Történelmet írt a pingpong
Mi magyarok, Jónyer Istvánért és Klampár Tiborért izgultunk. Meg a magyar asztalitenisz sikeréért. A két szikrázóan tehetséges ifjú csillag Nagojában, a sportág 31. világbajnokságán végigverte a világot a férfi párosban. Az addigi vb-k legeredményesebb nemzete (a magyar...) tizennégy éves várakozás után nyert újabb aranyérmet, Jónyer és Klampár az 1971. április 6-i döntőben a kínaiak csodakettősét, LiangGeliangot és Zhuang Zedongot verte meg 0:1-ről három viszonylag sima játszmában fordítva, 3:1-re.
Történelmet írt a pingpong
Sport

Történelmet írt a pingpong

Zhuang Zedong az 1961-es pekingi világversenyen, fotó: AFP / XINHUA /ZHANG HESONG
Dénes Tamás 07/02/2025 22:00

Mi magyarok, Jónyer Istvánért és Klampár Tiborért izgultunk. Meg a magyar asztalitenisz sikeréért. A két szikrázóan tehetséges ifjú csillag Nagojában, a sportág 31. világbajnokságán végigverte a világot a férfi párosban. Az addigi vb-k legeredményesebb nemzete (a magyar...) tizennégy éves várakozás után nyert újabb aranyérmet, Jónyer és Klampár az 1971. április 6-i döntőben a kínaiak csodakettősét, LiangGeliangot és Zhuang Zedongot verte meg 0:1-ről három viszonylag sima játszmában fordítva, 3:1-re.

A korabeli Népsport – természetesen – nagy terjedelemben számolt be a diadalról, de rögzítette három sorban azt is, amelyre ma már úgy emlékszünk, világtörténelmi jelentőségű lépés volt: „A kínai versenyzők, a világbajnokság legeredményesebb sportolói, a hírügynökségi jelentések szerint nem egyedül, hanem az amerikai asztaliteniszezők társaságában utaznak Pekingbe. A kínai küldöttség vezetői néhány baráti találkozóra hívták meg az amerikaiakat, akik a meghívást elfogadva, a jelentések szerint, április 14-én kezdik meg vendégszereplésüket.”

Nyilvánvalóan nem hirtelen jött ötletről, s főleg nem egy sportoló, egy asztaliteniszező „partizánakciójáról” volt szó – még ha az adott sportoló olyan népszerű és kiváló is volt, mint az 1961-ben, 1963-ban és 1965-ben a férfi egyesben világbajnok, következésképpen a korszak első számú játékosának számító Zhuang Zedong. (A korabeli magyar sajtóban, a magyar átírás szerint Can Ce-tung.) Az 1940-ben született, s egyébként a hagyományos ázsiai tollszárfogással a világot végigverő bajnok a kulturális Forradalom alatt – honfitársaihoz hasonlóan – nem vehetett részt sem az 1967-es, sem az 1969-es világbajnokságon. Bár 1971 elején is folyt vita arról, hogy játsszon-e a kínai csapat a nagojai vb-n, végül Mao Ce-tung engedélyezte a részvételt. A kormányfő, Zhou Enlai kifejezetten bátorította a küldöttséget, hogy nemcsak versenyezni mennek, hanem barátokat szerezni, előmozdítani a béke ügyét. A sportolók még arra is engedélyt kaptak, hogy kezet fogjanak amerikai riválisaikkal!

