05/09/2023 22:30
Horváth Levente
a szerkesztőbizottság elnöke
Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, Tusnádfürdőn hagyományosan megtartotta előadását, amelyben a világrendi átalakulásról, a világerő egyensúly elmozdulásáról értekezett, említette Kína felemelkedését, Ázsia megerősödését, a thuküdidészi csapdát, és a nagy „nem-nyugati” nemzetközi szervezetek fontosságát.
Az Eurázsia magazin célja is az, hogy ezeket a nagy változásokat bemutassuk az olvasóközönségnek, és felkészüljünk az új korszakra, hiszen ezek mind kihatnak a mi életünkre is – gondoljunk csak az energiaárak növekedésére vagy az inflációra.
A korábbi számokban és az éppen kézben tartott magazinban is olvashatják, hogy „Kína másként emelkedik fel, mint az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok az lett, Kína meg van. Valójában egy visszatérésről beszélünk.” Kína volt, van és lesz, egy 5000 éves civilizáció, amely időszámításunk kezdetétől a nyugat erőszakos megjelenéséig a világgazdaság 25-30 százalékát adta. Tehát nem az elmúlt 150 évből kell levonni következtetéseket Kína világgazdaságban betöltött szerepéről. És Kína éppen reneszánszát éli. De ugyanígy elmondható, hogy Oroszország mindig is Európa mellett volt és van, és ott is lesz, nem lehet a térképről eltüntetni, nem lehet a kapcsolatokat megszüntetni az eurázsiai országok között.
Tehát míg a történelemben multipoláris nemzetközi rendszerek voltak megfigyelhetők, a hidegháborút követően unipoláris világrend alakult ki. Egyes – többnyire ázsiai – államok nem most „szólalnak fel” az egypólusú, hegemón hatalom ellen, hanem már 1994 augusztusában Teng Hsziao-ping is az alábbiakat fogalmazta meg: „Elsőként szembe kell szállnunk a hegemonizmussal és a hatalmi politikával, hogy megőrizhessük a világbékét; másodikként új nemzetközi politikai és gazdasági rendet kell felépítenünk”. Ennek az új világrendnek a keretrendszerét vázolja fel az idén 10 éves „Övezet és Út” kínai kezdeményezés. Jól látható, a jelenleg zajló világrendi átalakulás nem „újkeletű”, nem az elmúlt pár évben kezdődött meg. A Sanghaji Együttműködési Szervezet már több mint 20 éve, a BRICS 17 éve alakult. Három-négy milliárd fős népességgel rendelkeznek és a volt nyugati gyarmatoknak és el-nem-kötelezett országoknak jobb perspektívát mutatnak, mint a történelem során megtapasztalt nyugati „együttműködés”.
A világrendi átalakulás már évtizedek óta zajlik, és még sokáig fog tartani az unipoláris világrendből újra egy multipoláris világrendbe átállás, vagy ahogy Tusványoson elhangzott, az „új egyensúly beállítása egy egész nemzedéknyi idő”.
A történelem vizsgálatából a korábbi Eurázsia magazin számokban már sokszor említett, és Tusványoson is kiemelt thuküdidészi csapda is jól levetíthető a jelenleg zajló eseményekre, amit az alábbiak szerint foglalt össze tusványosi beszédében Orbán Viktor miniszterelnök: „Az uralkodó nagyhatalom általában jobb indulatúnak, jobb szándékúnak látja saját magát, mint amilyen és a kihívónak gyakrabban tulajdonít rossz indulatot, mint indokolt lenne, illetve kellene. Következésképpen a szemben álló felek nem a másik szándékából, hanem a másik képességéből indulnak ki, vagyis nem abból, hogy mit akar tenni, hanem mire volna képes”. Ebből a nyugati információs buborékból segít az olvasónak az Eurázsia magazin kilépni, és bemutatni a világrendi, világgazdasági változásokat, a történelmi mintákat és az ázsiai országok valódi arcát, hogy felkészüljünk a jövőre és megfelelően pozícionáljuk magunkat és Magyarországot.
Mert a történelem megismétli önmagát…
Borítókép: iStock
Ez a cikk az Eurázsia 2023/III. számában jelent meg.