Fotó: AFP / KAZAKHSTAN’S PRESIDENTIAL PRESS SERVICE
Yerkin Tukumov
15/01/2025 22:00
A mai felnőtt generáció a huszadik században született és élte tudatos életének nagy részét. Felelősek voltunk apáink és anyáink álmaiért és reményeiért. Legyőztük a fenyegetéseket, ellenálltunk a világ felfordulásának. Most a 21. század kihívásait vállaljuk. Kazahsztán teljes mértékben tudatában van ennek a felelősségnek, a béke és az együttműködés híve. A ma született gyermekek a XXII. század problémáival fognak szembenézni.
Már most felelősek vagyunk a következő évszázadért, és sok kérdésre kell választ adnunk: milyen lesz a világ holnap? Mit hagyunk utódainkra? Jólét vagy pusztulás? Álmok vagy háborúk? Boldogság vagy halál?
A lépéseink visszhangozni fognak a jövőben, és meghatározzák, hogy unokáink milyen úton fognak járni. Ennek az útnak a béke és a jólét útjának kell lennie. Ezért ragaszkodik Kassym-Jomart Tokayev elnök ahhoz, hogy minden ország higgadjon le, tegye le a fegyvert, és hagyja abba a pólusokra és tömbökre való osztódást. Ez a mi utunk és a világközösség útja, nincs más út. Ezért az államfő diplomáciája, valamint egész politikája több generációra kiterjed és befolyásolja a globális felelősség időszakát.
Milyen Tokayev diplomáciája? Röviden összefoglalható a „realizmus” szóval, amely lehetővé teszi, hogy illúziók és populizmus nélkül tekintsünk Kazahsztán szerepére a világban. Az elnök nem próbál senkinek sem megfelelni – nincs is rá szüksége. A másik dolog az, hogy történelmi küldetése és saját diplomáciai elvei vannak. Véleményem szerint ezek a következő négy elv.
Egyensúly és nyitottság
Ez az elv azt jelenti, hogy Kazahsztán nem választ oldalt a külpolitikában, mert az ellentmond az ország geopolitikai helyzetének és nemzeti érdekeinek.
Kassym-Jomart Tokayev, még külügyminiszterként, A függetlenség zászlaja alatt című művében azt írta: „A multivektorizmus azt jelenti, hogy a külpolitikai kurzus nem függ mereven egyik vagy másik partner viselkedésétől, az ebben vagy abban a régióban kialakult helyzet alakulásának kiszámíthatatlanságától, a világpiaci viszonyok változásától”.
A multivektorizmust ért vágyvezérelt kritikáknak semmi köze a reálpolitikához. Kazahsztán külpolitikáját a nemzeti érdekek uralták és uralják, ami kiegyensúlyozott kapcsolatokat jelent mind szomszédainkkal, mind a világ fő politikai és gazdasági központjaival, így Oroszországgal, Kínával, az USA-val és az Európai Unióval. A végleges választásra vonatkozó javaslat a populista, leegyszerűsítő, a túlzás határán lévő megközelítések származéka, amelyek elfogadhatatlanok a diplomáciában, és egyetlen országnak sem váltak hasznára.
A sikeres külpolitikához a hazai érdekek egyensúlya is szükséges: a központ és a régiók, a különböző etnikai csoportok, a politikai és gazdasági célok, a biztonsági és fejlesztési érdekek között. Axióma, hogy a külpolitika a belpolitika folytatása. Ebben az összefüggésben Kazahsztán stratégiájának alapja a nyilvános párbeszéd erősítése és a civil társadalom bevonása a döntéshozatali folyamatba.
Az elnök nagy figyelmet fordít a külkapcsolatokra, mivel megérti, hogy minden találkozó és látogatás mögött komoly lehetőségek rejlenek a szuverenitás megerősítésére, a gazdaság modernizálására és a befektetések vonzására. A kül- és belpolitika határai szinte összeolvadtak. Például egy kínai látogatás lendületet ad a kelet-kazahsztáni és a zhetysui régiók fejlődésének, egy üzbegisztáni látogatás pedig erőteljes lendületet ad a turkesztáni régió fejlődésének.
A szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartása
Kazahsztán szilárdan hisz a más államok belügyeibe való be nem avatkozás és a területi integritás tiszteletben tartásának elveiben. Ez a populista jelszavak nélküli, kiegyensúlyozott külpolitika tette lehetővé, hogy Kazahsztán elkerülje a ma oly gyakori területi konfliktusokat, és komoly eredményeket érjen el a szomszédainkkal fennálló határkérdések rendezésében.
