Térkép: Érsek-Csanádi Alexandra
Zsom Dorottya
30/11/2023 11:25
A Gázai övezet eredetileg a palesztinai brit mandátum területén létesülő arab állam része lett volna. Az első világháború után az Oszmán Birodalom területét az Antant érdekeinek megfelelően osztották fel, és Palesztina a Nemzetek Szövetségének döntése értelmében brit megszállás alá került. Az 1920-as évektől, és különösen a nácizmus európai térhódításának hatására egyre nagyobb számban vándoroltak be európai zsidók a brit mandátum területére, ami konfliktusokhoz vezetett részben a helyi arab lakossággal, részben a brit katonai adminisztrációval szemben is. Nagy Britannia 1945-ben jelezte, hogy Palesztina ügyének rendezését az ENSZ-re bízná. Az ENSZ Közgyűlése 1947. november 29-én megszavazta, hogy a (túlnyomóan arab lakosságú) mandátum területén egy zsidó és egy palesztin állam jöjjön létre. A mandátum lejártának napján, 1948. május 14-én Izrael kikiáltotta függetlenségét, az arab államok pedig dzsihádot hirdettek az éppen csak megalakult állam ellen azzal a kimondott céllal, hogy eltöröljék a Föld színéről.
Harcias retorika
Egyiptom, Libanon, Szíria, Jordánia és Irak másnap háborút indítottak, ám mindenki meglepetésére ezt a háborút Izrael megnyerte – köszönhetően a már évtizedek óta működő zsidó fegyveres milíciáknak, melyek azonnal hadsereggé szerveződtek. Habár a szomszédos arab országok Izraelt nem tudták megsemmisíteni, viszont saját országaikba annektálták azokat a területeket, melyeken az ENSZ határozata alapján a független palesztin államnak kellett volna létrejönnie. Jordánia elfoglalta Ciszjordániát, Szíria a Golán-fennsíkot, Egyiptom pedig a Gázai övezetet.
Tekintettel arra, hogy a palesztinoknak szánt területek a következő húsz évben arab fennhatóság alatt álltak, akár meg is alapíthatták volna azokon a palesztin államot, amennyiben a muszlim világ elfogadta volna Izrael létjogosultságát. Ez azonban ekkor még fel sem merült: az arab országok továbbra is létében fenyegették Izraelt, és nagyobb fegyveres konfliktusokra is sor került. A helyzet fokozatosan eszkalálódott: az Arab Liga támogatásával 1964-ben létrejött a Palesztinai Felszabadítási Szervezet, mely sorozatos terrortámadásokat hajtott végre izraeli civilek ellen, a Golán-fennsíkról Szíria rendszeresen bombázta az izraeli településeket, és Egyiptom retorikája – és katonai manőverezése – is egyre harciasabbá vált.
Oslói megállapodás
A négy arab állam katonai szövetsége ellen 1967-ben vívott hatnapos háború során Izrael elfoglalta Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot, a Sínai-félszigetet és a Gázai övezetet, ami új helyzetet eredményezett: az eredetileg palesztin államnak ítélt területeken Izrael megszállóként jelent meg.
Miközben körülbelül egymillió palesztin került izraeli uralom alá, az elfoglalt területeket Izrael zsidó telepek alapításával kezdte a zsidó államba integrálni. A következő évtizedek háborúi és terrorcselekményei után az 1993- as oslói megállapodás eredményeképpen Ciszjordánia és a Gázai övezet irányítása a palesztin állam előzményének szánt Palesztin Hatóság kezébe került, de az izraeli megszállás és a telepek létesítése ezután is folytatódott.
A 2000-ben kitört és éveken át tartó, elsősorban öngyilkos merényletek formájában folytatott palesztin felkelés olyan mértékű terrorfenyegetést jelentett Izrael civil lakossága számára, amelyet a megszállt területek teljes elszigetelésével próbáltak leküzdeni: határvédelmi fallal vették körül a palesztin területeket, és hajlandóságot mutattak a megszállás beszüntetésére is. 2005-ben a Gázai övezetben korábban alapított zsidó telepeket felszámolták, az izraeli hadsereg egyoldalúan kivonult Gázából, a terület irányítását teljes mértékben a Palesztin Hatóságra hagyva.
Felülírt ellentétek
Ez a lépés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a kivonulás után kiírt palesztin választásokon a Hamász aratott győzelmet, amely fegyveres konfliktusba torkollott belharcot eredményezett. A szervezet szélsőséges vallási ideológiát követve az Iszlám Államhoz hasonló intézkedéseket vezetett be Gázában, a keresztény létesítmények ellen pedig támadásokat intézett.
A Hamász hatalomátvételét követően a Gázai övezetet mindkét szomszédja – Egyiptom és Izrael – blokád alá vette. A szunnita Hamász legnagyobb támogatója pillanatnyilag a síita Irán, ami jól illusztrálja, a hatalmi törekvések hogyan írják felül a sokat hangoztatott teológiai ellentéteket. Irán abban érdekelt, hogy Izrael ne normalizálja viszonyait az arab országokkal, és különösen ne a szunnita világ vezető hatalmával, Szaúdi-Arábiával – amire a gázai háború kirobbantása előtt jó esély mutatkozott. Az Izraelt jelenleg két tűz között tartó katonai szervezetek (délen a Hamász és északon a libanoni síita Hezbollah) Irán támogatásával működnek és Irán érdekeit képviselik a térségben.
A szerző arabista, hebraista, egyetemi docens.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. decemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!