Fotó: AFP/Pool/Willy Kurniawan
Kraxner Zoltán
20/03/2023 07:00
A tavaly novemberben megrendezett G20-csúcstalálkozón a 2022-es soros elnök Indonézia átadta az elnökségi feladatokat Indiának. Így idén Narenda Modi indiai elnök feladata lesz, hogy meghatározza, milyen irányba haladjon tovább a világ legfejlettebb államait tömörítő csoport. Az átadási ünnepségen Joko Widodo indonéz elnök elmondta: „India barátjaként és a trojka jövő évi tagjaként Indonézia készen áll arra, hogy támogassa India G20-elnökségének sikerét.”
A G20-nak nincs állandó titkársága vagy központja, éppen ezért fontos a Widodo által említett trojka, amely három országot fog össze, a legutóbbi elnökséget lebonyolító tagot, az elnökséget éppen betöltőt, valamint az az után soron következőt.
India elnökségével párhuzamosan – a G7- és EU-tag – Olaszország távozik a trojkából, és helyét átveszi Brazília. Ez azért jelentős változás, mert immár mindhárom tag olyan ország lesz, amely nem G7-tag, és nem is osztja a szűken vett Nyugat véleményét számos globális témában, így többek között az Oroszországhoz való viszonyulásban sem. Ráadásul közülük kettő – India és Brazília – BRICS-tagok is, amely szervezet az utóbbi időben egyre több témában kezd kihívóként fellépni a Nyugattal szemben. Ez pedig nagyban megkönnyítheti, hogy a trojka saját nézeteit érvényesítse a G20-csoport élén, és előmozdítsa kulcsfontosságú külpolitikai érdekeit.
Többek között a fent említett tényezők miatt is India számára lehetőség lesz az ukrajnai háborút jóval pragmatikusabb szemszögből megközelíteni és ez alapján befolyásolni a G20-akat a háborúval kapcsolatban. Újdelhi számára minden bizonnyal a legfontosabb kérdések az energia- és élelmiszer-biztonság, a gazdasági válság kezelése, valamint a legújabb technológiákkal kapcsolatban felmerülő kérdések lesznek. Ezek mellett valószínűleg előtérbe fogja helyezni a harmadik világ problémáit is.
Ugyanakkor valóban nehéz feladatot jelenthet Újdelhi számára, hogy kezelje a legnagyobb riválisok közötti konfliktusokat, például az Egyesült Államok és Kína, az Egyesült Államok és Oroszország vagy éppen az Egyesült Államok és Észak-Korea között. Természetesen Indiának a legnagyobb saját riválisával, Kínával is kezelnie kell a kapcsolatait – ezzel kapcsolatban több biztató jel is mutatkozott 2022-ben.
India tavaly megmutatta, hogy nincs híján diplomáciai képességeknek, hiszen sikerült eredményesen kezelnie az Egyesült Államokkal és Oroszországgal fennálló kapcsolatait. India a stratégiai autonómia doktrínáját hangsúlyozza diplomáciai tevékenységében, és inkább érdekalapú külpolitikát folytat, minthogy bármely nagyhatalomhoz igazodna. Többek között ennek is köszönhette, hogy szeptemberben a világ ötödik legnagyobb gazdaságává vált, lehagyva az Egyesült Királyságot, illetve hogy az IMF szerint „fénylő pont” a világgazdaságban, hiszen 6,8 százalékos GDP-növekedése tavaly a második legnagyobb volt Szaúd-Arábia után, és jóval magasabb, mint a G7-tagoké.
A tervek szerint India elnökségének részeként mintegy kétszáz rendezvényt fog tartani különböző városokban. Az indiai elnök még a legutóbbi csúcstalálkozó előtt bejelentette, hogy az elnökség mottója az „Egy Föld, egy család, egy jövő” lesz. Ez utal arra, hogy India egy olyan újfajta multilateralizmust fog hirdetni, amely egyenlőnek tekinti az országokat a nemzetközi porondon.
Az India által elképzelt nemzetközi rendet legjobban az ország védelmi minisztere tavaly – még a G20-csúcs előtt – az indiai Nemzeti Védelmi Főiskolán tartott beszédében írta körül. Rajnath Singh elmondta, hogy „India nem hisz egy olyan világrendben, ahol keveseket tekintenek mások fölött állónak”, hozzátéve, hogy India saját stratégiai politikájának „erkölcsösnek” kell lennie. A nemzetbiztonságot nem szabad „zéró összegű játéknak” tekinteni – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a nemzeteknek ehelyett „mindenki számára előnyös” megoldásokra kell törekedniük. „Az erős és virágzó Indiát nem szabad mások kárára építeni” – mondta a miniszter, aki szerint Újdelhinek inkább „segítenie kell más nemzeteknek abban, hogy teljes mértékben kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket”.
A szerző külpolitikai újságíró.
Ez a cikk az Eurázsia 2023/I. számában jelent meg.
