Fotó: iStock
Gulyás Zsófia
07/02/2025 22:00
Az Egyesült Államok és Kína kapcsolata Joe Biden elnökségének négy éve alatt igen nagyívű pályát járt be. Miután az első Trump-kormányzat idején kereskedelmi és technológiai háború kezdődött a két nagyhatalom között, a Biden-adminisztráció első évei sem hozták el a kapcsolatok konszolidációját.
Nicholas Burns, az USA pekingi nagykövete 2022-ben úgy értékelte a két ország kapcsolatait, hogy azok mintegy fél évszázados mélyponton vannak. Annak érdekében, hogy megfékezzék a kétoldalú kapcsolatok további romlását, számos magas szintű találkozót valósított meg a két ország. Ennek köszönhető, hogy habár a kapcsolatok továbbra is feszültek, a Biden-kormányzat utolsó időszakára megfelelő kommunikációval sikerült mérsékelten stabilizálni és konstruktív pályára állítani azokat.
Megválasztását követően Donald Trump több olyan kijelentést tett, ami arra enged következtetni, hogy kormányának elsődleges célja az általa tisztességtelennek tartott kereskedelmi gyakorlatok ellensúlyozása, valamint a kínai importtól való függés csökkentése lesz – nagymértékben támaszkodva a büntetővámokra. Megválasztását követően azzal fenyegetőzött, hogy hivatali idejét a kanadai és mexikói árukra kivetett magasabb vámok mellett azzal kezdi, hogy minden vámon felül 10 százalékos további vámmal sújtja Kínát az USA-ba irányuló kábítószer-kereskedelem miatt. Ezután a közösségi médiában figyelmeztette a BRICS-országokat arra, hogy amennyiben az amerikai dollárt tartalékvalutaként akár egy új BRICS-valuta létrehozásával, akár más valuta alkalmazásával helyettesítenék, 100 százalékos vámot vet ki rájuk az USA.
Kína szerint az új vámok azon túl, hogy destabilizálnák a globális gazdasági és pénzügyi rendszert, az importra nagymértékben támaszkodó amerikai vállalatok számára jelentenek majd megnövekedett előállítási költséget, ezen keresztül pedig az amerikai fogyasztókat károsítják a magasabb fogyasztói árak révén. A vámokra építő, protekcionista megközelítés egyrészt az ellátási láncok megszakadását eredményezheti, másrészt visszavetheti Kína hajlandóságát az USA-val való együttműködésre. A két ország közötti feszültségek eszkalációjának jeleként Washington decemberben újabb korlátozásokat vetett ki a kínai félvezetőiparra. Erre válaszul Peking betiltotta a gallium, a germánium, az antimon és más kulcsfontosságú, potenciálisan katonai célokra felhasználható ásványi anyagok USA-ba irányuló exportját. Ezt követően Kína január elején közölte, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva több tucat amerikai vállalatot vesz fel exportellenőrzési listájára, megtiltva egyúttal a kettős – polgári és katonai – felhasználású termékek exportját a listázott vállalatok számára. Emellett további tíz amerikai védelmi vállalatot szankcionál a Tajvannak történő katonai eladások miatt.
Henry Huiyao Wang, a Center for China and Globalization (CCG) alapítója és elnöke szerint Peking Donald Trumpot inkább pragmatikus üzletembernek tekinti – aki a vámokat alkudozási alapként használja –, semmint ideológiai ellenfélnek. A két ország kapcsolatainak alapjaként hangsúlyozta a pragmatikus tárgyalás és a kölcsönös előnyök keresésének fontosságát. Wang arra is lát esélyt, hogy az USA és Kína a jövőben együttműködik majd az olyan sürgető globális konfliktusok kezelésében, mint az orosz–ukrán háború vagy a közel-keleti válság.
Ami az amerikai-kínai kapcsolatok alakulásának globális hatásait illeti, a Trump-kormányzat politikája, valamint az arra adott kínai válaszlépések a jövőben fokozhatják a katonai vagy gazdasági eszkaláció kockázatát. Amennyiben az USA fokozza a gazdasági szétválást, a kínai ellátási láncokba integrált ázsiai gazdaságok destabilizálódhatnak, és – különösen a gyártási és technológiai szektorokban – jelentős zavarokkal szembesülhetnek. A vámok emelkedésével fokozódna a globális inflációs nyomás, növelve ezáltal a fogyasztói árakat és a termelési költségeket. A délkelet-ázsiai országok számára kezdetben előnyös lehet, ha a vállalatok Kínán kívül keresnek alternatív gyártási helyszíneket (remek példa erre Vietnám), azonban az instabilitás hosszabb távon elriaszthatja a közvetlen külföldi befektetéseket, veszélyeztetve a hosszú távú gazdasági növekedést.
Xi Jinping kínai elnök 2024 novemberében kijelentette, hogy a stabil és konstruktív kapcsolat kialakításának reményében Peking kész együttműködni a Trump-adminisztrációval, feltéve, hogy az USA nem avatkozik bele Kína olyan belügyként kezelt kérdéseibe, mint Tajvan ügye, a demokrácia és az emberi jogok helyzete az ázsiai országban, a politikai rendszer vagy az ország fejlődéshez való joga. Fontos azonban kiemelni, hogy Xi Jinping hatalma ma már jóval stabilabb belföldön, mint Trump első elnöki ciklusa idején, ami nagyobb mozgásteret biztosít a kínai elnök számára a külső fenyegetések kezelése tekintetében. Ugyanakkor Kína vezetése jelenleg a hazai kihívások kezelésére összpontosít, és várhatóan a stabilitást helyezi előtérbe a kulcsfontosságú külkapcsolatok javításának lehetőségeivel szemben.
A szerző a Magyar Nemzeti Bank nemzetközi szakértője.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. februári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!