Fotó: iStock
Goreczky Péter
02/07/2024 22:00
Az elmúlt két évtizedben az Egyesült Államok pozitív eszközként tekintett a digitális technológiákra, és azon belül különösen az internetre, ami előmozdítja a nemzetközi együttműködést, a nyugati értékek terjedését és az országok közti kereskedelmet. Napjainkra azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. A Covid-járvány és az ukrajnai háború elmélyítette a geopolitikai és gazdasági ellentéteket a világban, és egyre több ország tanúsít a saját piacát védő, befelé forduló magatartást a technológia és az innováció terén.
A Kínával való erősödő rivalizálás következtében Washington globális technológiai együttműködésre vonatkozó vízióját felváltotta egy olyan politika, amit az angol nyelvű kifejezésből kiindulva „technonacionalizmusként” írnak le. Ez a megközelítés a nemzetbiztonsági kockázatokból és a geopolitikai ellentétekből kiindulva alapvetően a nagyhatalmi versengés részének tekinti a technológiai fejlődést.
A geopolitikai ellentétek mellett a technonacionalizmus napjainkban tapasztalt előretörésében szintén szerepet játszik, hogy a nagyhatalmi versengés újbóli megjelenése egybe esik a negyedik ipari forradalommal, amely átformálja a világgazdaságot. Ennek megfelelően nem csupán az Egyesült Államok kormányzati politikájában jelent meg az 1980-as éveket követően ismét a technonacionalizmus, a világgazdaság többi nagy erőközpontja, többek között Kína, az Európai Unió, Japán és India egyaránt törekszik arra, hogy a kulcsfontosságú technológiák terén csökkentse külső kitettségét, és a globális értékláncoktól való függését.
A technonacionalizmus jelenlegi formája mellett szóló, egyik leggyakrabban elhangzó érv éppen az, hogy a nemzetbiztonsági következmények miatt a kormányoknak meg kell előzniük, hogy riválisnak tekintett országok felé alakuljon ki ilyen kitettség. A technonacionalista politikával szembe ni érvek pedig többnyire arra mutatnak rá, hogy egy összekapcsolt világban az országok és nemzetközi vállalatok technológiailag széles körben ki egészítik egymást, ami lehetővé teszi, hogy a versengés és az együttműködés egyszerre legyen jelen a kapcsolatban.
A konnektivitást pártoló magyar külpolitika szemszögéből kockázatot jelent, ha a nemzetközi technológiai együttműködés egyre inkább összekapcsolódik az ideológiával és a politikai érté kekkel, és kialakul a „techno-autoritarianizmus”, illetve „digitális demokrácia” modelljeinek szemben állása. Ennek a víziónak a megvalósulása a digitális világgazdaság töredezéséhez, illetve blokkosodásához vezethet, ami az ideológiamentes gazdasági és technológiai kapcsolatépítést szorgalmazó magyar külpolitika céljaival ellentétes. Ugyanakkor a legtöbb állam igyekszik kombinál ni a technonacionalizmust egyfajta „nyitott ajtók” politikával, így várhatóan a nyitottság optimális szintjének meghatározása lesz a következő évtizedben a nemzeti technológiai stratégiák kulcs kérdése. Ennek jegyében az Európai Uniónak is mielőbb meg kell határoznia, milyen technológiai területeken akar versenyezni, és melyeken akar együttműködni Kínával. Ezek az alapvető kérdések egyelőre megválaszolatlanok, és az idő előre haladtával egyre sürgetőbbé válnak.
A szerző a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. júliusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
