Fotó: iStock
08/09/2025 22:00
Horváth Levente,
az Eurázsia Központ igazgatója
Idén ünnepeljük Magyarország és Szingapúr diplomáciai kapcsolatfelvételének 55. évfordulóját, ezért jelen számot a távoli városállamnak szenteljük. Az Oroszlánváros egy teljesen más civilizáció és kultúra része, több mint 9500 km-re Magyarországtól, de valójában történelmileg és a külpolitika terén sokkal közelebb áll hozzánk.
Szingapúr szigetének létezéséről már a 3. századból vannak kínai feljegyzések. Kezdetben a regionális nagyhatalmak – maláj szultánusok, sziámiak (mai thaiok) – küzdöttek a mai városállam területéért, majd a gyarmatosítás korában a világrend nagyhatalmai – portugálok, hollandok és britek – versengtek a tengeri kereskedelem útvonalán stratégiai elhelyezkedésű Szingapúrért. 1819-től majdnem 150 évig brit koronagyarmatként működött, a II. világháború alatt egy hároméves japán megszállás kivételével.
Szingapúr 60 évvel ezelőtt, 1965. augusztus 9-én nyerte el a végleges függetlenségét, és Lee Kuan Yew vezetésével önálló városállammá alakult, amely gyors gazdasági fejlődésnek indult és egyhamar Ázsia pénzügyi központjává vált. Gazdasági sikerei mellett új külpolitikai iránya is megerősítette Szingapúr geopolitikai helyzetét. Az ország múltjából fakadóan elhatározták, nem akarnak a nagyhatalmak versengésében térfelet választani, hanem önálló, független, szuverén külpolitikát folytatnak, minden globális és regionális nagyhatalommal baráti kapcsolatot ápolnak, gazdasági tekintetben pedig a saját érdekeiket helyezik előtérbe.
Ez a külpolitikai irány a 21. században ismét igen fontossá vált, hiszen a világrendi átalakulásban, az amerikai– kínai nagyhatalmi küzdelmekben Délkelet-Ázsia is kiemelt harctér, így Szingapúr is a két nagyhatalom tüze közé került.
Szingapúr első miniszterelnöke (1959–1990), Lee Kuan Yew, majd fia, Lee Hsien Loong, aki miniszterelnök-helyettes (1990–2004), majd miniszterelnök (2004–2024) volt, mind jó gazdasági és diplomáciai kapcsolatokra törekedtek Kínával, emellett az USA-val is baráti kapcsolatokat ápoltak, kifejezetten a katonai és biztonságpolitikai területen. Kijelentették, hogy mind a két nagyhatalommal együttműködnek, nem választanak térfelet a két ország versengésében. Az új szingapúri miniszterelnök, Lawrence Wong Shyun Tsai folytatja elődeinek külpolitikáját. Kormánya közölte, nem akarnak a nagyhatalmak eszközeivé válni, és ha nyomást gyakorolnak az ASEAN-országokra, az egész Ázsia biztonságát és békéjét felboríthatja. Májusi sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre megerősítette, hogy az amerikai–kínai küzdelemben nem választanak oldalt, számukra mind a két ország fontos gazdasági partner. 2025 júniusában a miniszterelnök első, ASEAN-on kívüli hivatalos külföldi útja Kínába vezetett, hogy a világgazdaság viharában a gazdaságot erősítse – ha már az USA nem volt nyitott a tízszázalékos vámok csökkentésére.
Jól látható, hogy Szingapúr, amely a történelme során folyamatosan a nagyhatalmak prédája volt, függetlenségét követően diverzifikálta gazdasági és diplomáciai kapcsolatait, független és szuverén külpolitikát alakított ki, amelynek köszönhetően gazdaságilag is gyors fejlődésnek indult.
Magyarország a keleti nyitással hasonlóan diverzifikálta nemzetközi kapcsolatait, mára a magyar kormány jó kapcsolatokat ápol a nagyhatalmakkal. A továbbiakban Szingapúr lehet a minta, hogy az átalakuló világrendben, a különböző nagyhatalmi küzdelmekben hogyan tudja megtartani függetlenségét és szuverenitását, és ezzel gazdasági fejlődését is felgyorsítani. Magyarország lehet a Nyugat Szingapúrja!
