Megérdemelte volna Donald Trump a Nobel-békedíjat?
Szerintem már most is megérdemelte volna, mert eddig is sokat tett a világbékéért. De ha a Nobel-díjat később kapja meg, az akár még megérdemeltebb lehet, ha addigra sikerül az Ukrajna ellen zajló háborút is leállíttatnia. Persze, szép lett volna a budapesti csúcstalálkozón koccintani Trump Nobel-békedíjára! De még ez is megtörténhet.
Mire számít az izraeli–palesztin konfliktus alakulásával kapcsolatban? Az amerikai elnök béketörekvései tartós rendezést hozhatnak?
Örüljünk annak, hogy egyelőre fegyvernyugvást hoztak, és dolgozzunk azon, hogy ez tartós legyen! Szerintem magyar részről szívesen hozzájárulunk, amivel tudunk, ahhoz, hogy hosszú távon stabilizálódjék a helyzet a térségben. Azért sem mindegy számunkra, hogy mit hoz a jövő a Szentföldön, mert rengeteg magyar állampolgár él Izraelben: még a kiszabadult túszok között is volt magyar. Az elmúlt két év alapos leckét adott abból, hogy Izrael biztonsága az ott élő magyarok biztonsága is. Aztán a kereszténység bölcsője is az a vidék! Fontos, hogy az ottani keresztények a szülőföldjükön tudjanak maradni és boldogulni. Úgyhogy sok minden amellett szól, hogy amit megtehetünk az ügy érdekében, azt tegyük meg.
Hogyan hatnak ezek a fejlemények az ukrajnai háború alakulására? Min múlik, lesz-e béke?
A szentföldi fegyvernyugvással Trump elnök kezei felszabadultak, hogy minden erejét az orosz kérdés megoldására koncentrálja. Rögtön adott is egy találkát Putyin elnöknek Budapestre. Ő személyesen úgy látja, hogy a kérdés az, hogy itt, minálunk, vagy máshol, máskor meg tudja-e győzni az orosz elnököt arról az álláspontjáról, amely szerint Oroszország nem áll olyan jól a fronton, mint szeretne. Ez a meggyőzés persze nemcsak szép szavakkal történik, hanem például az is hozzátartozik, hogy a dróncsapások után épségben maradó orosz olajfinomítók meddig bírják üzemanyaggal etetni a benzinkutakat, a harckocsik tankolásáról nem is beszélve. Meg az is a meggyőzés része, hogy amerikai raktárakban letörölték a port a Tomahawkokról, és komolyan számba vették, hogy mennyit küldhetnek belőlük Ukrajnába, ha azt akarják, hogy nekik is maradjon készleten. A gyors béke azon múlik, hogy ezek a folyamatok mikor válnak Oroszország számára meggyőző érvvé oly módon hogy ne eszkalálódjon veszélyes mértékben a helyzet.
Az Európai Unió továbbra sem a magyar érdekek mentén alakítja a háborúval és a szankciókkal kapcsolatos politikáját. Hogyan lehet ezt ellensúlyozni?
Én másként fogalmaznék. A brüsszeli vezetés szerintem úgy gondolja, hogy okosabb nálunk, és jobban ismeri a magyar érdekeket, mint mi. Ezért valóban vannak súrlódásaink Brüsszellel. De vannak közös pontjaink is. Ők is, és mi is azt mondjuk, hogy a mielőbbi békében és a nemzetközi jog zavartalan érvényesülésében vagyunk érdekeltek, bár ők kétségtelenül másként látják ezt elérhetőnek, mint mi. A mi helyzetértékelésünk Washingtonéhoz esik közelebb, mint Brüsszeléhez. Csakhogy Brüsszel saját maga nem tudja kikényszeríteni Moszkvából, amit el akar érni, hacsak nem az Egyesült Államok erejével, támogatásával. Ezért ők is kénytelenek lesznek Trump elnökre támaszkodni – és ezen a ponton előbb-utóbb összetalálkozhatunk. Ha az ön megfogalmazásával élek, akkor azt mondhatom, hogy Washingtonnal lehet kiegyensúlyozni Brüsszelt.
Milyen szerepet játszhat Magyarország a konfliktusok rendezésében és általában véve a világrendi átalakulásban?
Ismernünk kell a saját politikai súlyunkat, méreteinket, ahogy Orbán Viktor szokta mondani: „Kellő szerénység, Hölgyeim és Uraim!” Pontos helyzetértékelésből születhetnek jó döntések. Nem Magyarország fogja átalakítani a világrendet, de tétlenül sem nézzük az átrendeződést, ugyanis érdekünk és feladatunk van. Nekünk elsősorban Magyarország lakosai és a határon túli magyarok számára kell jólétet, szabadságot, békét és biztonságot nyújtanunk. Ennek érdekében mindent, ami rajtunk múlik, megteszünk a békéért, például vendégül látjuk az amerikai és az orosz elnököt Budapesten, ha eljönnek – de túlzás lenne azt gondolni, hogy mi leszünk azok, akik békét tudnak teremteni Ukrajnában vagy bárhol máshol a világon. A világrenddel kapcsolatban az első és legfontosabb feladatunk, hogy lehetőleg ne sablonokban gondolkozzunk róla, például ne erőszakoljuk a valóságot a multipolaritás vagy az unipolaritás sablonjába, esetleg a hanyatló vagy éppen ellenkezőleg, a világmegváltó nyugati civilizációéba, hanem a maga összetettségében, azaz pontosan értsük meg, hogy milyen és merre tart a világrend. És erre építve sikeresen használjuk ki a lehetőségeket, és sikeresen védjük meg hazánkat az „olyan-amilyen” világrendben rejlő veszélyektől!
Minek köszönhető, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egyedüli uniós vezetőként ápol jó viszonyt minden nagyhatalom vezetőjével?
Hiánycikk a nyitottság és a realizmus a nemzetközi életben. Ennek köszönhető. Mellesleg nemcsak a mi érdekünk, hogy jóban legyünk, hanem az övék is, mert egy olyan országgal, mint a Fidesz és a KDNP vezetése alatt álló Magyarország, érdemes jóban lenni, sokfele népszerűek vagyunk. Ez a jó viszony nyitja! Az, hogy hajlandóak mindkét részről beszélni velünk, eljönnek Budapestre, az egyre inkább azt mutatja, hogy valamiért érdemes velünk jóban lenni. Ezt kellő alázattal és illő tisztelettel ajánlom figyelmébe azoknak is, akik még nem gondolják ezt így.
Miért fontos a konnektivitás stratégiájának érvényesítése?
A stratégia úgy írható le, hogy „a magyar diplomácia építkezik minden irányban, amelyben érdekeink vannak, és amelyek érvényesítése nem akadályozza más, fontosabb érdekeink érvényesítését”. Ha jólétet akarunk Magyarországon, akkor minden nemzetközi partnerből ki kell hoznunk, amit számunkra kínálni tud, ehhez pedig érdemes jó kapcsolatban lenni velük. Business is business.
A szerző az Eurázsia főszerkesztő-helyettese.
A cikk az Eurázsia 2025. novemberi számában jelent meg.