Fotó: iStock
Eurázsia
09/07/2025 10:49
A török kávé készítése különleges rituálé: frissen pörkölt kávészemeket finom porrá őrölnek, majd hideg vízzel és cukorral együtt egy kis rézedényben, a cezvében lassan forralják. A főzés legfontosabb mozzanata a hab képződése, amely a jó török kávé védjegye. Az italt kis csészében (fincan) szolgálják fel, mindig egy pohár víz és gyakran egy szem török édesség – például lokum – kíséretében.
A kávéfogyasztás hagyományosan közösségi esemény. A kávézók évszázadok óta a társasági élet központjai, ahol az emberek találkoznak, beszélgetnek, híreket cserélnek, sőt, könyvet is olvasnak. Ahogy egy híres török mondás tartja: „Egy csésze kávé negyven év barátságot hoz.” Ez jól érzékelteti, mennyire mélyen beágyazódott a kávé a társadalmi kapcsolatokba.
A török kávé története a 16. századra nyúlik vissza, amikor Szulejmán szultán uralkodott. A legenda szerint egy jemeni kormányzó ismerte meg a kávét, majd hozta be az oszmán udvarba. 1555-ben két damaszkuszi kereskedő nyitotta meg az első isztambuli kávéházat, amely rövid idő alatt a társasági élet központjává vált. A kávéfogyasztás eleinte főleg férfiak privilégiuma volt: a kávéházak az imaházak kontrollja alól kivonulva kínáltak teret csevegésre, játékokra, vitákra. Olyannyira népszerűvé váltak, hogy Murád szultán a 17. században be is tiltotta a kávét – a tilalom megszegéséért halál járt.
A kávé azonban nemcsak a városi élet része volt: Anatóliában például gyakran használták békéltető eszközként. Ha két férfi összeveszett a faluban, „baráti kávéval” ültek le egymással, hogy kibéküljenek. A kávé fontos szerepet játszik a mai napig a családi és ünnepi rituálékban is. Az eljegyzési szertartás egyik legfontosabb mozzanata, amikor a menyas - szony a vőlegény családjának kávét szolgál fel. Régi szokás szerint, ha a lány kedvelte a fiút, édes kávét készített; ha viszont nem, akkor sósat. Ma már ez a játékosság része a szertartásnak – a menyasszony akár direkt sós kávét is készíthet, hogy próbára tegye a jövendőbelijét. Aki tényleg szerelmes, az még a sós kávét is megissza.
A kávéivás után egy újabb különleges hagyomány következhet: a zaccból való jóslás. A csésze alján megmaradt kávézaccot gyakran használják jövendőmondásra – baráti társaságban vagy akár profi jósnők segítségével. A modern világban ez sem merült feledésbe: ma már mobilalkalmazások, például a Faladdin is vállalkoznak arra, hogy képből jósoljanak a csésze alapján.
Ami a technikai részleteket illeti: a török kávé különlegessége nem a kávészemek fajtájában, hanem a készítés módjában rejlik. Osman Serim, a Török Kávékultúra és Kutatás Egyesületének tagja szerint a közepes pörkölés és az extra finomra őrlés teszi lehetővé, hogy az italt a zaccal együtt, mégis zaccmentesen fogyasszuk – hiszen az ital alján ülepszik le, nem kerül a szájba.
Természetesen a nyugati kávézóláncok is megjelentek Törökországban, ám a hagyományos kávékultúra ennek ellenére virágzik. A fiatalok is egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a török kávé iránt, és nemcsak fogyasztják, hanem büszkén ápolják is a hozzá kapcsolódó hagyományokat.
A török kávé tehát sokkal több, mint egy ital: történelmi örökség, közösségi élmény, spirituális gyakorlat és a vendégszeretet szimbóluma – egy csészébe zárva.
