Államok Szervezetével szeretne betölteni Ázsiában – a kezdete lehet, amely nem feltétlenül igaz.

A kazah elnök beszédére nem feltétlenül kell úgy tekintenünk, mint egy oroszellenes kijelentésre. Sokkal inkább a Tokajev által korábban megkezdett politikai, gazdasági és más reformoknak a folytatására, amelyben Kazahsztánt és a kazah nemzeti érzelmeket helyezte a középpontba.

A kazah társadalom fiatal generációi kulturálisan távolabb akarnak kerülni/el akarnak különülni Oroszországtól, ez azonban nem jelenti azt, hogy negatívan és racionalitás nélkül tekintenek az országra (kivéve talán azokat, akik egyértelműen etnonacionalista és „posztkoloniális” álláspontot képviselnek). A a kazah nemzeti fejlődés jelen időszakában a társadalom többség nem akar kulturális alávetettséget Oroszországnak – vagy másnak – , ugyanakkor nem is utasítja el az újat. Kína kulturális hegemóniájának lehetősége a kazah társadalom számára ugyanis sokkal mélyebb identitásbeli aggodalmakat vet fel. Gazdaságilag Kazahsztán jól kiegyensúlyozott az Európai Unió, Kína és Oroszország között - Moszkva fontos szereplője Asztana gazdaságának, de egyre jobban úgy néz ki, hogy csak egy a sok közül.

A kazah elnök meglehetősen szokatlan nemzeti elemekkel átszőtt beszéde ellenére stratégiai szinten Kazahsztán továbbra is erősen függeni fog Oroszországtól.

Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy Tokajev elnök beszéde egyfajta indikátora Közép-Ázsia országaiban annak, amit Európában nemzeti ébredésnek nevezünk. Miközben Kazahsztán gyorsan változik, és igyekszik kilépni a negyedszázadon át uralkodó posztszovjet „identitásból” és kazahhá válni, Oroszország is mély változásokon megy keresztül. A két ország és kölcsönhatásaik jövője tehát nyitott marad, és a szemünk előtt gyorsan alkalmazkodik az világ által megformált új összefüggésekhez.


A szerző az Eurázsia Központ kutatója


[1] Kazah nacionalizmus. A Szovjetunió összeomlása után felgyorsult a térségben függetlenné vált népek nemzeti öntudatra való ébredése. A Szovjetunió meghatározó politikai jelenlétének megszűnésével Kazahsztánban egy "megfeneklett diaszpóra" képződött. Egy oroszul beszélő népcsoport, mely elszigetelődött az orosz államtól. Ez a diaszpóra befolyásos tényezője lett a függetlenné vált országban fellépő konfliktusoknak. Egyrészt azért, mert igen nagy távolságra kerültek a fővárostól – az akkori Almatitól -, másrészt mert az orosz-kazah határ nem követte a nemzetiségek települési vonalát. Kazahsztánt két nagy népcsoport foglalja el. Kazah 69% és oroszok 18,5 %. Ezek egymástól földrajzilag elkülönülve élnek. Az oroszul beszélők az ország északi, a kazahok a déli részében helyezkednek el. Az oroszok inkább városlakók, a kazahok főleg vidékre települtek. Az elszigeteltség egyfajta etno-regionális alapú politizálás kifejlődéséhez és irredentizmushoz vezetett az északi és nyugati térségekben. Ennek következtében a kazah nemzeti egység létrehozásának folyamata nehéz feladatnak bizonyult. A szovjet rezsim idején a kazahok mezőgazdaságának "kollektivizálása" sok áldozatot követelt és ennek emlékei még ma is befolyásolják az ország belpolitikáját. Kazahsztán többnemzetiségű államot örökölt. A nemzetiségi ütközések elkerülése érdekében az állam vezetői úgy döntöttek, hogy az orosz többségű északi területre helyezik át az ország fővárosát (Almatiból Asztanába), amelyet a kazah társadalom nem fogadott örömmel. A főváros áthelyezésével azt a célt szerették volna elérni, hogy az új főváros segítse a kazah nép egységes nemzetté válását. Ám a két népcsoport földrajzi elkülönültsége nehezíti egymás meg- illetve elismerését. A főváros áthelyezése megosztotta a kazah oligarchákat és zsúzokat (klánokat), melyek hatalma befolyásolja a kormányzatot, és amelyek központja ma is Almatiban, a zavargások helyszínén található. Ezenkívül nem mehetünk el amellett sem, hogy a klán-szerkezet fontos szerepet tölt be a kazah politikában.

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások