Orient Projekt portrék: Gróf Zichy Jenő
Gróf Zich Jenő, politikus, szakíró, utazó, az MTA tiszteletbeli tagja, élt: 1837. július 5., Sárszentmihály – 1906. december 26., Meran (Merano).
Orient Projekt portrék: Gróf Zichy Jenő
Kultúra

Orient Projekt portrék: Gróf Zichy Jenő

Forrás: Magyar Földrajzi Múzeum, Földrajzi Intézet fotóanyag, l.sz.: 7133-2006
02/06/2025 22:00

A Zichy család főnemesi ágának leszármazottjaként, gróf Zichy Edmund és Odescalchi Paolina hercegnő negyedik gyermekeként született a család Fejér megyei birtokán. Származása és neveltetése is egyértelműen politikai pályára vezette, de édesapja nagy jelentőségű műgyűjteményének örököseként (aki az oroszországi Ferenc József-földet – s benne a róla elnevezett Zichy-földet – felfedező expedíció jelentős mecénása is volt) a kulturális küldetéstudatát is tekinthetjük családi tradíciónak nála.

Politikai pályafutását – a Német Birodalomban végzett jogi tanulmányai után – 1860-ban Fejér megyei főszolgabíróként kezdte meg, de már 1861-ben országgyűlési képviselővé választották. 1865 és 1875 között előbb Deák-párti, majd független képviselő, majd rövid szünet után, 1878-tól haláláig folyamatosan aktív országgyűlési politikus volt (előbb a Szabadelvű Párt, azután ismét független, végül a Függetlenségi és 48-as Párt képviselőjeként). 1965-ben Berlinben vette feleségül Hermine von Redern grófnőt, akitől az évek során öt gyermeke született. Ügyvédi oklevelét már a Bihar vármegye Élesd kerületének képviselőjeként, az 1870-es évek elején szerezte meg.

Politikai szereplésénél azonban jóval jelentősebb volt az Országos Iparegyesület keretei között végzett munkája, melynek 1881 és 1906 között elnöki tisztét is betöltötte. Ebben a minőségében központi szerepe volt az elsőfokú ipariskolák megszervezésében (86 városban végzett szervezést, és 13 000 forint adománnyal saját vagyonából is támogatta a munkát). Tevékenységének hatására az eleinte rá némi gúnnyal használt „ipargróf” kifejezés mindinkább általános – és elismerést is kifejező – jelzője lett.

Idősebb korában fordult az eredetkutatás felé: 1895 és 1898 között három ázsiai expedíciót szervezett a magyarság őshazájának felkutatására. A kétségtelenül értékes néprajzi gyűjtőmunka ellenére az első expedíciók (elsősorban az MTA kihagyása, a tudományos módszertani hiányosságok és következetlenségek, valamint a gróf saját és más főnemesi családokra kiterjesztett – tökéletesen alaptalan – kaukázusi rokonságkutatásának zöngéi miatt) a magyar tudományos közeg éles bírálatát vívták ki. Ennek ellenére Zichy még egy nagyszabású, több kutatói fázisból összeálló, és Oroszországtól a Kaukázuson és Mongólián át Pekingig jutó expedíciót szervezett, amelynek felkészültségét már sokkal kevésbé lehetett kétségbe vonni. A tudomány iránti elkötelezettségét elismerendő 1898-ban a Magyar Földrajzi Társaság, végül 1899. május 5-én az MTA is tiszteletbeli tagjává fogadta.

Expedícióinak anyagait jórészt rögtön a Magyar Nemzeti Múzeum Ethnográfiai Osztályának adományozta; családi gyűjteményéből pedig 1901-ben magánmúzeumot alapított, és 1903-ban – egy párbajra készülve – teljes hagyatékát végrendeletileg a fővárosra hagyományozta. Életének utolsó évei betegeskedéssel teltek. 1906. december 26-án hunyt el a dél-tiroli Moren(ó)ban. Sírja a Fiumei úti temető 28-as sorának díszsorában található (15-ös számmal).

Ez a cikk az Eurázsia 2025. júniusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
Továbbiak

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások