Ma már nem hiányozhatnak a kínai alkotók a párizsi divathétről, és a divat fővárosai körében jegyzik Sanghajt is. Sőt, vannak kínai alkotók, akiknek a Nyugat megtanulta a nevét. Guo Pei, akit a nyugati kommentátorok Kína divatkirálynőjeként szoktak említeni, időtlenül és magabiztosan pompás ruhakölteményeivel a legnagyobb figyelemmel kísért bálok és gálák világsztár vendégeit öltözteti. A nyugati elit látókörébe 2015-ös kiállításaival (és Rihanna Met gálán viselt ruhájával) bekerült és a párizsi divatbemutatókon 2016-ban debütált Guo Pei után egyre több kínai tervező kapja meg nemcsak hazája, de a Nyugat elismerését is.
Exkluzív berkekben
Hogy ez hódítás a javából, azt akkor mérhetjük fel igazán, ha a haute couture-re nem pusztán egy piaci szegmensként tekintünk, bár az sem elhanyagolható, hanem ha kultúrahordozóként és nemzetek státusszimbólumaként is elismerjük szerepét a világban. Hiszen haute couture-t az tud teremteni, akinek van víziója, van jövőképe, túl azon, hogy biztosított az az anyagi erő és társadalmi igényesség, amely a szükséges táptalajt jelenti számára.
Különösen figyelemre méltó tehát az a tény, hogy keleti alkotók saját helyet vívnak ki maguknak és országuknak az exkluzív divat berkeiben. A felemelkedő hatalmakat – kiváltképp Kínát – már vagy két évtizede a luxusmárkák számára egyre jelentősebb fizetőképes felvevőpiacként tartotta számon a Nyugat. Persze itt már nem csak az egyedi ruhakölteményekre és kiegészítőkre kell gondolnunk, hanem a neves divatházak pret-a-porter, azaz konfekció termékeire is.
A legnagyobb piac
A nagy elemző cégek berendezkedtek arra, hogy tanácsot tudjanak adni a divatcégeknek abban, hogy miként hódíthatnak egyre nagyobb részesedést Kína luxuspiacán. A McKinsey szerint az Egyesült Államokat 2019-ben megelőzve Kína vált a világ legnagyobb luxusdivat piacává, sőt, az egyetlen volt, amely a covid járvány ellenére is növekedést mutatott. A legkeresettebb nyugati márkák között szerepel a Chanel, a Gucci és a Louis Vuitton. Ami a trendeket illeti: a belföldi divattervezők márkáinak sikere egyre növekszik, amire apránként aggodalommal kezdenek tekinteni pozícióikat féltő nyugati vetélytársaik.
A divatalkotás egyszerre életmód és kultúrateremtés, ami szemlélet, magabiztosság és nem kevésbé vízió kérdése. Gondoljunk csak Coco Chanelre, aki a huszadik század elején az egyszerű és kényelmes női elegancia megteremtésével forradalmasította nemcsak a divatot, de az európai nő szerepét és ezzel együtt a nyugati társadalom egészét. Az emblematikussá vált könnyed francia elegancia pedig a francia nemzeti identitásnak, a francia kultúrának adott máig tartó többletet. Nagy kérdés tehát, hogy mutat-e víziót a kínai divat, és ha igen: milyet?
Bár vannak kínai divattervezők, akik az európai irányzatokba illeszkedő munkáikkal hívták fel magukra a szakma és a közönség érdeklődését, a többség a kínai kultúra, kínai hagyomány valamilyen jellegzetességét hordozó alkotásokkal vált sikeressé. Ez a legcsekélyebb mértékben sem jelent egyhangúságot, sőt!
Kortárs kínai fantasy
Nagyon sokféleképpen lehet a kínai kultúrából fakadó divatirányzatot teremteni. Az egyszerű vonalvezetés üdítően elegáns minimalizmusától a klasszikus kínai motívumok alkalmazásán át a kortárs kínai fantasy világából merítő alkotásokig megannyi módon mutatkozik meg, hogy kínaiság is sokféle van. A nyugatosodás ellenére is gazdag kínai kultúra utat tör magának.
A mindennapi viseletek szegmensében a nyugati alapokon nyugvó konfekció is sajátos kínai jegyeket kap. Legyen szó egy egyszerű kapucnis pulcsiról vagy pólóról: ezek is a kínai hagyományra építő vonalvezetésében, vagy angol helyett kínai felirattal tudnak egyre inkább sikert aratni. Nemzetközi téren, a divatvilág csúcsán pedig Guo Pei az ősi Kína fénykorát, a császári udvari pompát idézi meg, keresetlen magabiztossággal.
Összetett társadalmi-gazdasági és kulturális folyamatok termékeként és erős vízió sugallatára születik az eredeti, autentikus luxusdivat, éppen ezért fontos mutatója azoknak az elmozdulásoknak, amelyek a világ geopolitikai eseményei hátterében rejlenek. A kínai haute couture is az ország kultúrájából és gazdasági-társadalmi felemelkedéséből fakad. Növekvő belföldi és nyugati hódítása egyértelműen mutatja: Kína megkérdőjelezhetetlenül visszatért mint vezető nagyhatalom.
A szerző az Eurázsia Központ Geopolitikai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa.
Ez a cikk az Eurázsia 2023/III. számában jelent meg.