Fotó: AFP/Valery Sharifulin
Stier Gábor
06/08/2024 22:00
A nyugati blokk egyre több szövetségese erősíti az úgynevezett globális Dél bástyájának tekinthető BRICS-et. India és Szaúd-Arábia már tagja a szervezetnek, legutóbb pedig Törökország jelentette be csatlakozási szándékát, míg Thaiföld már be is nyújtotta az erre vonatkozó kérelmet. De kilépne Amerika árnyékából, és kopogtat a nyugati dominanciájú nemzetközi renddel szemben kritikus országok első számú fórumának ajtaján mások mellett Algéria, Banglades, Belarusz, Indonézia, Kazahsztán, Kuba, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Nigéria, Venezuela vagy éppen Vietnám is. Eddig már több mint 40 állam fejezte ki abbéli szándékát, hogy csatlakozzon a BRICS-hez, közülük pedig mintegy két tucatnyian már hivatalosan is kérték a felvételüket.
Mára a 2006-ban Moszkva kezdeményezésére Oroszországon kívül Brazília, India és Kína részvételével megalakult, 2010-ben Dél-Afrikával kiegészült, 2024. január elsejével pedig Egyiptom, Etiópia, Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek csatlakozásával már tíztagúvá vált fórum lett az úgynevezett nem nyugati világ „hangja”. A BRICS egyre növekvő súlyát és presztízsét megalapozza, hogy ez a tíz ország adja a világ népességének közel felét, a tagállamok együttes részesedése a világgazdaságban 58,9 ezermilliárd dollár, ami vásárlóerő-paritásban a globális GDP 35,6 százaléka.
A BRICS-et nem az ideológiák tartják össze, hanem a realizmus, a nemzeti érdekek érvényesítése, a gazdag országok utolérésének a vágya, mindenek előtt az Egyesült Államok vezette Nyugat globális hegemóniájának ellensúlyozása vezérli. E pragmatizmus jegyében a BRICS nem versenyez senkivel, távol kívánja tartani magát az új hidegháborútól, Kína pedig nem az Egyesült Államok helyét akarja átvenni.
E gondolat jegyében az idei orosz elnökség tevékenységének a középpontjába a méltányos világrend kiépítését, a multilateralizmus megerősítését állította. Ahogy Vlagyimir Putyin orosz elnök fogalmazott, az októberi kazanyi csúcstalálkozó is megmutatja, hogy a világ egyre kevesebb országa akar az Egyesült Államok által kikényszerített „szabályokon alapuló rend” szerint élni. Inkább a saját és partnereik érdekei szerint kívánnak eljárni, kedvező feltételeket teremtve a hatékony, közös fejlődéshez.
Moszkva 2024 egyik legfontosabb feladatának tekinti az új tagok harmonikus integrációjának elősegítését, és a bővítés folytatását. Ebben a szellemben a fokozatosság jegyében megteremtik a partnerség intézményét. Továbbra sem szándékoznak a BRICS-nek katonai dimenziót adni, gazdasági értelemben azonban erősítik a szuverenitást segítő intézményeket, és dolgoznak a közös valuta megteremtésén. Kiemelt figyelmet szentelnek a globális szállítási láncok biztonságossá tételére és a logisztika fejlesztésére, és ez a szempont kulcsszerepet játszik a bővítésnél is. Az orosz elnökség égisze alatt mintegy 250 esemény zajlik, és az együttműködést mélyítik a tudomány, az innováció és az egészségügy szférájában, és kiterjesztik a humanitárius és kulturális területekre, valamint a sportra is. Ennek jegyében rendezték meg Kazanyban a BRICS-országok „olimpiáját”. Ez a fajta többszintű együttműködés a remények szerint egy igazságosabb többpólusú világrend alapjává válik.
A Nyugat és Oroszország között kiéleződött geopolitikai szembenállás, az ukrajnai konfliktus kirobbanása rányomja a bélyegét az úgynevezett posztszovjet térségen belüli viszonyokra is. A térség államait megijesztette az Ukrajna elleni invázió, és felerősítette az oroszellenes érzelmeket. A háború mellett a régió országaira nehezedő, egyre növekvő nyugati nyomás óvatosabbá tette az eliteket is. A legtöbb ország ennek ellenére nem csatlakozott az Oroszországgal szemben kiszabott szankciókhoz, sőt egyes államok komoly hasznot is húznak ebből a helyzetből. Ha nem is állami szinten, de sokan jól járnak a szankciók megkerüléséből, és mint Georgia példája is mutatja, látványosan felfelé húzza a GDP-t az elszigetelődés elől a határokon kívülre menekülő orosz tőke is.
A háborút, Moszkva lekötöttségét közben többen az orosz befolyás gyengítésére, és a befagyott konfliktusok kiolvasztására, régi sérelmek orvosolására is kihasználják. A Nyugat Moldovától a Kaukázuson át Közép-Ázsiáig igyekszik kiszorítani a Kremlt a régiókból, miközben például Ankara felgyorsította a török világ építését. Ennek jegyében támogatja a karabahi kérdés lerendezésének lehetőségét megérző Azerbajdzsánt. Ennek kárvallottjaként Örményország Oroszországot okolja a vereségéért, és a segítség elmaradására hivatkozva felfüggesztette tagságát a „posztszovjet NATO-nak” nevezett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében (ODKB), és kilátásba helyezte a kilépését is. A közép-ázsiai államok és Moszkva viszonyát eközben a geopolitikai és a háború jelentette pszichés nyomás mellett az iszlamista terrorakciók nyomán a vendégmunkásokkal szemben megkeményedett orosz fellépés terheli.
A posztszovjet térség integrációs szervezeteire is érezhetően kihat ez a helyzet, hiszen miközben az örmények az ODKB-ból farolnak ki, Moldova szép lassan felmondja a maradék kapcsolatait is a Független Államok Közösségével. Ezzel párhuzamosan mind szorosabbá válik Belarusz és Oroszország viszonya. Az Eurázsiai Gazdasági Unió működését az Oroszországgal szembeni szankciók bonyolítják, miközben a régión túlnyúló integrációs kereteknek, így a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek és a BRICS-nek hatalmas lendületet adott a háború által a Kelet és a Nyugat között kiéleződött szembenállás. Közben mindenki figyel az ukrajnai háború alakulására, hiszen annak kimenetele alapvetően határozza meg Oroszország jövőbeli pozícióinak alakulását nemcsak a változó világban, de közvetlen környezetében is.
A szerző újságíró, a Moszkvater.com alapító főszerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. augusztusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
