Ezeket a filmeket jellemzően november vége és a Tavaszünnep vége közötti időszakban mutatják be. A „hesui” időszak pontos behatárolása folyamatosan változott és változik. Az elmúlt években már külön megkülönböztetik a „hesui” idősávot (novembertől december végéig), a „karácsonyi”, „szilveszteri”, „nyugati újévi és Kínai Újév első hetét lefedő „tavaszünnepi” idősávot, mely a leginkább kiemeltnek időszaknak számít. Azonban a közgondolkodásban máig a „hesuipian” fogalma fedi le az ezekben az időszakokban debütáló filmeket.
Tartalmukat és műfajukat tekintve sokfélék lehetnek, a romantikus vígjátéktól kezdve a nagyszabású történelmi filmig, azonban közös bennük a nagy sztárok felvonultatása, gyakori a humor jelenléte, és hogy fő céljuk a szórakoztatás, azaz a minél nagyobb bevétel generálása. Előfordul, hogy az ünnephez illő témák pl. a családi összejövetel fontos szerepet kapnak ezekben a filmekben, illetve egyes alkotásokban megjelennek az Újévhez kapcsolódó konkrétabb elemek is, pl. a „Chinese Zodiac” (2012) c. akcióvígjáték Jackie Chantől kifejezetten erre épül. De mindezek nem alapfeltételei annak, hogy egy film „újévi film”-ként legyen kategorizálva. A filmeket jellemzően nagy várakozás és médiafigyelem előzi meg, megtekintésük már az ünnepi hagyományok részévé vált Kínában, és mindez természetesen kedvez a jegybevételeknek. A filmek számára presztízskérdés is, hogy ebben az időszakban kerülhetnek a mozikba.
A hongkongi filmipar alkotói már a 80-as évek elejétől kiemelten kezelték a Kínai Új Évi időszakot, különösen az új év első napját. Az, hogy a jelenség a szárazföldi Kínában kifejezetten a kilencvenes évek végétől datálható, a filmipar helyzetének az alakulásával van szoros összefüggésben, hiszen ebben az időszakban lendült be a filmipar piacosodása, melynek következményeként a filmgyártóknak új kihívásokkal kellett szembenézniük. A korábbi államilag támogatott filmgyártás idejében kevésbé volt égető a filmek bevételének kérdése, ráadásul a 80-as években a mozizás széles körben elérhető, megfizethető és szinte vetélytárs nélküli szórakozási forma volt. A 90-es évektől kezdve azonban piaci körülmények között kellett fennmaradni, mindemellett nem csupán a televízió és egyéb szórakozási lehetőségek térnyerése, hanem 1994-től a külföldi filmek fokozatos beáramlása is kiélezte a versenyt. (Az első külföldi film, melyet a szárazföldi Kínában bemutattak 1994-ben, a hollywoodi „A szökevény” volt Andrew Davis rendezésében, Harrison Ford és Tommy Lee Jones főszereplésével). Az új helyzetben a kínai filmek előtt ebben az időszakban két fő irány volt: egyrészt a továbbra is államilag támogatott, az állam által fontosnak tartott üzenetet közvetítő alkotások készítése, a másik lehetőség pedig a nagy bevételt generáló közönségfilmek készítése, a kommersz filmkészítés volt. Érthető módon ekkor került előtérbe a filmek pozícionálása és az „újévi film” fogalma is.
Az új típusú filmgyártás első úttörője, a „hesuipian” nagyatyja Feng Xiaogang, akinek a „The Dream Factory”(甲方乙方,1997) c. filmjére az első szárazföldi kínai „hesuipian”-ként is szoktak tekinteni, illetve a „Be There or Be Square” (不见不散,1998) és a „Sorry Baby”(没完没了,1999) c. vígjátékaival együtt ez a három film egy újévi filmtrilógiát alkot. A koncepció sikerességét jelzi, hogy Feng Xiaogang bevételek tekintetében a szárazföldi Kína legsikeresebb rendezőjévé vált az ezredfordulóra, és hogy az imént említett mindhárom filmje bekerült a 20. században az öt legnagyobb bevételt hozó kínai film közé a szárazföldi Kínában. A rendező legfőbb alkotóelve szerint „inkább készít szórakoztató filmeket egymilliárd embernek, mint komolyakat a kultúrkritikusok egy kis csoportjának.” (Azért hozzá kell tenni, hogy Feng Xiaogang filmjeinek nem csupán a széles tömegek, hanem mára a szakma és kritikusok körében is alapvetően pozitív a megítélése, mivel az igényes kivitelezésen kívül nincsenek híján a társadalomkritikának és egyfajta jellegzetes fekete humornak.) Bár a humor gyakori eleme az újévi filmeknek azóta is, gyakran keverednek a különböző filmes műfajok, mint az akció és sci-fi, és jellemzőek a nagyon nagy költségvetésű újévi filmek is, hiszen jó eséllyel térül meg a befektetés.
Az elmúlt évek több kínai sikerfilmje is „újévi filmként” lett bemutatva, mint például a szárazföldi Kína jegybevételi listájának harmadik helyét elfoglaló családi időutazós vígjáték, a „Hi Mom”(你好,李焕英, 2021)Jia Ling-től, mely közel 5 és fél milliárd jüan jegybevétellel büszkélkedhet, vagy mint a jelenleg ötödik helyen álló, a Netflix kínálatában is szereplő „The Wandering Earth”(流浪地球, 2019) és az azt követő „Full River Red” (满江红, 2023) a korábban többszörös fesztiválnyertes Zhang Yimou-tól. Ez utóbbi mű egyben 2023 legnagyobb bevételét generáló kínai filmje lett, és világviszonylatban is bekerült az év legjövedelmezőbb filmjei közé, a hetedik helyen.
Az idei szezonban is több alkotásból válogathatnak a nézők, többek között a fent említett Feng Xiaogang, Jia Ling, Zhang Yimou rendezésében, vagy Jackie Chan-nel a főszerepben.
A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa, az Imázsia Kínai Filmnapok alapítója.