Fotó: Jung Yeon-je / AFP
László Dávid
03/12/2024 21:22
– Katonai jogrendet vezetett be a dél-koreai elnök, amit aztán a parlament gyorsan el is törölt. Valóban katonai fenyegetésről volt szó, vagy inkább belpolitikai konfliktusról?
– Egyértelműen belpolitikai konfliktusról. Ugyan arról beszélt, hogy az „államellenes, Észak-Korea-párti erőktől” kell megvédeni az országot és a demokráciát, azonban később kiderült, hogy ezek alatt valójában a dél-koreai nemzetgyűlést érti, amely szerinte megbénítja az igazságszolgáltatást és megvétózza a költségvetést. Egyszerűen arról van szó, hogy Észak-Koreára mutogatni bevett szokás a regnáló hatalom részéről.
– Miben reménykedhetett az államfő?
– Nehéz megmondani, mi járt a fejében. Jun Szokjoltól eddig sem álltak távol a meredek húzások, rengeteg botrány övezi a személyét, sámánista praktikáktól kezdve korrupción át felesége vesztegetési ügyéig. Tudni kell róla, hogy eddig egész mandátumát „béna kacsaként” töltötte, hiszen már eleve kisebbségben kezdett, majd az idei áprilisi parlamenti választások után csak még rosszabb helyzetbe került, a konzervatívok tábora még kisebbre zsugorodott. Az ellenzék ott vétózza, ahol tudja, folyamatos támadásoknak van kitéve, képtelen érdemi változásokat eredményező törvényeket átnyomni a törvényhozáson. Beszédes, hogy eddig 22-szer kezdeményeztek ellene és kormánytisztviselői ellen úgynevezett impeachment (közjogi felelősségre vonás) eljárást. Sejthette, hogy döntését a katonai jogrendről nem fogja megszavazni a parlament, és így is lett: mégsaját pártjának képviselői is leszavazták. Az elnök személye még a konzervatív erőket is megosztja, akik attól tartanak, hogy Jun népszerűtlensége a konzervatív pártra is átragad, és a 2027-es elnökválasztáson is gyenge szereplést eredményez – még ha a jelenlegi elnök az egy darab ötéves ciklusban maximalizált elnökségi rendszerben nem is indulhatna újra a pozícióért. Ezért szánhatta rá magát egy ilyen kétségbeesett lépésre.
– Dél-Koreában milyen az elnök jogköre és szerepe?
– Leginkább az amerikaihoz hasonló a politikai- és elnöki rendszer is. Ennek történelmi oka, hogy az Észak-Korea jelentette állandó veszély ellenében egy erős elnöki pozíció létrehozását érezték szükségesnek. Ugyanakkor ugyancsak éppen a történelmi példákból, a katonai diktatúrák emlékéből okulva a jogkörét számos szabályozás köti – ahogy fentebb említettem, most éppen ezt nyögi. A 300 fős dél-koreai parlamentben a liberális blokknak most összesítve 189 mandátuma van, őket támogathatja egy magát jobboldalinak valló, de az elnökkel rossz személyes viszonyt ápoló 3 mandátumos párt. Ez azt jelenti, hogy elég mindössze 9 „átálló” konzervatív képviselő, hogy Jun Szokjolt megbuktassák.
– Akkor csomagolhat?
– Nagyon kevés esélyt látok rá, hogy kitöltse a hátralévő két és fél évét mandátumából. Bár eddig a golfütőit fényezgette, hogy a sportág másik nagy szerelmesével, Donald Trumppal játsszon majd, de egyáltalán nem biztos, hogy a meccsre, egyúttal a két elnök találkozójára sor is fog kerülni.
– Hogyan fogadták Dél-Koreában a bejelentést?
– Dél-koreai idő szerint nagyon későn történt a bejelentés, de így is azonnal ezrek vonultak az utcára. Nem csoda: a dél-koreaiak rendkívül aktívak politikailag, mindennaposak a rengeteg embert megmozgató tüntetések.
– Közben Észak-Korea meg dörzsöli a tenyerét?
– A hivatalos észak-koreai nyilatkozatok a szokott ellenséges módon beszámoltak a „dél-koreai bábkormány” intézkedéséről. Szöul és Phenjan viszonya egyébként most mélyponton van, az előző elnök, a 2017 és 2022 között regnáló Mun Dzsein egyenesen arról beszélt, hogy a koreai háború óta nem volt ilyen fagyos a kapcsolat a két Korea között. Ez részben annak is köszönhető, hogy hagyományosan a konzervatív államfők sokkal keményebb Észak-Korea-politikát folytatnak, míg a liberálisok inkább a viszonynormalizálásra törekednek. De kár lenne mindent az elnök személyére kenni, fontosabb tényező, hogy az orosz-ukrán háború helyzetbe hozta Észak-Koreát: Phenjan az Oroszországgal épülő szövetségét építi, miközben szisztematikusan robbantja fel – szó szerint is – az eddigi rendezés jelképeit.
– Alapvetően a dél-koreai hadsereg és a nép is jól vizsgázott?
– Igen, a Dél-Korea demokratikus berendezkedésébe vetett hitt nem kell, hogy megrendüljön. Ennek egyik oka, hogy a nem is olyan régi történelmi tapasztalatok még élénken élnek az emberek emlékezetében. Politikailag rendkívül aktívak, ezért elképzelhetetlen, hogy az elnök a katonaság ereje mögé bújva maradjon hatalmon. Szöulban sokkal kevesebbért is milliók vonulnak utcára.