Orient Projekt
16/12/2025 22:33
Haár Irén (született Pápa Irén, angolul: Irene Haar, japánul: ハール・アイリン, ritkán ハール・イレーヌ, Vác, 1912. december 16. – Honolulu, 1999. szeptember 1.), édesapja Pápa Sándor, édesanyja Fried Eszter. Hét gyermekük született, a legfiatalabbak a három leány: Aurelia (Relli), Gabriella (Ella) és Irén, aki nagyon ügyesen rajzolt és főzött, ezt édesanyjától tanulta. Mivel jó érzéke volt a konyhai munkához, már 15 éves korától önállóan főzött, sütött és cukrászkodott is. A három Pápa lány a Munka-kör szavalókórusához csatlakozott, ahol Lengyel Lajos grafikus, a Munka-kör egyik alapítója, Haár Ferenc fényképész és Gönci Sándor grafikus gyakran megfordult. Haár Ferenc beleszeretett a legfiatalabb Pápa lányba, Irénbe, becenevén Iricbe. 1934. március 11-én kötöttek házasságot. Haár Ferenc ekkor már hivatásos fényképész és iparművész volt.
A professzionális fotózás Magyarországon is megindult. Irén a férje mellett a fotózás minden műveletét elsajátította, a fotózástól a laboratóriumi munkáig. A Műcsarnokban rendezett 1937-es Magyar Nemzeti Nyomtatvány Kiállítás installációjához hatalmas, 10-15 méteres fotóháttér-sorozatot kellett készítenie. Ez a projekt indította el férje hírnevét, és hamarosan egy pályázaton már fődíjat nyert.
A siker hozta azt a lehetőséget, hogy az 1937-es párizsi világkiállításon, a magyar pavilonban Haár Ferenc két díjnyertes képének óriási méretű nagyításait is kiállították, amelyet külügyminiszteri megrendelésre készítettek el. A megnyert pályázat díja lehetőséget teremtett arra, hogy még a kiállítás alatt kiutazhassanak Párizsba, és még abban az évben ki is költöztek.
Párizsba érve azonnal felhívták Gergely Ferencet, aki segített nekik berendezkedni. Haarék fotóstúdiót alapítottak az Avenue de l’Opera sugárúton. Gergely majdnem tíz éve Hirosi Kavazoe, a neves japán kulturális import-exportőr titkára volt, bemutatta magyar fényképész barátját főnökének, aki próbaportrét kért Ferenctől, és helyette egy sorozatot kapott.
1939-ben a hazájába visszatérő Kavazoe felvetette, hogy jöjjenek át Japánba, amelyhez a Kokusai Bunka Shinkokai (a mai Japán Alapítvány elődje) ösztöndíjat tudna adni. Irénre hárult a műteremzárás és csomagolás nagyon sokrétű feladata, aki 1940 elején Marseille-ből indulva utazott Tokióba. Japánba érve Irén nemcsak a háztartásukat vezette, hanem alkalmanként együtt utazott férjével a vidéki fényképészi munkákra, és a laborálásban is közreműködött. Megnyitották a Foto HAAR stúdiót, és hamarosan a család egy fiúcskával gyarapodott. Fiuk, Tamás (ma Tom) 1941-ben, Tokióban született.
Irén ízletes ételeinek fogyasztásakor kicsit vicces formában merült fel a társaságban az az ötlet, hogy miért nem nyitnak egy vendéglőt. Amerikai barátaik is sokszor nógatták: „Irén, aki ilyen jól tud főzni, annak vendéglőt kell nyitni!” Végül a buzdítás és a baráti társaságok szeretete juttatta eszébe, hogy a Tokiótól való távolságot is lehetne rövidíteni, ha a megszállás alatt éledező Tokió szívében nyit egy magyar vendéglőt, amely hasznot is hozhat.
A teljes életrajz az Orient Projekt oldalán olvasható.
