Peking kivár
Az arab–izraeli konfliktus a világ államait ismételten két táborra osztotta a szemben álló felek támogatása mentén. A közel-keleti helyzet azonban jóval összetettebb az orosz–ukrán háborúnál, nem meglepő tehát, hogy Kína azóta is tartózkodik az egyértelmű állásfoglalástól, különös tekintettel az Iránnal folytatott kapcsolataira.
Peking kivár
Tükör

Peking kivár

Xi Jinping kínai elnök februárban Pekingben fogadta iráni partnerét, Ebrahim Raiszit (Fotó: AFP/Iranian Presidency)
Kecskés Bálint 30/11/2023 11:35

Az arab–izraeli konfliktus a világ államait ismételten két táborra osztotta a szemben álló felek támogatása mentén. A közel-keleti helyzet azonban jóval összetettebb az orosz–ukrán háborúnál, nem meglepő tehát, hogy Kína azóta is tartózkodik az egyértelmű állásfoglalástól, különös tekintettel az Iránnal folytatott kapcsolataira.

A kiújult konfliktus kimenetelének megjósolásától jelenleg még a legelismertebb biztonságpolitikai szakértők is tartózkodnak. A két legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy megmarad-e regionális szinten a háború, illetve Iránnak valóban volt-e támogató szerepe a palesztin szunnita iszlamista mozgalomban. Amennyiben az utóbbira a válasz igen, az hatással lesz az Irán és Kína közötti gazdasági kapcsolatokra, ami érinteni fogja többek között az olajszállításokat is.

Ne szólj szám, nem fáj fejem

A jelenlegi világrendet megkérdőjelező államok zászlóshajójának tekinthető Kína a nyugatitól eltérő, alternatív normák mentén alakított geopolitikai stratégiával igyekszik az államok szimpátiáját elnyerni, amelyben kiemelt szerep jut az arab térségnek, mint potenciális gazdasági partnernek. Az, hogy egy feltörekvő nagyhatalom men - nyire engedheti meg magának, hogy ilyen kérdésekben semlegességet folytasson, vitás pontot jelent.

Kína semlegessége azonban nem indokolatlan, egy elhamarkodott kijelentés nagyobb gazdasági súllyal bírna olajkereskedelemére és befektetéseire, mint a jelenlegi kivárás.

Peking ismét nyer a szankciókon 

Peking számára a konfliktus úgy előnnyel, mint hátrán - nyal is jár. Wang Yi kínai külügyminiszter által javasolt kétállami megoldás a legmegfelelőbb hosszú távon Kínának, hiszen a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok így tudnak a legmagasabbra törni. A Financial Times elemzésében rámutatott, hogy Kína magasabb gazdasági érdekkel és több diplomáciai kapcsolattal rendelkezik a Közel-Keleten, mint az Egyesült Államok, ugyanakkor az USA közvetlentőke-befektetése, ha csupán Izraelt nézzük, magasabb, mint a térségbe irányuló összes kínai befektetés együttesen. Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy Kína és Irán jelenleg egy 400 milliárd dollár értékű 25 éves nyersanyagipari egyezményben készül megállapodni, ami jelzi Peking aktívabb szerepvállalási szándékát a térségben.

Kína az összetűzésből rövid és középtávon is tudna előnyt kovácsolni, ami egyrészről megdobná az eladásait – mint a térség egyik fő fegyverimportőrének – valamint a szankcionált iráni olajnak is szinte kizárólagos felvevőpiaca lenne. Peking az idei év első kilenc hónapjában is már 4,2 milliárd dollárt spórolt meg az iráni felvásárlás felpörgetésével, mivel Irán az irányadó brent olajnál átlagosan 17 dollárral adta olcsóbban a nyersanyagot Kína számára. Ennek eredményeképpen a napi iráni olajexport – mely új csúcsot döntött meg a szankciók ellenére is – közel 80 százaléka Kínába megy.

Hogyan alakultak az olajárak? 

Az olajárak nem ugrottak meg jelentősen a háború kitörésekor, és a Morgan Stanley elemzése szerint a jövőben is csak akkor fognak várhatóan növekedni, ha a konfliktus az államhatáron kívülre eszkalálódik. Tekintve, hogy Irán naponta 1,92 millió hordót exportált 2023 augusztusában, amivel a világ kilencedik legnagyobb olajexportőre, ez jelentős változást hozna. Bob McNally, a Rapidan Energy Group elnöke szerint, ha az ország belekeveredik a konfliktusba, az tíz dollárral is megemelheti a hordónkénti árat, ami részben a nyugati szankcióknak lesz köszönhető. Ezzel érdemes óvatosan bánni, hogy elkerüljük az éppen ötven évvel ezelőtti, hasonló politikákkal előidézett 1973-as olajválságot.

Irán számára az instabilitás inkább jelent előnyt, mint hátrányt. A konfliktus megakasztotta az izraeli– szaúdi közeledést, és újabb éket vert az arab világ és a Nyugat közé. Egy erőteljes izraeli támadás a Gázai övezet irányába előidézheti, hogy Irán félretegye az arab államokkal való nézeteltérését, és akár egy lazább szövetségre lépést is. Ugyanakkor kettőn áll a vásár, és nem túl valószínű, hogy Szaúd-Arábia – mint vezető arab középhatalom – kockáztatná a nyugati kapcsolatait egy bosszúhadjáratért cserébe.


A szerző a Makronóm Intézet elemzője.

Ez a cikk az Eurázsia 2023. decemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások