Fotó: Fortepan / Kieselbach Gyula
Babucs Zoltán
30/10/2023 06:00
Az antant csapatok Dardanellák elleni hadműveletének megindulása előtt, 1915 februárjában a törökök kísérletet tettek a Szuezi-csatorna elfoglalására. Nem jártak sikerrel, és a Sínai-félszigeten tervezett újabb támadásukhoz szövetségeseik támogatására – legfőképp nehéztüzérségre és a sivatagban is jól használható hegyi lövegekre – számítottak. A törökök megsegítésére a birodalom stratégiai pontjaira német és osztrák–magyar tüzér, utász, valamint gépesített alakulatok és katonai tanácsadók érkeztek.
Harc a Dardanellákon
A császári és királyi (a továbbiakban: cs. és kir.) 9.24 cm-es motoros mozsárüteg került harci alkalmazásra 1915 novemberének közepétől a Gallipoli-félszigeten, egy hónappal később pedig a cs. és kir. 36. nehéz tábori tarackos üteg 15 cm-es lövegei. Onnan a két üteg Konstantinápolyba, Szmirnába, később Romániába került. Az antant csapatokkal vívott harcokban a két üteg állományából 14 tiszt, 90 altiszt és tüzér kapta meg a török Vas Félholdat, három tiszt az Imtiyaz Érdemrend ezüst fokozatát, 12 tiszt pedig a Liyakat Érdemrend ezüst fokozatát. Saját hadvezetésük 37 altisztet és tüzért dekorált az I. és II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel.
A cs. és kir. 9. mozsárüteget 1917 elején kettéosztották: két 24 cm-es mozsár Haifa partvédelmét látta el, aztán 1918 májusában a gázai frontra került. Másik fele két 10,4 cm-es tábori ágyút kapott, és 1917 nyarától cs. és kir. 20. ágyús üteg néven tevékenykedett a gázai fronton. A cs. és kir. 36. nehéz tábori tarackos üteg 1917 nyarától a Dardanellákon működött, a Tenedos-szigettel szemben volt tüzelőállásban 1918. október végéig.
Egy 10,5 cm-es messze hordó tábori ágyús üteg 2 lövege tevékenykedett 1917. január végétől Gallipolinál, ahonnan 1917 nyarán Palesztinába került.
Bevonulás Jeruzsálembe
A Közel-Keletre 1916 tavaszán indult el a magyar állományú cs. és kir. „Marno” 10 cm-es hegyi tarackos osztály, amely nevét parancsokáról, Adolf Marno von Eichenhorst őrnagyról kapta, idővel pedig cs. és kir. törökországi hegyi tarackos osztály lett a neve. A cs. és kir. kassai 6/2. és cs. és kir. budapesti 4/1. hegyi tarackos ütegek alkotta osztály 22 tisztből, 813 tüzérből és nyolc lövegből állt. Konstantinápolyban V. Mehmed szultán és Enver pasa, hadügyminiszter is szemlét tartott felettük. Katonazenekaruk nagy népszerűségnek örvendett nem csak az osztrák–magyar és a német kolónia, hanem a helyi lakosság körében is.
Május 9-én első menetoszlopuk a damaszkuszi kapun át vonult be Jeruzsálembe, ahol saját véreik és az askenázi zsidók fogadták őket örömmel. A Szent Sír templomban ünnepi misét celebráltak, amelyen osztrák–magyar katonazenekar adta a kíséretet. Miután elvonultak a Negev-sivatagba, megérkezett második menetoszlopuk, tisztjeiket Philipp Camassei, Jeruzsálem katolikus pátriárkája is felkereste.
A kombinált tüzérosztály a palesztinai harcok részese volt, teljes ellátását a hátország oldotta meg háromezer kilométer távolságból. Augusztusban a Szuezi-csatorna elleni második török offenzíva során az angol repülőtevékenység miatt éjjeli menetekre kényszerültek, s mivel a lövegkerekek mélyen belesüppedtek a homokba, azokra 20 cm széles vaspántot erősítettek, de előfordult, hogy deszkákat kellett a homokra fektetniük.
A sikertelen támadást követő visszavonulást az osztrák– magyar és német tüzérség fedezte, lassítva az angol lovasság előretörését. Jeruzsálemben a karmeliták és a szaléziánusok biztosítottak számukra kvártélyt. Itt értesültek Ferenc József haláláról, akinek lelki üdvéért a Szent Sír templomban mondtak gyászmisét, később a szaléziánus kolostor udvarán felesküdtek IV. Károlyra.
A britek 1917 folyamán több ízben indítottak támadást Palesztinában, ahol mindhárom gázai csatában részt vettek. Az elsőben súlyos veszteségeket szenvedtek, elesett parancsnokuk, hét tiszt és 43 tüzér, 36-an pedig fogságba estek. Az év végére Gáza és Jeruzsálem is az angolok uralma alá került. Ekkor 10 cm-es tábori tarackokat kaptak és nevüket tábori ágyús osztályra változtatták. Így harcoltak 1918 októberéig a palesztin fronton, amikor a harmadik transzjordániai csatában az angolok áttörték a frontot, a budapesti 4/1. üteg szenvedett komolyabb veszteségeket. Aleppón keresztül hagyták el Palesztinát, két hét alatt négyszáz kilométert megtéve, nyomukban az ellenséggel.
A nagy háború végén
A Konstantinápolyban és Palesztinában működő Cs. és Kir. Katonai Rezidentúra alárendeltségébe nem csupán a hegyi és tábori tüzér alakulatok, hanem aknavető, fényszóró, géppuskás, gépkocsi és síkiképző különítmények, műszaki alakulatok, fényszóró osztagok, két tábori és öt tartalékkórház – amelyek közül egyet a Magyar Vöröskereszt állított fel –, számos egészségügyi intézet, tehergépkocsi oszlopok, sütödék, tábori postahivatalok és vasúti állomásparancsnokságok tartoztak.
Egy 1916 szeptemberében kötött kétoldalú megállapodás értelmében a közös hadsereg expedíciós erői harctéri alkalmazás terén török, minden más tekintetben a rezidentúra alárendeltségébe tartoztak. A Monarchia hadianyagot is bocsátott szövetségese rendelkezésére, mintegy 50 török üteget láttak el osztrák–magyar löveganyaggal.
Az utolsó háborús esztendőben Transzjordániában vetették be az osztrák–magyar tüzéreket, köztük egy újonnan kikerült, 7,5 cm-es hegyi ágyús üteget a Jordán partján. „Ágyúival és határozott harcmodorával hozzájárult a győzelmünkhöz. Emellett fellépése és az említett csatában való részvétele növelte a mi csapataink harci morálját.” – emelte ki egy török jelentés.
A török különbéke elutasítását követően 1918. október 30-án kötötték meg a mudroszi antant–török fegyverszünetet. Ezután az osztrák–magyar csapatokat Konstantinápolyban gyülekeztették, egyes részeit a kisázsiai Aleppóba internálták. Fegyverzetük a török hadsereghez került, jó szolgálatot téve a később kirobbant török függetlenségi háborúban. Az expedíciós erőket végül behajózták, így kerültek Triesztbe, ahonnan 1919 januárjában tértek haza. Mintegy 200 tiszt, 1050 katona és 200 civil, akik 1915 és 1918 között megjárták a Dardanellákat, Palesztinát és a Szentföldet, Szíriát, a Kaukázust és Mezopotámiát.
A szerző hadtörténész, a Magyarságkutató Intézet vezető kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. novemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!