Fotó: AFP/Anadolu Agency/Selcuk Uysal
Gigor Bálint István
08/07/2025 22:48
Az ukrajnai háború és az arra válaszul kiszabott nyugati szankciók következtében az orosz külgazdasági stratégia új irányokat keres, amiben kulcsszerepet szán az EAEU-nak. Ezzel párhuzamosan Kína Övezet és Út kezdeményezése (BRI), valamint a BRICS-csoport bővülése is rávilágít arra, hogy a világgazdaság egyre inkább multipolárissá válik. Ebben az átalakuló környezetben különösen izgalmas kérdés, hogy az EAEU – belső korlátai ellenére – képes lehet-e alternatívát nyújtani a nyugati gazdasági integrációs modellekkel szemben.
Az Eurázsiai Gazdasági Unió létrejötte szorosan kapcsolódik a Szovjetunió 1991-es felbomlása utáni integrációs törekvésekhez. Első lépésként 1991 decemberében megalakult a Független Államok Közössége (FÁK), amely politikai és gazdasági együttműködési keretet biztosított a volt szovjet tagköztársaságok számára. Ezt követte 2000-ben az Eurázsiai Gazdasági Közösség (EurAsEC) létrehozása, amelynek célja már egy szorosabb gazdasági integráció megvalósítása volt. Ennek a szervezetnek lett a jogutódja az Eurázsiai Gazdasági Unió, amelyet 2015. január 1-jén hoztak létre három alapító tagállam – Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország – részvételével.
Egy nappal később Örményország is csatlakozott, majd 2015. augusztus 12-én Kirgizisztán vált a szervezet ötödik teljes jogú tagjává. Az EAEU célja egy vámunió és egységes gazdasági térség létrehozása, amelyben szabad az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő mozgása. A társulás modellje több ponton az Európai Unió mintáját követi, ugyanakkor Oroszország gazdasági súlya messze meghaladja a többi tagállamét, lakosságát tekintve pedig az EAEU népességének közel háromnegyedét teszi ki. Kazahsztán a második legnagyobb gazdaság, míg a többi tagállam inkább politikai és stratégiai szempontból bír jelentőséggel.
Az Eurázsiai Gazdasági Unió jövőjére több irány is felvázolható: a stagnálás, a bővülés és a mélyebb integráció lehetősége egyaránt fennáll. A szervezet sikere attól függ, hogy képes-e túllépni az orosz dominancián, az egyenlőtlen fejlettségen és a politikai bizalmatlanságon. Az egyik valószínű forgatókönyv szerint a társulás geopolitikai eszközzé válik, ahol a gazdasági együttműködés háttérbe szorul Oroszország stratégiai céljaival szemben. Ezzel szemben az optimista jövőkép a technológiai, infrastrukturális és pénzügyi együttműködés elmélyítésére épít – ezt tükrözi a 2045- ig szóló közös stratégia és vízió („Eurasian Economic Path”) is.
Kérdés, hogy az EAEU valaha a nyugati gazdasági integrációk szintjére léphet-e. Ehhez nemcsak intézményi fejlődésre, hanem valódi tagállami együttműködésre, bizalomra és technológiai modernizációra is szükség van. A BRICS és más partnerségek felé történő nyitás bővítheti a mozgásteret, de a belső kohézió továbbra is kulcsfontosságú. A jövő tehát nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai kérdés is: az EAEU globális szereplőként való megerősödése a belső integráció mélységén múlik.
A szerző a Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatója.