Zürjén férfiak két kutatóval, bal oldalon Baráthosi Balogh Benedek, Ustsisolsk, 1911. Ismeretlen fényképész felvétele. Forrás: Néprajzi Múzeum
06/10/2025 22:00
Baráthosi Balogh Benedek a magyar keletkutatás egyik méltatlanul elfelejtett szereplője, aki az előző századforduló időszakában több utat tett a távol-keleti térségben, amelyek során néprajzi anyagokat gyűjtött, és számos forrásértékű megfigyelést tett. A leendő néprajzkutató 1870-ben született az erdélyi Lécfalván, középiskolai tanulmányait a Nagyenyedi Református Kollégiumban és a Székelykeresztúri Tanítóképzőben végezte. Ezt követően Budapesten beiratkozott a Polgári Iskolai Tanárképzőbe, közben történelmi és földrajzi előadásokat is hallgatott a Kolozsvári Tudományegyetemen. Tanári képesítését végül 1899-ben szerezte meg, majd tanítóként dolgozott, 1905-től pedig polgári iskolai tanár lett.
A magyar nép őstörténete és lehetséges rokon népei iránt érdeklődve 1903-ban Japánba utazott, ahonnan Vlagyivosztokba ment tovább, hogy a mandzsu–tunguz etnikumok néprajzát kutassa. Fő terve az volt, hogy keletről nyugatra haladva néprajzos szemmel vizsgálja mindazokat az etnikumokat, amelyek a magyar nép távoli rokonai lehetnek. Első távol-keleti útjának azonban a rövidesen kitörő orosz–japán háború vetett véget, és a magyar kutató kénytelen volt Dél-Ázsián keresztül hazatérni. 1907-ben és 1908-ban ismét tanulmányutakon volt, ekkor került sor rövid, de annál értékesebb megfigyeléseket eredményező koreai látogatására is.
1914-ben újfent távol-keleti kutatóútra indult, amelyhez a Magyar Nemzeti Múzeum, az Ázsia Társaság, Jankovich Béla kultuszminiszter, valamint a hamburgi néprajzi múzeum nyújtott anyagi támogatást. Az ambiciózus vállalkozás célja az volt, hogy Baráthosi a Szahalin vidékén élő ajnukat és az Amur folyó vidékén élő mandzsu–tunguz népcsoportokat tanulmányozza, valamint összegyűjtött tárgyi emlékeket hozzon a fenti két múzeum részére. 1914 tavaszán a transzszibériai vasútvonalon keresztül jutott el Oroszország távol-keleti részére, majd onnan Észak-Japánba. Ott azonban a helyi lakosságot teljesen lefoglaló halászati idénymunka miatt nem tudta megkezdeni az anyaggyűjtést, így az Amur vidékére tervezett kutatását előrevéve visszautazott Vlagyivosztokba.
Időközben azonban kitört az első világháború, így az Amur környékére érkezett magyar kutatót az orosz hatóságok letartóztatták, és mint ellenséges hadifoglyot Habarovszkba internálták. A helyi kormányzó utasítására Baráthosi szállodában lakhatott, és szabadon is mozoghatott a városban, majd bő egy hónapnyi kényszerpihenő után Vlagyivosztokon keresztül Japánba távozhatott. Szabadulását vélhetően az Orosz Tudományos Akadémia egyik befolyásos tagja közbenjárásának köszönhette. Az összegyűjtött néprajzi anyagokat tartalmazó ládáit azonban kénytelen volt hátrahagyni, amelyek aztán a habarovszki múzeumba kerültek.
Mivel Japán az antanthatalmakhoz csatlakozott, Baráthosi a szigetországban sem maradhatott, így csak a Föld teljes megkerülésével, Amerikán és Olaszországon keresztül tudott hazatérni Magyarországra.
A részletes életrajzért kattintson IDE.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. októberi számában jelent meg
