Korunk geopolitikáját és gazdaságát két új trend hatja át: ezek a digitalizáció és a fenntarthatóság. A világgazdaság működését teljesen újra kell gondolni annak érdekében, hogy a karbonsemleges és körforgásos modellel biztosítható legyen a jólét, mindemellett a technológia terén felmerülő előnyöket is maximális mértékben ki lehessen használni. Mindez a geopolitika nyelvére lefordítva azt is jelenti, hogy új egyensúlyra van szükség Nyugat és Kelet között, ugyanis Eurázsia új globális hatalmi központként való felemelkedésének köszönhetően a multilaterális együttműködésre nagyobb szükség van, mint valaha. Mindezt az Európai Unió is kezdi felismerni. Az EU-nak stratégiai érdeke, hogy a globális hatalmak, az Egyesült Államok és Kína által kínált befektetési és fejlődési lehetőségek közül a számára legmegfelelőbbeket, a hosszú távú fenntartható fejlődést szolgáló opciókat válassza. Az ázsiai országok a fenntartható fejlődést – ideértve a technológiai vívmányokat is – tekintve világszinten is megkerülhetetlen szereplőkké fognak válni a jövőben, míg az USA-nak továbbra is célja lesz a jelenlegi világgazdasági és katonai befolyásának fenntartása.
Az unió részéről a stratégiai autonómia szükségességét az eurázsiai szuperkontinens felemelkedése is bizonyítja: míg 1990-ben Ázsia részesedése a globális reál GDP-ből körülbelül 27%-ot, Észak- és Dél-Amerika, valamint Európa együttvéve pedig 68%-ot tett ki, ezek az arányok a 21. századra jelentősen eltolódtak. Ázsia már 2015-ben elérte a globális termelés 45%-át, míg Európa és Amerika részesedése 50%-ra esett vissza. A gazdasági adatokon túl kiemelt figyelmet érdemel még az innováció is: Kína az alacsony hozzáadott értékű termékek előállítása helyett a magas hozzáadott értékű, innovatív termékek gyártására és egy innováció által vezérelt gazdaság megteremtésére helyezte a fókuszt. Kínában, Dél-Koreában és Japánban is az innovációt a gazdasági fejlődés és jólét megteremtésének, egyúttal a fenntartható gazdaságra való átállás alappilléreként tartják számon.
A jelenlegi turbulens geopolitikai időkben az Európai Uniónak vitális érdeke, hogy az USA-Kína közötti nagyhatalmi versengésben autonóm módon, a saját érdekei mentén járjon el és ne érték, hanem érdekalapú külpolitikai stratégiát folytasson. A 21. században felmerült geopolitikai és gazdasági kihívások kezeléséhez az együttműködés és partnerség a kulcsszavak. Európa a keleti és nyugati minták fúziójával lehet csak képes megőrizni a versenyképességét és biztosítani a fenntartható gazdasági átmenetet.
A szerző a Magyar Nemzeti Bank vezető nemzetközi szakértője és ESG-tanácsadója