Saját maguk ellenségei
A legnagyobb problémát azonban nem az éghajlatváltozás okozza, hanem az emberi tevékenység úgy, mint a túllegeltetés, a felelőtlen bányászat és a burkolatlan úthálózat.
Az 1990-es rendszerváltás következtében a szocializmus állattenyésztésre vonatkozó gátjai lebomlottak, melyet a mongol pásztorok örömmel fogadtak. Ennek következtében az állatállomány létszáma megugrott – a kormányzati statisztikák szerint a kecske, a bárány, a baromfi és a ló állomány 1999-re több mint 33 millióra, 2022-re pedig 71 millióra nőtt, mely hússzor több, mint Mongólia lakossága (3,5 millió – 2021). Az állatok magas elhullásának, valamint a pásztorok profitmaximalizálási törekvéseinek köszönhetően nem meglepő, hogy mindenki nagyobb állatállományra tart igényt, ami túllegeltetéshez vezet. A túllegeltetés miatt pedig eltűnik a fűtakaró, amely megköti a földet és a földben a vizet.
Mongólia természetes ásványkincsekben rendkívül gazdag ország. A bányászati szektor az ország egyik húzó ágazata, amely Mongólia GDP-jének csaknem 20%-át adja. A bányászati lobbi rendkívül erős, így a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorulnak. Számos bányát nyitottak a folyók forrásainál, melynek következtében ezek a folyók és patakok elapadtak. 2022-ben emiatt több mint háromszázhatvan folyó, patak, tó és forrás száradt ki.
Az ország legelői minőségének romlásához hozzájárul az is, hogy a kiépítetlen infrastruktúra miatt az autósok gyakran „új utakat” alakítanak ki. Ez csökkenti a talaj termékenységét és hozzájárul az elsivatagosodáshoz, akárcsak az is, hogy a pásztorok manapság lovak helyett már motorbiciklin terelik az állatokat.
