Maróth Miklós orientalista Széchenyi-nagydíjat, Vásáry István turkológus Széchenyi-díjat kapott
Széchenyi-nagydíjjal ismerték el március 15. alkalmából Maróth Miklós orientalistát, klasszika filológust. Az Országgyűlésben Vásáry István turkológus, a Türk Államok Szervezete Magyarországi Képviseleti irodájának vezetője pedig Széchenyi-díjat kapott. 
Maróth Miklós orientalista Széchenyi-nagydíjat, Vásáry István turkológus Széchenyi-díjat kapott
Kultúra

Maróth Miklós orientalista Széchenyi-nagydíjat, Vásáry István turkológus Széchenyi-díjat kapott

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Eurázsia/MTI 15/03/2025 11:48

Széchenyi-nagydíjjal ismerték el március 15. alkalmából Maróth Miklós orientalistát, klasszika filológust. Az Országgyűlésben Vásáry István turkológus, a Türk Államok Szervezete Magyarországi Képviseleti irodájának vezetője pedig Széchenyi-díjat kapott. 

Az MTI által idézett méltatás szerint Maróth Miklós klasszika-filológus, orientalista, a Magyar Corvin-lánc birtokosa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Union Académique Internationale tiszteletbeli elnöke, nyugalmazott egyetemi tanár Magyarország számára kivételesen értékes és példaértékű tudományos életműve, a magyar orientalisztika nemzetközileg is nagyra értékelt szaktekintélyeként végzett, az ókori görög és arab kultúra megismertetését szolgáló, gazdagon publikált kutatási eredményei, valamint meghatározó oktatói munkája és a magyar szellemi életet gazdagító tudományos közéleti és aktív tudományszervezői tevékenysége elismeréseként kapta a Széchenyi-nagydíjat. 

Életrajta szerint Maróth Miklós Széchenyi-díjas klasszika-filológus, orientalista, a Magyar Corvin-lánc birtokosa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Union Académique Internationale tiszteletbeli elnöke, nyugalmazott egyetemi tanár 1943. február 5-én született Budapesten.

1967-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) arab-latin-görög szakán szerzett tanári diplomát, 1972-ben elvégezte az asszirológia szakot. 1974-től a nyelvtudományok kandidátusa, 1988-tól a nyelvtudományok doktora. 1995-től az MTA levelező, 2004-től rendes tagja. 1996-tól az Academia Europaea tagja, 2000-től az Union Académique Internationale magyar delegáltja, 2007-2010 között elnöke volt, jelenleg tiszteletbeli elnöke.

1967-től a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) könyvtárában dolgozott. 1970-ben az MTA-ELTE Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoportjának munkatársa lett, 1988-1992 között a csoport vezetője volt. Megszervezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Bölcsészettudományi Karát, amelyet 1992-2001 között alapító dékánként vezetett. 2002 óta igazgatja az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetét. 2003 óta egyetemi tanár, 2013-tól nyugalmazott.

1999-2008 között a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály elnökhelyettese, 2008-2014 között az MTA társadalomtudományi alelnöke volt. 2019-2023 között az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ma HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat) első elnöke volt. Tudománypolitikai kérdésekben 2022-től miniszterelnöki megbízott, 2024-től a Stratégiai Tanácsadó Testület tagja.

Kutatási területe a klasszika-filológia, arabisztika, az ókori görög és keleti művelődés határterületi kérdései, filozófia. Nevéhez fűződik a berlini Turfán-gyűjtemény több szír kéziratának kiadása és Közép-Ázsia történeti földrajza számos vitás kérdésének tisztázása.

Díjai: a Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1998), Széchenyi-díj (2016), Prima Primissima díj (2016), Corvin-lánc (2018), Magyar Érdemrend Nagykeresztje polgári tagozat (2023).
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Az MTI által közzétett életrajsz szerint Vásáry István történész, orientalista, turkológus, diplomata 1945. május 4-én született Budapesten.

1968-ban végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (ELTE BTK) angol-török szakán. 1981-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1995-ben nyelvtudományból, 1997-ben történettudományból habilitált. 2001-ben lett az MTA doktora. 2013 óta a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2019 óta rendes tagja.

1968-tól az MTA Altajisztikai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, 1980-tól az ELTE BTK Török Filológia Tanszékének oktatója, 1996-tól professzora. 2005 és 2010 között az ELTE BTK Orientalisztikai Intézetének igazgatója volt, 2015 óta professor emeritus. Vendégtanár volt a Velencei Egyetemen, kutató ösztöndíjas a washingtoni Woodrow Wilson Centerben, vendégkutató az oxfordi All Souls College-ban.

1990-től isztambuli főkonzul, 1991 és 1995 között ankarai nagykövet, 1999-től 2003-ig teheráni nagykövet volt, 2002-től Türkmenisztánba is akkreditálva.

Kutatási területei a török filológia és történelem, Kelet-Európa török népei a 6-14. században, a magyar őstörténet, az Arany Horda és utódállamai, Közép- és Belső-Ázsia története.

Több mint 200 tudományos publikáció, szakcikk és könyv szerzője, számos tudományos társaság tagja. 2003 és 2018 között az MTA nemzetközi orientalisztikai folyóirata, az Acta Orientalia főszerkesztője volt. 2024 óta a Türk Államok Szervezete Magyarországi Képviseleti Irodájának vezetője.

Díjai: Kőrösi Csoma Sándor-díj (1981), Vámbéry-díj (2008), Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat (2015), Akadémiai Díj (2022).
Továbbiak

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások