Fotó: AFP/Xinhua/Liu Fang
Zoltai Alexandra
06/09/2024 22:00
Xi Jinping kínai elnök a 2022-es, 20. pártkongresszuson elmondott beszédében az űrinfrastruktúrát a Kínai Kommunista Párt legitimitása kritikus elemeként azonosította. Az űr Kína és az Egyesült Államok közötti stratégiai verseny szerves részét képezi, és kulcsfontosságú eleme nemzeti hatalmának.
Kína 2003-ban harmadik nemzetként indított embert az űrbe a Shenzhou-5 küldetéssel, amely során Yang Liwei 21 órát töltött az űrben. Azóta Kína számos ilyen küldetést hajtott végre, és holdkutatási programja is nagy sikereket ért el – 2013-ban a Chang'e-3 sikeresen landolt a Holdon. Kína űrtevékenysége robbanásszerűen megnőtt hatótávolság, frekvencia és ambíció tekintetében is. A 2018 végén felbocsátott Chang'e 4 igazi űrszenzációt biztosított az országnak: először tudtak végrehajtani sikeres leszállást a Hold sötét oldalán. A Chang'e 5 újabb ugrást jelentett: friss mintákat gyűjtött az Oceanus Procellarumból, és egy összetett háromhetes küldetés után a Földre szállította a mintákat elemzésre. A végeredmény 1731 gramm értékes holdanyag volt, amely új betekintést engedett a Hold vulkáni történetébe és regolitjának váratlanul magas víztartalmába. A Chang'e 6 júniusban tért vissza, 1935 gramm holdanyaggal.
A Tianwen-1 küldetés 2020-ban leszállt első roverével a Marson. 2022 végére pedig Kína befejezte a Tiangong Űrállomás építését, a további bővítési tervek pedig már folyamatban vannak. Ezek a tervek hamarosan megtérülnek, hiszen a Nemzetközi Űrállomást a tervek szerint 2031-ben leállítják, és amikor ez megtörténik, a Tiangong lesz az egyetlen űrállomás. Mindeközben, a jelenlegi évtized végére Kína fel akarja fedezni külső naprendszert, a 2029-ben induló Tianwen-4 küldetése révén közelebbről meg akarja vizsgálni a Jupiter 95 holdjának egyikét (Callisto), valamint el akar jutni az Uránuszig.
A Shenzhou-18 küldetés keretében júliusban végrehajtották az idei második űrsétát, ami a Tiangong történetében a 16., járművön kívüli tevékenység.
Kína egyik legfőbb célja pedig, hogy még az évtized vége előtt űrhajósokat (kínai nevükön tajkonautákat) juttasson a Holdra. Ez egy olyan célkitűzés, amelyre Kínának jó esélyei vannak a rakétatechnika, a személyzettel ellátott űrrepülés és a robotos Hold-küldetések terén elért fejlődése alapján. A China Aerospace Science and Technology Corporation (vagy CASC) új rakétát fejleszt, a Long March 10-et, amely 27 tonnát képes Hold körüli pályára állítani.
A rakétával ez év júliusában újabb sikeres tesztet hajtottak végre. A leszállás nem csupán a zászló kitűzéséről szólna, hanem beleillik a Nemzetközi Holdkutató Állomás néven ismert tágabb tervbe. Ehhez Kína egy állandó, kezdetben robotizált bázis felépítését tervezi a Holdon. Az ország jelenleg nemzetközi partnereket keres a megaprojekthez. A finanszírozástól, a technikai akadályoktól és egyéb változóktól függően geopolitikailag feszült versenyfutásba fajulhat, hogy megtudják, ki veti meg először a lábát a Holdon.
A köz- és a magánszektor is összefonódik az űrrel kapcsolatos kínai infrastrukturális projektekben, beleértve az Övezet és Út kezdeményezés (BRI) űrkomponensét. A „Space Silk Road” néven is emlegetett kezdeményezés magában foglalja a műholdakat, a navigációt és a helymeghatározást. A kínai BeiDou műholdas navigációs rendszer (a GPS alternatívája), 45 műholddal és 120 földi állomással rendelkezik. Ezt a Kínai Nemzetközi Űrügynökség (China National Space Administration – CNSA) által vezetett navigációs rendszert eredetileg katonai célokra fejlesztették ki, de ma már magánszervezetekkel és más külföldi kormányokkal együttműködve üzemeltetik polgári használatra.
Míg a korábbi missziók a kínai kutatók adatszolgáltatására összpontosítottak, a nemzet egyre inkább nemzetközi együttműködések kialakítására törekszik. Az USA-val folytatott kormányzati szintű együttműködést azonban úgy tűnik, erősen korlátozzák a geopolitikai feszültségek. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a tudományos együttműködés segíthet a rivális szuperhatalmak közötti feszültségek oldásában, de jogi akadályai is vannak az együttműködésnek, beleértve az úgynevezett Wolf-módosítást, egy 2011-es törvényt, amely nagy akadályokat állít a NASA kínai szervezetekkel való együttműködése elé.
A szerző az Eurázsia Központ kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. szeptemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!