Hadd emlékeztessem Önöket, hogy az elnök a következőképpen magyarázta a területi integritás elve tiszteletben tartásának fontosságát: „Ha a nemzetek önrendelkezési joga reálisan megvalósul az egész világon, akkor a jelenlegi 193 állam helyett, amelyek most az ENSZ tagjai, több mint 500 vagy 600 állam lesz a Földön. Természetesen káosz lesz.” Ezért Kazahsztán nem fogja elismerni „sem Tajvant, sem Koszovót, sem Dél-Oszétiát, sem Abháziát”, sem más kvázi államalakulatokat.
A szerző a Kazahsztáni Stratégiai Tanulmányok Intézete a Kazah Köztársaság Elnöke Mellett (KazISS) igazgatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. januári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
Proaktív álláspont
Nem ritkán találkozni becsmérlő kritikákkal, hogy miért kell Kazahsztánnak ennyire proaktívnak lennie a diplomáciában. Miért tartunk nemzetközi fórumokat, csúcstalálkozókat, miért veszünk részt nemzetközi szervezetekben, köztük az ENSZ Biztonsági Tanácsában, miért biztosítunk platformot a konfliktusban részt vevő felek közötti tárgyalásokhoz, és miért lépünk fel közvetítőként? Végül is mindehhez erőforrások – pénzügyi, szervezeti és emberi – elvonására van szükség.
Az ilyen kérdések megválaszolásakor hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy országunk sikeres gazdasági fejlődése mélyen függ a kedvező külső környezettől, a biztonsági garanciáktól és a külső partnerekkel való bizalmi kapcsolatoktól.
A proaktív külpolitika megteremtette az alapot ahhoz, hogy Kazahsztán bekerüljön a középhatalmak közé, amelyek tekintélye a világ színpadán az elmúlt években egyre nőtt. A középhatalom egyik legfontosabb kritériuma, hogy az ország képes befolyásolni a regionális napirendet és proaktív külpolitikát folytatni.
Amint azt Kassym-Jomart Tokayev megjegyezte, a kis- és középhatalmak történelmileg felelősek a nemzetközi stabilitásért, hidat képezve a nagyhatalmak között. Kazahsztán diplomáciája történelmileg ezzel foglalkozott, új lehetőségeket teremtve az ország fejlődéséhez.
Megoszthatatlan biztonság
Ma az emberiséget rendkívül aggasztja, hogy a nemzetközi fegyverzetellenőrzési rendszer összeomlásával és az ukrajnai háborúval a nukleáris konfrontáció kockázata meredeken megnőtt, és valójában egy új fegyverkezési verseny folyamata indult el. A Global Conflict Tracker szerint 2024-ben 28 aktív konfliktus zajlott a világon, három kategóriába sorolva: romló, befagyott és javuló. A romló konfliktusok száma 17, köztük az ukrajnai háború, míg a befagyott konfliktusok száma 10, köztük a Koreai-félszigeten és Kasmírban kialakult helyzet. És csak egy konfliktus – a karabahi eset – körül kialakult helyzetet jellemzik a szakértők javulónak.
Valójában az európai biztonság és intézményei, elsősorban az EBESZ válságának vagyunk tanúi. Az ázsiai biztonsági rendszer a kialakulás stádiumában van, és a főszereplők közötti bizalmatlanság máris növekszik.
Ilyen körülmények között a kockázatok megsokszorozódnak. Egy részük már megvalósult a közel- és közel-keleti, délkelet- és dél-ázsiai, közép- és észak-afrikai regionális konfliktusok eszkalálódásával. A stabilitási vákuum megteremti a feltételeket a terrorista és szeparatista tevékenységek újbóli fellendüléséhez a világban. Kazahsztán az egyik mérvadó nemzetközi közvetítőnek bizonyult. A szíriai tárgyalások, az afganisztáni konfliktusmegoldás és a közép-ázsiai vitás kérdések rendezése áll a Asztana figyelmének középpontjában. Nem is olyan régen Almati lett az Azerbajdzsán és Örményország közötti tárgyalások helyszíne.
Kazahsztán kész hozzájárulni az ukrajnai háború mielőbbi befejezéséhez is. A kazah diplomácia e négy pillére lehetővé teszi egy stabil és biztonságos tér kialakítását Kazahsztánban és környékén.
A szerző a Kazahsztáni Stratégiai Tanulmányok Intézete a Kazah Köztársaság Elnöke Mellett (KazISS) igazgatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. januári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!