Hermina út, jobbra a Hermina-kápolna. A felvétel 1895 körül készült. FOTÓ: FORTEPAN/BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA
01/04/2025 22:00
Míg apja a háborúban volt, édesanyja varrónőként dolgozott, hogy négy gyermekükről gondoskodni tudjon. Etelkában 1930-ban érett meg az elhatározás, hogy Budapesten csatlakozzon a Ferences Mária Misszionárius Nővérek rendjéhez.
Jelenleg a rend az ötödik legnagyobb női katolikus vallási intézmény a világon. Nagy létesítmények helyett kisebb közösségek működnek, többnyire a szegénynegyedekben. A rend 1899-ben kezdte meg magyarországi működését. 1902-től a Hermina út 19. szám alatt alapították meg magyarországi anyaházukat. Az itt élő nővérek rendszeres szociális munkát végeztek, népkonyhát nyitottak, látogatták és gondozták a környéken élő szegényeket. Oktatási tevékenységük is jelentős volt. Templomuk 1935–36-ban épült fel.
Marton Etelka ebbe a budapesti anyaházba került, ahol olyan ismereteket szerzett, melyeket későbbi szolgálata során jól hasznosított. 1930 szeptemberében került sor a beöltözésére. A Hermina úti anyaházból a fogadalmat tett nővérek egy része kiképzés után misszióba került. A 20. század első három évtizedében innen összesen tízet küldtek ki missziós szolgálatra Indiába.
Marton Etelka 1934-ben érkezett meg a közép-indiai Dzsabalpurba. A rend tagjai kezdettől fogva nagy elhivatottsággal és buzgalommal dolgoztak azért, hogy javítsanak a kevésbé kiváltságosok, különösen a súlyosan hátrányos helyzetű lányok és nők sorsán. Tisztában voltak azzal, hogy a fiatal lányok segítésének legjobb módja az oktatás.
Marton Etelka 1935-ben Dzsabalpurban tette le az örökfogadalmat. A 34 ott töltött év alatt kertészként, ápolónőként, árvák gondozójaként, sekrestyésként és katekizmustanárként dolgozott. Sokat törődött a szegény sorsú fiatal lányokkal.
1968-ban érkezett Kalkuttába, a Gondviselő Boldogasszony Kolostorába, ahol 43 évet töltött. Itt a Hímző Munkaközpont vezetését bízták rá. Sok szegény, iskolázatlan, munkanélküli falusi lányt és asszonyt tanított meg kézimunkázni, ezzel olyan tudást adva át nekik, amellyel megélhetést teremthettek, és anyagilag is tudták támogatni a családjukat. Sok fiatal lányt mentett meg így attól, hogy kilátástalan helyzetükben áldozattá váljanak.
Élete utolsó évtizedeiben ideje nagy részét a dolgozószobájában töltötte, ott tanította azokat a szegény nőket, akiket a katolikus papok küldtek hozzá messzi missziós állomásokról. 1994-ben abbahagyta a tanítást, onnantól a lelki életnek szentelte magát, és számtalan látogatót fogadott.
Századik születésnapjáról 2009. június 27-én bensőséges ünnepséggel emlékeztek meg a rendtársai. Henry D’Souza nyugalmazott kalkuttai érsek misét celebrált a születésnap alkalmából, és vele ünnepelt az a körülbelül 250 nő, akiknek az évek során segített, és akik hozták a gyermekeiket és az unokáikat is.
A részletes életút ITT olvasható.