Mao elnökben megfogalmazódott, – ezt 1970 őszén el is mondta Pekingben a korábban több mint egy évtizeden keresztül ott is élő amerikai újságírónak, Edgar Snownak – hogy az Egyesült Államokkal való jeges viszony valamiféle enyhítése hasznos lehet, miután a Szovjetunióval minden korábbinál feszültebbé vált a kapcsolat. Mi több, Snownak tudtára adta, hogy szívesen látná Richard Nixont, az Egyesült Államok akkori elnökét, akár magán-, akár hivatalos látogatáson Kínában. Szerencsés módon az amerikai diplomácia is úgy gondolta, hogy az addigra már majdnem két évtizedes totális szembenálláson – például az észak-vietnami béketárgyalások kedvezőbb pozíciója érdekében – hasznos lehet változtatni.
Zhuang Zedong kezet fog Glenn Cowan amerikai pingpongjátékossal 1972-ben az Egyesült Államokban. FOTÓ: AFP / XINHUA XU BIHUA
1971. március 30-án, már a nagojai csapatversenyek idején, Graham Steenhoven az USTTA (az Egyesült Államok Asztalitenisz-szövetsége) elnöke elmondta a kínai küldöttség vezetőjének, Song Zhongnak, hogy országa néhány nappal korábban feloldotta a beutazási tilalmat Kínába. Sajnálkozott, hogy a korábbi, majdnem két évtizedes tiltás miatt nem vehettek részt 1961-ben a pekingi világbajnokságon, de remélte, hogy az Egyesült Államok csapata a közeljövőben eljuthat Kínába. A kínai delegáció vezetője beszámolt országa külügyminisztériumának és a Nemzeti Sportbizottságnak a beszélgetésről, egyszersmind útmutatást kért arra, hogyan reagáljon. Egyik sem adott pozitív választ, nem tartotta időszerűnek a lépést, eleinte amerikai baloldaliakat akart meghívni. Zhou Enlai miniszterelnök azonban végül mégis beleegyezett a kapcsolatfelvételbe, de azt kérte, hogy tájékoztassák az amerikaiakat Kína álláspontjáról a tajvani kérdésben. Mao Ce-tung két nappal később utasította a külügyminisztériumot, hogy hívja meg az amerikai csapatot Kínába.

Tim Boggam amerikai asztalitenisz-történész szerint több pilléren is nyugodott a kapcsolatfelvétel, ezek egyike volt a világhírű Zhuang Zedong váratlan reakciója. Glenn Cowan amerikai asztaliteniszező elaludt egyik reggel, és emiatt lekéste az amerikai válogatott a sportcsarnokba induló buszát. Felpattant egy következőre, amely történetesen a kínai csapatot szállította. A kínaiak meglepődtek, de Zhuang Zedong kapcsolt. Évtizedekkel később, egy 2002-es tv-interjúban így morfondírozott: „Az utazás a buszon 15 percig tartott, tíz percig csak haboztam. Azon a jelszón nőttem fel, hogy »Le az amerikai imperializmussal!« A kulturális forradalom alatt az osztályharc frontvonalai annyira megmerevedtek, hogy azt kérdeztem magamtól: Helyes az, ha bármi közöd van az első számú ellenséghez?” Végül az döntött, hogy olvasott Mao elnök és Edgar Snow találkozásáról, s úgy gondolta, ha az ország első embere beszélhet egy amerikaival, ő is megteheti. Odament Cowanhoz, kezet fogott vele, és tolmácson keresztül beszélgetést kezdeményezett. Megajándékozta egy a Huang-san-hegységről készült textilképpel.

A kínai pingpongválogatott 1961-ben. FOTÓ: AFP / IMAGINECHIN

Cowan viszonozni akarta a gesztust, de a táskájában csak egy fésűt talált. Bocsánatot kért, de aztán másnap viszonozta a gesztust, egy Beatles-dal címével a Let It Be-vel feliratozott, békejelképes amerikai zászlós pólót. Két nappal később az Egyesült Államok csapata hivatalos meghívást kapott Kínába. Ahogyan a Time írta, a kaucsuk labda akkorát szólt, hogy az egész világon meghallották. Henry Kissinger 1971 nyarán titokban elment Pekingbe, majd 1972-ben Richard Nixon elnök is Kínába látogatott. Sikeres volt a pingpongdiplomácia.


A szerző sportújságíró, futballtörténész.

Ez a cikk az Eurázsia 2025. februári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!

Továbbiak

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások