Fotó: AFP/Anadolu Agency/Arif Akdogan
Pénzváltó Nikolett
30/11/2023 11:48
Törökország különleges földrajzi helyzete jelentősen megnöveli az erőforrásait és képességeit tekintve az egyébként regionális hatalom súlyát a világpolitikában. Ebből az adottságból következik a török külpolitika legtöbb alapvetése is, amelyek közül az egyik legfontosabb az egyensúlyozás, ami egyszerre lehetőség és kényszer. Lehetőség, mert ha ügyesen manőverez a különböző szereplők között, számos előnyhöz juthat. Viszont kényszer, mert annak a veszélye is fennáll, hogy „két szék közé esik”, és magára marad, vagy éppen egyfajta ütközőállami szerepbe kerül. Ankara ezért is igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy ne éleződjön ki túlságosan a konfliktus a Nyugat és Oroszország között.
A folyamatos feszültségek ellenére, amelyeket Ankara és nyugati szövetségesei között láthatunk, Törökország nyugati meghatározottsága továbbra is erős. A török vezetés tisztában van azzal, hogy gazdasági szempontból az Európai Unióval fenntartott kapcsolatoknak, katonai értelemben pedig a NATO-tagságnak nincs reális alternatívája. Törökország ugyanakkor igyekszik a lehető legtöbb szereplővel kapcsolatot építeni, így növelve a lehető legnagyobbra a mozgásterét.
A törökök számára a legfontosabb érdek a stabilitás, valamint a bekerítési törekvések megakadályozása. Előbbit főként a szomszédos konfliktusok fenyegetik; ezek legfőbb negatív következménye, hogy csökkentik a külpolitikai mozgásteret, valamint akadályozzák a gazdasági fejlődést. A bekerítéstől való félelem pedig főként a Földközi-tenger keleti medencéjében erős.
Az ország biztonságára és túlélésére a török értelmezés szerint speciális veszélyforrást jelent a terrorizmus, illetve a kurd függetlenségi törekvések. Irak és Szíria elsősorban ezért szerepel immár hosszú ideje kiemelt helyen a török külpolitikai agendában. Alapvető érdekeinek védelmében Ankara nem riad vissza katonai erő alkalmazásától sem: ennek bizonyítékát láthattuk az utóbbi években a szíriai, iraki, líbiai és hegyi-karabahi beavatkozásoknál, valamint a Földközi-tengerre telepített török hadihajóknál.
A török külpolitika ugyanakkor nemcsak regionálisan, de világszinten is aktív. Vezető szerep a türk népek körében, az Öböl-menti államok tőkéjének bevonzása, közvetítés az orosz–ukrán háborúban, védelmező szerep a Balkánon, térnyerés Afrikában: mindezek is mutatják, hogy az idén száz éves Török Köztársaság megkerülhetetlen szereplővé nőtt a nemzetközi térben.
A geopolitikai kivételesség tudata nem csak a török önképben jelenik meg, a legismertebb szerzők is kivételes helyzetet tulajdonítanak az országnak. Halford Mackinder koncepciójában például Törökország a „magterület” része. Zbigniew Brzezinski szerint Európa befejezetlen vállalkozás marad, amíg nem öleli magához Törökországot. Samuel Huntington úgy vélte, megvan benne a potenciál, hogy az iszlám civilizáció „magállama” legyen. Míg Alekszander Dugin szerint, ha elfogadná új eurázsiai identitását, akkor Törökország az eurázsiai és euro-afrikai integrációs projektek központi eleme lenne.
A szerző a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. decemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!