A gimnázium első öt évét Xántus a győri bencés főgimnáziumban töltötte, majd a pécsi püspöki líceumban érettségizett, és ugyanott végezte el a jogakadémiát 1845-ben. 1848 májusában öccsével együtt belépett a Somogy megyei nemzetőrségbe, és tűzmesterként vett részt a pákozdi csatában.
1849. február 8-án osztrák fogságba esett. Königgrätzben (Hradec Králové, Csehország) tartották fogva, majd közlegényként besorozták a csehországi Bilinben (Bilina, Csehország) állomásozó 35. gyalogezredbe. Anyja bécsi kapcsolatainak köszönhetően elbocsátották a katonai szolgálatból, de hazatérés helyett inkább Drezdába utazott. Prágában ismét letartóztatták, de mivel nem találtak kézzelfogható bizonyítékot arra, hogy katonatársait dezertálásra és lázadásra biztatta volna, katonai felügyelet alatti hazaszállításáról döntöttek.
Xántus azonban megszökött, és Hamburgon keresztül 1850. november 18-án Londonba érkezett. Ott azonnal bekapcsolódott az emigráció tevékenységébe, és ő lett az 1851-ben alapított Magyar Emigránsok Demokratikus Segítségnyújtási Bizottságának elnöke. 1852 közepén az Egyesült Államokba emigrált.