Fotó: iStock
Galgóczi István
16/12/2025 22:27
Az Oszmán Birodalom történelme Törökország Bilecik nevű tartományában kezdődött. Söğütben van eltemetve Ertuğrul, a Kayı törzs vezetője, a dinasztiaalapító Oszmán édesapja. Sírja egyik oldalán a kék alapon fehér mintázatú törzsi zászló, a másik oldalon pedig Törökország hivatalos zászlója látható. A falnál a török etnikumú népek – észak-ciprusi török, kirgiz, kazah, üzbég, türkmén – országainak zászlói láthatóak. Talán azért, mert a török népek őshazája Közép-Ázsia.
Ertuğrul halála után a fia, Oszmán lett a törzsfőnök. A politikailag, vallásilag, és etnikailag is megosztott Anatóliában Oszmán egyre több és nagyobb területet foglalt el. Bilecikben, Söğüt közelében látható Edebáli sejknek és a családjának, többek között Oszmán első feleségének, Rábia Balá Hátúnnak a családi türbéje. Az erdőkkel borított hegyes táj nemcsak a műemlék miatt volt különleges, hanem azért is, mert a tájat olyan csonka minaretek díszítik, amelyek egy földrengés során kettétörtek.
Az oszmánok első jelentős katonai sikere a Bilecikkel szomszédos Bursza tartomány központjának, a 14. században még Bizánchoz tartozó Bursza elfoglalása volt. A hagyomány szerint a majdnem tíz évig tartó ostromot Oszmán kezdte el, de a fia, Orhán fejezte be. Mivel Oszmán az ostrom éveiben halt meg, ezért a történészek számára még ma is talány, vajon a dinasztiaalapító tudott-e a győzelemről, vagy nem. Az viszont tény, hogy az oszmánok azért ostromolták ilyen sokáig a várost, mert azt az épületeivel és a védelmi falrendszerével együtt akarták.
Burszában, a birodalom második fővárosában (1326–1362) látható Oszmán és Orhán türbéje. Mivel Ertuğrullal ellentétben ők és az utódaik már „török császárok” voltak, ezért a díszes sírjaik mellett 2011-ben még nemcsak Törökország hivatalos zászlója lengett, hanem egy zöld színű, fehér arab betűkkel díszített lobogó is a következő arab felirattal: „Nincsen más isten, csak az Isten, és Mohamed az Isten Küldötte!” Hogy miképpen változott az identitás, jól jelzi, bő egy évtizeddel később már nyoma sincs a lobogóknak, viszont díszőrség fogadja a látogatót. Habár a dinasztia több uralkodója is erőszakos halált halt, mégis I. Murád volt az egyetlen, akit nem egy muzulmán, hanem a szerb keresztény Miloš Obilić ölt meg. Mivel a merénylet az első rigómezei csata során történt (1389), ezért a szultán belső szerveit a mai Koszovóban lévő Rigómezőn, a testét pedig Burszában helyezték örök nyugalomra.
Az oszmánok győzelmével végződő csatát végül a meggyilkolt uralkodó fia, a harcmezőn szultánná választott I. Bajezid fejezte be. A fiatal uralkodó a gyors és sikeres katonai döntéseinek és hadműveleteinek köszönhetően a kortársaitól a „Yildirim”, „Villám” megtisztelő nevet kapta. Mindezek ellenére Ankara mellett 1402-ben olyan súlyos vereséget szenvedett a mai Üzbegisztánból kiindulva egyre nagyobb területeket elfoglaló Timur Lenktől, hogy ő, és a családja is Timur fogságába került. Ezt az utódai annak ellenére sem tudták megbocsájtani az elődjüknek, hogy I. Bajezid nevéhez fűződik a mai Bulgária elfoglalása. Ez a katonai vereség az oka annak, hogy amikor Nagy Szulejmán, I. Ahmed vagy IV. Murád Burszában járt, nem látogatták meg a szultán türbéjét.
Szulejmán halálával kapcsolatban Evlia Cselebi, aki 1664 és 1666 között „vendégeskedett” nálunk, a következőket írta: „A szigetvári harcznál, a vár bevétele előtt három nappal Szulejmán khán elhunyt, s az okos vezir Szokoli a dolgot senkinek nem nyilvánította. A padisah egészséges, mondá s miként annak előtte, hasonlókép tette most is a szolgálatot. Szulejmán khán hullájának hasát pedig felmetszette s indiai illatszerrel, ámbrával és sóval bebalzsamoztatta. A szívet, a májat, gyomrot s más ilyen belső részeket arany edényben eltemettette ezen a helyen, a hol Szulejmán khán sátora állott.” Habár Turbek (puszta) település neve a török „türbe” szóból ered, és a történelmi leírásokból is tudható, hogy Szulejmán magyarországi nyughelye itt van, mégis a Kiss Lajos szerkesztésében 1982-ben kiadott Földrajzi nevek etimológiai szótára L-Zs még határozottan tagadta ezt a történelmi tényt.
A sikeres oszmán hódítások következtében a 14. század közepétől egészen 1453-ig Edirne volt a birodalom központja. Mindezek ellenére a dinasztia több tagját még ezután is Burszában temették el. Az Oszmán család híres burszai temetője, a Murádíjje, arról a II. Murád szultánról kapta a nevét, aki éppen úgy néz ki, mint a Hunyadi című sorozatból ismert Murathan Muslu színész. Többek között itt van eltemetve az a Dzsem szultánfi is, aki a testvére, a később trónra lépő II. Bajezid elleni sikertelen lázadás után száműzetésbe kényszerült. Dzsem Mátyás külpolitikai elképzeléseiben is helyet kapott, ugyanis a magyar király az ő segítségével akarta legyőzni az oszmánokat. A Murádíjje sírkertbe még Szulejmán uralkodása alatt is temetkeztek.
Valójában az Oszmán Birodalom gyengülése, igaz, nem látványosan, de már Szulejmán korában elkezdődött. Ugyanis a későbbi korok legtöbb szultánja a hárem befolyása alatt állt, és ezek a gyenge kezű uralkodók, természetesen egy-egy kivétel mindig akadt, nem értettek a kormányzáshoz és a hadtudományokhoz. Miután az I. világháború győztesei által szétszabdalt török területeket Musztafa Kemál egyesítette, 1923-ban kikiáltották a Török Köztársaságot, majd 1924- ben a 431. törvény az utolsó oszmán uralkodót, II. Abdul- Medzsidet megfosztotta a hatalmától, és deklarálta az Oszmán-ház, Oszmán családjának a trónfosztását.
A szerző orientalista, politológus.
